Szép dolog a ballagás. Lezárult, új kihívások, kiléptek, visszavárunk, útravalóul annyit, taposd a tejet, míg vaj nem lesz... Megannyi okos és szép intelem, vasárnap délután négytől hétig igazán üdítő még az ilyen szíjas véneknek is. Aztán szentmise sem lefelé épít, ha jól emlékszem, gyönyörű volt Manócska oltárral szemben mellettem. Úgy 27 éve. Igaz, másnap reggelre a húsleves megsavanyodott, kicsi volt a hűtő. Meg meleg, nagyon.

Amint várható volt, szombaton elindultunk Jánoshalmára. Elébb Ferihegyre, két nagylányért, kiknek húgocskája szeptembertől Baján tapossa a tejet, veretes gimnáziumban. Vittük Őket haza. Lassan mi is haza, mert nagyon jó ott.

Másnap hajnalban keltünk, pálinkával, kávéval, aztán irány a baromfiudvar!

Készítettem néhány képet, kedves okulásotokra, szeretettel.

A négy disznó nem jutott konszenzusra, fotózhatnám-e őket? Emígyen maradt bamba szemlélődésem, miközben ők vígan összedörgölőztek, s a képembe röfögtek.

Aki itthon maradt. Meg is bánta!

Ő Zeus, én vagyok a keresztpapi, a jövő nemzedékért felel, mint bakkecske.

Izomerő, kecsketej!

Ő a király! Hatkilós, Lorien receptje szerint fogja bevégezni a kolléga. Szép halál, nem? 

A salátahasúak, a gazda kaszálta nekik a lollo rossót. Mit? A vörös salátát.

Gyöngyösök. Ugye, milyen szépek? Meg vadak, nem könnyű őket fotózni!

Előkészületek a gidapaprikás irányában.

Asszisztensek, csak szép sorjában!

Kell bele a gerince is.

Semmi cicó, kérem!

Alul a csontos, felül a belsőség.

Lüke kőműves vasbakon főz.

Tyúkmeleg tojás. Egyenest Terka kacsójába!