Menthetetlenül közeleg a karácsony. Ennek egyik jele, hogy a boltokban mindenütt vásárlásra buzdító plakátok, reklámok tódulnak elénk. A másik, kevésbé pénzhajhász jel a koszorúkészítés. Persze, lehet boltban készen kapni, de mi minden évben magunk készítjük. Eddig a lányommal kettesben – vagy csak ő –, idén sajnos, nélküle. Először is elő kell venni az alapanyagokat, amik közel egy éve porosodnak a szekrény tetején. Szétválogatom, külön a tobozokat, műfenyőágakat, gyertyatartót, színes bogyókat, egyéb csecsebecséket, kötöződrótot. Szerszámokat is odakészítem. Kezdődhet a tervezés.
Évek alatt különböző méretű koszorúim lettek, a kicsitől a nagyig. A kellékeket is folyamatosan bővítettem. Ezeket csak a koszorúhoz használom, külön dobozban vannak mindig.Most a legnagyobb koszorúalapot használom, (meg a legkisebbet is, az mindig az ajtóra kerül).
Első lépés: a négy gyertyatartó beszúrása az alapba. Ez adja meg az elrendezés alakját. Mi hagyományosan négyfelé osztva szoktuk, van, aki egy kupacba teszi a gyertyákat.
Műfenyőágacskákkal körítettem. Két gyertya közé mai nap vásárolt „ízléses” piros szeder került, műlevélkék fölé.
Szintén a lyukakat kitöltendő, kétfelől toboz és csecsebecse. Végül a gyertyák, középre pedig egy orbitálisan nagy fenyőtoboz – ez is évek óta része a koszorúnknak.
Jöhet az ajtó-koszorú. Itt már én is az „egy kupac” elvét alkalmazom, mert felfüggesztjük, ebből adódóan alul kell a súlypontjának lenni.
Vasárnap, ha együtt a család, meggyújtjuk az első gyertyát.
Évek alatt különböző méretű koszorúim lettek, a kicsitől a nagyig. A kellékeket is folyamatosan bővítettem. Ezeket csak a koszorúhoz használom, külön dobozban vannak mindig. Most a legnagyobb koszorúalapot használom (meg a legkisebbet, az mindig az ajtóra kerül).
Az utolsó 100 komment: