Nagyon hasonlított az ezt megelőző sok-sok beszélgetéshez. Többnyire valamilyen írásmű volt a téma. Általában ő elemezte az olvasottakat, de igyekezett úgy előadni, hogy ötleteket adjon a másiknak a saját vélemény kialakításához. Szinte minden alkalommal jól szórakoztak.
Most valami furcsa volt. Még nem tudta pontosan meghatározni, hogy mit is érez. Gondolatai szokás szerint ide-oda csapongtak. No, nem azért, mert nem figyelt, vagy nem lett volna izgalmas a másik mondanivalója. Nem. Egyszerűen több dolog kavargott a fejében.
Először az lepte meg, hogy most nem egymás gondolatait kiegészítve, kicsit továbbgondolva beszélgetnek, hanem vitatkoznak. Ez nagyon váratlan volt. Hogyan lehetséges ez, amikor minden szó, minden fogalom megismerésénél ő is segített, ott volt. Hogyan lehet most a tőle is tanultak alapján éppen ővele vitázni?
Meg az is nagyon különös volt, hogy ezúttal a vita közben, szokásától eltérően nem akart mindenáron győzni. Nem akarta lehengerelni a másikat. Bár lehet, nem is sikerült volna. Inkább kíváncsi volt. Rájött, hogy ez most izgalmasabb, mint az eddigi beszélgetések.
Látta a másik gyengéit, de esze ágában sem volt kihasználni. Csak utalt rájuk, hogy felkészülhessen, és jól látta a másik érvelésének erősségeit is. Természetesen most sem hagyta magát, nem is lett volna sportszerű. Vita közben egyre határozottabban tudta, mit is érez.
Nagyon büszke volt a lányára.
Az utolsó 100 komment: