Valamivel több időm volt, mint egy hetem, hogy megfigyelhessem az angolok ételkultúráját, és kóstolgassam az ételeiket, így ez csak egy saját tapasztalotokból összeáálított áttekintés a teljesség igénye nélkül.

Az angolok nem a konyhájukról híresek, mint a franciák, vagy az olaszok. Természetesen vannak saját ételeik, ezeket nagyjából ismeri is mindenki, de az étkezési szokások formálódásához nagyban hozzájárult az ország színessége, a nagy számban ott élő más nemzetiségű ember.


Legelső tapasztalatom az ital témakörből való, még a repülőről. Ír fapados társasággal repültem, névszerint a Ryanair-rel. Útitársam buzdítására kértünk egy kis viszkit. Erre a steward csávó kihozott két jegespoharat és két zacskó Original Bullseye viszkit. Lenyűgözött az igénytelensége, de nagyon rossz volt, igazi kommersz. Ahogy olvadt a jég körülötte, úgy vált egyre ihatóbbá. Visszafelé a kávéval szívtam meg, de a Camden-ben olaszoknál vett eszpresszón kívül nem is ittam rendes kávét sehol. Szóval visszafelé bepróbáltam az eszpresszót. Kihozta Rod Steward, mivel nem kértem bele tejet, így a cukor is elmaradt. A kávé forró volt, kicsit erősebb, mint a hosszúkávé, de azonos mennyiségű vele, igényeltem, ezért lassan elkortyoltam.

A leszállás után a reptérnél még betoltam egy háromszögdobozos deltaszendrót, duplapackot. Barna kenyérből készült, meg volt kenve és sonkaszeletek voltak belehajtva. Nekem ízlett. Ezután Braintree-ben várnunk kellet házigazdámra, ezért beültem kísérőmmel egy pubba.



Kapásból nyolcfajta csapoltsör tolódik az arcunkba, ez a választék jellemzi nagyjából a többi helyet is. A Guinesst szeretik a legjobban, ez egy kicsit többe is szokott kerülni a többinél. A csapoltsörök 3-4font/pint áron mozognak. Emelett fogy az üveges is, 2,5-3,3dl-es kisüvegekben kaphatóak nagy választékban. Megkóstoltam a Guinesst, nekem krémes egy kicsit. Később egy másik helyen megkóstoltam az IPA-t is, az meg veöreös. Egy klubban pedig nagy örömmel tapasztaltam, hogy kapható Staropramen és inkább maradtam a továbbiakban a világos-pilseni vonalon. Népszerű még a Carling, mely szintén angol és sok helyen vehetünk Stella-t, Fosterst, vagy Carlsberget. E leguttóbi dobozos formában is népszerű, boltban vásárolva, otthon fogyasztásra. Ha már az italoknál tartunk, rengeteg üdítőt vásárolnak otthonra az emberek. A választék hasonló az itthonihoz, kisebb eltérésekkel. Nagyon népszerűek a Schweppes üdítők, kapható Dr. Pepper, de láttam narancsos Coca-Colat-is. Ivóvizet nem ivott senki, az általam inni látott emberekből. Rostosokat, ice teát is nyelnek, az utcán pedig árulnak frissen csavart narancsot. Kicsit ellentmondásos hozzá a dekoráció, műanyag narancsfüzéreket lógatnak ki körbe. Palackos juice-okat osztottak az utcán, a Temzefesztivál idején, a rendezvény környékén. Ha már megemlítettem a kávét, akkor hozzá kell tennem, hogy mindenhol hosszúkávét isznak. Ha valaki megkíván egyet az utcán mászkálva, bármikor bemehet egy Starbucks kávézóba, kábé annyit láttam belőle, mint postahivatalból, sokféle kávéból lehet választani ilyen helyeken. Általában a gyerekkel otthon ücsörgő, de vásárolni eljáró anyukák vannak itt nagy részben, és árulnak süteményeket is, de nem az anyukák, hanem a személyzet.

Hamár eltértem az időrendiségtől, akkor visszakanyorodom az első naphoz. A faluban, ahol a szállásom volt előfordult török kebabos, indiai és kínai kajálda házhozszállítással. A képen látható gyorsbüféből vettük vacsoránkat. Volt itt kebab, bundás-sültkolbász és egyébb ételek. Fish and chipset vacsoráltunk aznap. Nem fukarkodtak a sültkrumplival, mellé rántott tőkehalat csomagoltak és külön szólni kellett, hogy hagyják ki az ecetet belőle. Papírba tekerték, mint itthon a lángosos, csak triplán. Eléggé olajos, de teljesen ehető vacsora volt. Aztán Londonban már azt tapasztaltam, hogy az ilyen étkezdék egymás hegyén-hátán sorakoznak. Mindenféle nemzetiség, talán az ehhez hasonló kebabost láttam legtöbbet. Ezenkívül indiai, kínai, mexikói, thai, marokkói, olasz pizzaszeletes, süteményes és mindegyik házhozszállít. A Kings Crosson, egy utcában jártamban üzletet alig láttam, de étkezdét annál többet. Láttam angolos kajáldákat is, steakhouse-okat, vagy olyan helyeket, ahol egész nap lehet english breakfast-et kapni. Ezeken kívül a pubokban is lehet néhányfajta készételből választani. Kihagytam a multikat, természetesen igen nagy számban van jelen McDonalds, Pizza Hut, Burger King és KFC. Ez a sok-sok kajálda mind megél. Az utcákon non stop a mozgás és sokan az ebédidejükben ilyen helyekre járnak gyorsan valamit bekapni. Gyalogosan, a járdán közlekedve, a legnagyobb forgalomban is mindenhonnan jön a kajaszag.















A bal oldali képen egy ázsiai bolt, ahol főleg wokbavalókat lehet vásárolni, jobb oldalt pedig egy indiai kajás. A bolt képével egy kicsit előreszaladtam, de ezek például Braintree-ben, egy kisvárosban voltak egy utcában. Ugyanebben a városban, csak másnap, megkóstoltam a kebabot is. Még nálunk, ehhez az ételhez legjobban hasonlító gyrost lehet kapni, melyet telenyesnek pulyka, vagy csirkemell cafatokkal, itt a kebabot nem tudom milyen húsból készítik, de forgácsszerűen kanyarintják le, rendesen megpakolják és a tésztája is nagyon finom.

Az előbb már említettem az angol reggelit, a tipikusan angol ételekből ezt az egyet sikerült megkóstolnom. Házigazdám készítette szombat reggelre. Már majdnem megettük az egészet, mikor eszembe jutott csinálni róla egy képet. Szóval, megpirította a kenyeret, arra helyezte a tükörtojást. Sütött hozzá két szelet bacon-t/fő, paradicsomos babbal és gombával szervírozta. Kiadós kaja reggelire és agglegényesien egyszerű. Ezután mehet a halandó munkába, de erősen szélhajtó voltából kifolyólag, jobb az embereket elkerülni. A kaja mellé szoktak még plusz kenyeret vajazni, mi speciel narancsot és kávét ittunk hozzá, gyanítom, hogy ez is általános. Vajon van olyan angol, aki mindennap ezt reggelizi?

Londonban, a nemzetek konyhájából leggyakrabban kínait fogyasztottam, összesen kétszer. Legelső londoni napomon, legalább két órát csavarogtam Camden Town-ban. Itt volt piac és óriási forgatag mindenféle emberből és ilyen helyeken döbben rá az ember a kínálat láttán, hogy ebben az országban mindent el lehet adni óriási választékban, sok faszságot és nagyon király dolgokat egyaránt. A tömegben mászkálva egyfolytában tukmálják az ételt, főleg ázsiaiak. Kóstolókat nyújtogatnak felénk és kérnek, hogy náluk kajáljunk. 2 fontból már vehetünk egy nagy adag ételt, rizzsel, barna rizzsel, vagy tésztával. mindenféle feltéttel. Este hatkor zár a piac és hogy mindenki jól járjon, az árusok már egy fontért árulják az ételt előtte. A képen egy adag camdeni kínai barnarizzsel és nem emlékszem már mi mindennel.

Aztán egy vasárnap elmentünk Londonban Little China-ba és beültünk egy nagyobb kínai étterembe. Volt egy pincéje, földszintje, első és második emelete. A zárást mindig föntről lefelé csinálják. Először bezár a második emelet és az ott ülőket ilyenkor lejjebb hajtják és így tovább. Négyszemélyes asztalok mindenhol, mi hárman leültünk egyhez, így már nem kaptunk másokat asztaltársaságnak. Mivel mindig tele vannak, ezért gyakran összeültetnek vadidegeneket egy asztalhoz. Minden asztalon van szójaolaj, az a "bogyós erőspista", pálcika és kanál a leveshez. Mikor jön a pincér kapásból lerak egy adag zöld teát cukor nélkül. Felveszik a rendelést és ha kérsz evőeszközt, akkor hoznak azt is.














Én ilyen királyrákos kaját helyeztem az etetőmbe, meg hozattunk közösben ilyen összetört páncélos rákot, ami úgy nézett ki így föltálalva, mint valami maradék. Előtte megettem egy ízletes csirkelevest kukoricásan. Valamint fogyasztottak még asztalunkál tésztát, disznó és kacsahússal, erről is a maradék ugrott be, mivel előtte láttam, hogy hogyan csontoz le egy kacsát a pincér egy vendég asztalánál. Aztán láttam, hogy minden maradékot öntenek kifelé és bizony nem kis mennyiségben. Ekkor gondoltam először arra, hogy mekkora lehet ebben a városban az ételpazarlás, valószínüleg több kilótonnányi ételmaradék landol kukákban. Londonban étkezési nagyüzem működik és nagyüzemi étkeztetés.
A pincér a kaja mellé hozott még kézmosóvizet is egy tálban, mivel mindenki kézzel lábbal zabál. A nagy rák egy kissé ügyességi étel, ahhoz adnak egy kétnyílású dió és mandulatörőt és néha úgy kell kiszipkázni a belsejét.

Még Braintree-ben voltam egy olasz étteremnek álcázott gyorsétteremben, ahol Toma agyvérzést és infarktust kapott volna egyszerre. Itt volt hamburger, steak és a klasszikus olasz tésztaételek. Én hamburgert ettem, amiben kis steakszelet volt, szögletes zsemlében hozták és hozzányestek a tányérra uborkát, hagymát meg paradicsomot. Aztán jött a süti, vanilíás, földiepres puding jellegű krém. Egy nagytányéron hozták ki a kis sütit és a tányér összevolt csorgatva csokicsíkokkal, egy pillanatra azt is hittem, hogy az a tányér mintája. Igaz, hogy én semmi olaszosat nem kajáltam ott, de úgy érzem nem attól olasz egy hely, hogy az van rá kiírva és a számlára azt nyomtatják: Ciao.

Ha mindezt keveseljük, akkor bemehetünk még boltokba is kaját venni. Találhatunk Lidl-t, Tesco-t, Morrissons-t és kisebb üzleteket, zöldségeseket, török boltosokat. 1 font 30 körül gusztusosnak látszó fagyasztott pizzák vannak, Rengeteg fajta szeletelt sonka, sajtok, fagyasztottak, nassolnivalók, csokiskeksz orgia (zabos volt a legfinomabb csk, amit majszoltam) és a messzeföldön híres spam-ek. Nagyjából hasonló a kínálat az itthoni szupermarketekével. Aztán ha valami hiányzik és otthoni kajákra vágyunk, akkor bemehetünk lengyel boltokba és vehetünk fölvágottakat, körcikksajtokat, kimérős kovászos uborkát, vagy ruszlit. Ha ennél több kell, akkor elmehetünk akár magyar pékségbe is.

A magyar pékség nagyon népszerű. Angolul jól beszélő magyarok dolgoznak itt, mivel nem csak magyarok látogátják. Este hatra általában ki is fosztják üresre. Mikor ott jártam pont eléggé kifogytak mindenből és így csak a táblájukat fotóztam le. Sokféle kenyér van, köztük hagymás is. Vehetünk töpörtős pogácsát, legfinomabb kakaóscsigát, túrósbuktát, lekváros batyut, mákos patát. Valamint cukrász készítmények is vannak, mint dobostorta, somlói, krémes és gesztenyepüré.
Tudok még egy népszerű magyar étteremről Londonban és láttam magyar palacsintást a Temzefesztiválon. Nem hinném, hogy a palacsinta kimondottan magyar étel lenne, ráadásul 3 fontért árulta darabját az arcátlan. Arra jutottam, hogy szerintem egy lángosos is nagyon menő lenne Londonban. Olyan még nincsen szerintem, tetszene az újdonság a helyieknek is. Lehetne nyomatni velőset, meg mindenfélét, de a hamburgerkrémest nem kéne.

Piacokra nem jutottam el, de szívesen szétnéztem volna egy-kettőn.

A St. James Parkban volt alkalmam megízlelni az angol ice creamet. Csavarosban árulják és nem kérhetünk kétgömbös vegyeset, mert csak ice cream ízű van, ami fehér és olyan, mint a hideg tajszínhab, fagyi állaggal, de teljesen vállalható. Az oldalába ropogós csokirudat illesztenek. Azért más helyeken a városban létezik az olasz fagylaltkultúra is.

Nagyjából ennyi volt az összes ottani kajaélményem. Ezenkívül hűtőből reggeliztem otthon és mindennap vacsorát főztek rám, magyar háztartás szerint.