Történt egyszer, hogy Tira Mihály szarvas környéki juhász a báránypaprikásból és a slambuc széléből nagyot penderített komája tányérjába, aki az első falat után így kiáltott fel: „Tiramisu, eszkárvóna itthagyni.” A közelben álló olasz vadász megleste őket, és azt gondolván, a juhászok „tiramisu”-t meg „maszkarpóné”-t esznek, magával vitte Taljánföldre ezek titkát, melyek az évszázadok alatt persze más fejlődési utat jártak be, mint nálunk. Aki olaszosan szeretné elkészíteni, bárány helyett használhat macskát.
Ebéd után áztassunk be másfél bögre lencsét bőséges langyos vízbe, majd pihenjünk néhány órácskát.
Estefelé gyújtsuk be a kemencét, fűtsük fel langyosra (70-80 fok). Amíg melegszik, az edény (nekem öntöttvas) alját béleljük ki vékony füstöltszalonna-szeletekkel, tegyünk bele egy fej apróra vágott hagymát, a kockára vágott báránylapockát, -szívet és -tüdőt, szórjuk meg frissen (na jó, néhány napja, a halászléhez), közepes mennyiségű maggal őrölt pirospaprikával, majd öntsük rá a beáztatott lencsét a vizével együtt. Annyi vízzel pótoljuk ki, hogy teljesen, 1-
Nem tudom, milyen az „igazi” Tiramisu, én mindig is a „99 nyalánkság” című könyvet alapul véve (Lajos-Hemző), szarvasi maszkarpónéval, lehetőleg cseh babapiskótával (ami pici kerek, viszont nem ropog a keményítőtől, összetétele: cukor, liszt, tojás - ennyi) készítettem, és mindig nagyon jó lett. Ami még fontos: a jó, kocsonyás fehérjéjű, friss tojás, ami a minőséggel némileg arányosan szokott szaros lenni, ezért az alapos mosást követően kb. 10 percig hipós vizes áztatást kap.
Az újévi tiramisu a következők szerint készült: egy túrmenti gátőr szabadon futkosó tyúkjaitól származó négy tojás sárgáját nagy fémtálban kézi habverővel, gyors, erőteljes mozdulatokkal összekeverjük 100-
A tojások fehérjét néhány csepp citrommal kemény habbá verjük, és ezt is óvatosan belekeverjük a krémbe.
Egy kb. huszonvalahány centi átmérőjű edény alját és egy sorban az oldalát rakjuk ki piskótával, amelyeket behelyezés előtt egy pillanatra mártsunk bele valamilyen lébe: ha csak felnőttek eszik, ez leginkább valamilyen felhígított erősebb ital, pl. Grand Marnier vagy Beni barackpálinkája lehet – ez utóbbi esetben viszont jobb lehet a krémbe a pirosszőlőlé helyett „fehérszőlőlét”, valamilyen jobb, nem bódagos ízű, barackos-citrusos illatú (pl. Disznókő) tokaji aszút tenni. Gyerekek esetén a pirosszőlőlé lehet a mártóanyag is. Lényeg az, hogy nem kell a piskótát eláztatni, csak épphogy belemártani.
Rakjuk bele a krém felét, még egy sor piskóta, krém másik fele, tetejére jó sok kakaópor. Ennyi, már csak ki kell várni azt a pár órát, amíg összeérik.
Az alaprecept egyébként annyiban különbözik, hogy a krémben csak tojássárga, cukor, maszkarpóne, valamint fahéj van, az áztatóanyag pedig feketekávé+brandy. De én soha nem tudok mit kezdeni a tojásfehérjével, és szerintem jobb, lazább állagú és „ízű” lesz a tojáshabtól, feltéve, ha tényleg jó a tojás és kemény habot tudunk készíteni belőle. Mindenesetre a maszkarpóne nagyon könnyen kezelhető, a tejszínnél testesebb, markánsabb ízű, ugyanakkor mégis könnyebben emészthetőnek tűnő alapanyag, szerintem érdemes kísérletezni vele. Egyszer kipróbálok a szarvasi helyett valami olaszt is…
Éjfél közeleg, a bárányos-lencsés lábast berakjuk a kemencébe, a tiramisut a hűtőbe, másnap reggeltől mindkettő fogyasztható. Éjfél után megnézzük a kutyát, nem ment-e világgá a sok tűzijátéktól, aztán lefekszünk aludni. Viszlát 2007, vár a bárány meg a tiramisu.
Az utolsó 100 komment: