„Itt van az ősz, itt van újra…” és lassan a tél is. Jön a hideg, a hó, meg sár, meg a latyak, stb. Ezért úgy éreztem, ideje újból napsütötte tájakra kirándulni, és egyébként is adós voltam a tunéziai út második felével.

Vacsora húsz perc alatt. Mióta odafigyelek mit, hogyan eszek, az egyik sarkalatos pontja az „életmódváltozásomnak”, hogy igyekszem minden nap, ugyanabban az órában ebédelni és vacsorázni, így megelőzve a céltalan, ötletszerű nassolást és a késő éjjelre húzódó vacsorákat, meg hogy valami rendszerességet is vigyek az amúgy kusza életvitelembe. Ilyenkor, ha az órára pillantva észreveszem, hogy itt az ideje az ebédnek/vacsorának, jól jön egy gyorsan összedobható de tartalmas fogás receptje...

A hűtőbe nézve egy kis zacskóban árválkodott némi csirkemáj, a kenyereskosárban volt pár pita, a gyümölcstálban meg pár körte. Ezzel el is készült a recept a fejemben.

Miután biztos vagyok abban, hogy mindenki látta-hallotta-olvasta, hogy a télen micsoda felfordulás volt Észak-Afrika egyes országaiban, gondoltam elmesélem, milyennek láttam én a „last-minute mennyországot” (copyright by Index) előtte.