Itt látható a feldolgozatlan pulykanyak, több más testrésszel, nyersen. Ilyen állat nehezen képzelhető el, de van.

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor a hentesnél életében először megpillantja a pulykanyakakat és érdeklődést tanúsít:

-    Hát ezek meg mik?

-    Pulykanyakak.

Ezzel nem elégszik meg az ifiasszony és tovább kérdezősködik:

-    Mire valók?

-    Levesnek vagy pörköltnek.

A fiatalasszony töprengve hümmög, de az is lehet, hogy hümmögve töpreng. Ilyen állatalkatrésszel még nem találkozott. Röpke két év alatt megismerkedett a tyúkcsibe összetevőivel, főként a combjával, amiből kettő is van, egy alsó, meg egy felső. Ha nehezen is, de megkülönbözteti már a sertéstarját a csirkeszárnytól és egyszer már sütött tojásrántottát is. Tehát elmondható erről a házitündérről, hogy keresi a párja kedvét és kész minden újdonságot kipróbálni és befogadni. A pulykanyakak is kellőképp elbűvölték: hosszúak és vastagok. Hiába, fiatal házas még a lelkem. Úgy véli, jól kell tartani szerelmét. Tanácsot kér és mindjárt két kilót a pulykanyakból. A feléből levest készít, az ötven százalékából pörköltet.

Mindenben úgy jár el, ahogy általában. Remegve lesi, hogy a pulykanyakas, sárgarépás, fehérrépás, zelleres, karalábés, karfiolos, kelkáposztás, paradicsomos, sárgapaprikás, hagymás, kiskrumplis, petrezselyemzöldes, sós hidegvízből hogyan és mikor lesz leves. Közepes, majd kicsit gyengébb lángon főzve két-két és fél óra alatt kész is. Finom. Felkerül a gyakorta főzendők közé.

Ez lesz a sorsa a pulykanyakpörköltnek is. Egy nagy vagy két kisebb hagyma pirítása vége felé öt-hat gerezd fokhagymát tesz a lábosba, mert az jó és kitűnő féregűző. Nem a lábos, a fokhagyma. Aztán a tüzet megszüntetve, bőségesen szór pirospaprikát a dinsztelt hagymára, egy kis csípős krémet is nyom rá, de tehet bele fekete borsot akár. Egy kevés só szintén kerül bele, nem szereti, ha túlsózza az ételt, inkább ad hozzá, mert elvenni nem tud. Ekkor beleteszi a feldarabolt pulykanyakakat. A pulykanyak darabok ízlés szerinti nagyságúak. Ő a kicsit rövidebb, tömzsit szereti. Jól összekeveri a piros masszával, hogy bevonja a finom krém a sötét rózsaszín húsdarabokat. Kicsit kéjesen keveri a fakanállal, de ez nem árt az ételnek. Ha van otthon, félszáraz vörösbort önt alá, leginkább szekszárdi valamilyent. Kedvence a bikavér, abból az egri is jöhet, mert az nem is olyan rossz. Ilyenkor praktikus újra bekapcsolni a tűzhelyet. Két óra biztosan kell ahhoz, hogy jó alaposan megfőjön a pulykahús és kedve legyen leválni a csontról. Ha szükséges, a fiatalasszony pótolja a nedvet, inkább már csak vízzel, a borból is van olyan mennyiség, aminél nem szükséges több. Érdemes csipetkét csipötkézni hozzá vagy sörétes tarhonyát kifőzni mellé, ám kenyérrel is jólesik, szinte bármilyen savanyúsággal.

A szerelmes nő azt tanácsolja, hogy a pulykanyakpörköltet csak az főzze és egye, aki nem bánja, hogy falatozás közben ki fog hűlni az étel. Ő nem sajnálja, mert szereti leszopogatni a csontot, még ha ez hőveszteséggel is jár. És szereti nézni, ahogy a férje nézi a viszonyát a pulykanyakhoz.

Terítésnek elég a villa, amivel a körítést eszik, a nyakat úgyis kézbe veszik. Nemcsak azért, hogy kevesebb legyen a mosogatnivaló.

Minden ember életében eljön egyszer a pillanat, amikor megkérdezi:

-    Miért nem ismertem én még eddig a pulykanyaklevest és a pulykanyakpörköltet?

A helyes válasz pedig ez:

      -  Örülj, hogy már ismered és élvezd ki minden cseppjét és falatját!

Itt az étel már nem látható, de könnyen elképzelhető.