Az egész herce-hurcám az eperföldeken kezdődött.

Családom igencsak szereti a lekvárok minden féle-fajta változatát, köztük az egyik kedvenc a (hivatalos nevén): eperdzsem. A közelünkben nyílt egy „szedd magad” eperföld, és mi rögtön felbuzdultunk – idén rengeteg epret szedünk és eszünk és főzünk (vagyis inkább anya). De csalódás volt az egész. Bár az ára igen kedvező (350 Ft/kg), az emberek türelmetlensége és mohósága miatt (szinte éretlenül szedték a gyümölcsöt, csak mert olcsó) mindössze egy kilót szedtünk, és többé nem mentünk oda. Szerintem meg kellene tanítani az embereket, hogy bár a mi életünk felgyorsult, a természet maradt a régi. Mindenesetre én itt maradtam a csalódással: idén sem lesz olcsón sok eprem. Jó pár napig szomorkodtam, mire eszembe jutott a legkézenfekvőbb megoldás. Évek óta ugyanoda járok zöldségért-gyümölcsért (hűséges típus vagyok), és bár az eper 790 Ft/kg, megkérdeztem, hoznak-e olcsóbb árut befőzés céljából. A válasz igencsak meglepett: saját célra lesz? Mondom igen, lekvárt szeretnék főzni. Akkor természetesen megpróbálunk szerezni. Több mint egy hétig hiába vártam a telefont, mígnem egy esős vasárnap este megkaptam életem legszebb rekesz eprét (6 kg-ot 1800 Ft-ért). Azonnal nekiláttam a lekvárfőzésnek. A receptem igen egyszerű, de annál finomabb.

Hozzávalók: 6 kg eper, 4 kg cukor, 3 pici kanál citromsav.

Az eprekről leszedem a szárat, és nagyon alaposan megmosom (én langyos vízben többször váltogatva szoktam). Mivel nincs óriási lábosom, ezért három átlagos nagyságúban főzöm a lekvárt. Egy lábasba körülbelül 2 kg eper és 1,3 kg cukor kerül. Lerakok egy sor epret, és azt bőven megszórom cukorral majd még egy sor eper, a tetejére a maradék cukor, és befedem!!!

Legalább egy órát hagyom állni, hogy levet eresszen. Egy óra elteltével megszórom egy pici kanál citromsavval, és erős tűzön állandóan kevergetve addig főzöm, amíg a gyümölcs összeesik, és az egész besűrűsödik. A főzési ideje régen olyan ötven perc körül volt, de megfigyeltem, hogy egy ideje a gáz gyenge minőségű, és már igencsak kell a hetven perc a lekvárnak.

Akkor jó, ha szinte mézszerűen folyik le a kanálról. Mi nagyon szeretjük, ha egy-egy darabka marad benne, de van, aki összeturmixolja – ez ízlés dolga (kinek a pap, kinek a papné – kinek a kántor – a szerk.). Még forrón üvegekbe töltöm, amit celofánnal lekötök, és csak utána teszem rá a kupakot. Meggyőződésem, hogy a celofános lekvárok állagra finomabbak!

Egy napra szárazgőzbe teszem. Nálam ez azt jelenti, hogy a hűtőtáskámat kibélelem egy pléddel, és abba állítom az üvegeket, majd jól bebugyolálom és lezárom.

Titkos pluszreceptem: amikor látom, hogy már csak két üvegre való lekvár vár kiadagolásra, hirtelen előkerül egy üveg gyümölcspálinka, és a maradék lekvárhoz adok két-három evőkanállal (én most vilmoskörtét). Egy rottyanásra visszateszem a tűzre, és utána töltöm az üvegbe. Isteni finom, pikáns ízű! Bár nem árt megkülönböztető jelzéssel ellátni az üveget.

Tanácsok:

·    Minél apróbb szemű az eper, annál kisebb a víztartalma és hamarabb besűrűsödik.

·     Nagy lángon kell főzni!

·    Nagyon sokat kell kevergetni, én szinte végig kevergetem, hogy le ne égjen.

·    Ha az epret kicsire összevágjuk, akkor rövidebb lesz a főzési idő, de hosszabb az előkészítés. Így nagyjából ugyanott vagyunk, akkor inkább kevergetés közben, nyomjuk szét a fakanállal.

·    A lábast kicsivel több, mint félig kell rakni eperrel. Először sok levet enged és háromnegyedig lesz, aztán ahogy sűrűsödik, úgy végül kevesebb mint félig ér az edényben.

Fogyasztható: sütikhez, tejjel turmixnak, fagyihoz vagy csak egyszerűen VAJAS KENYÉRREL!!!!