Friss topikok

Tomakonyha blog

Kukkolda

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kifőzde

Közösségi blog napi posztokkal minden témában. Gasztronómia, könyvajánló, utazás, napi aktualitás

Címkék

ajánló (1) alapanyagok (2) alapítvány (2) alma (4) amadea (6) avokádó (1) bab (9) barangoló (24) bárány (7) barbecue (5) barkács (1) befőzés (6) benikuty (16) blogbuli (1) bográcsos kaják (3) bölcsesség (11) bor (1) borjú (5) chili (2) csajszi (1) csirke (44) csülök (1) cukkini (3) curry (1) cyan (12) dél afrika (3) desszert (23) édeskömény (1) égigérő fű (16) egytálétel (15) egzotikus étkek (10) előétel (7) ételfotók (1) étteremkritika (2) fiam (20) film (2) főétel (30) freddy (6) gaszto (2) gasztro (282) gerle (1) gomba (25) grafit macsek (1) grill (3) grillezés (2) guargumi (1) gyöngyfűzés (1) haiku (33) hal (9) holland (3) hsz (11) humor (5) húsvét (1) indiai (1) indiai izek (1) irodalom (24) janikovszky éva (16) játék (2) (71) kacsa (14) kakas (2) káposzta (1) karácsony (4) karácsonyi menü (2) karaj (1) kenyér (3) kenyérsütő gép (4) képek (3) kert (7) kerti sütés (5) kínai kaják (11) kivizsgálás (1) könyv (29) köretek (23) korma (1) krémleves (1) krumpli (21) kultúra (4) kutya (6) lazac (1) lecsó (2) lekvár (2) lepény (1) lépésről lépésre (3) leves (15) liba (6) ludaskása (1) m.küvé (10) máj (5) mánia (10) marhahús (29) márton nap (1) maybach (8) medvehagyma (1) mese (1) micimackó (5) mormogi (3) n.zoli (10) nadine (24) napló (1) néni (1) népszokások (5) nokedli (1) nyúlhús (3) nyuszómuszó (1) n zoli (1) olasz ízek (44) oldalas (1) ötperces (3) paella (1) pálcika (21) paradicsom (1) paradicsomszósz (2) pástétom (1) perec (1) petits pois (1) pizza (5) pörkölt (2) pulyka (3) ragu (11) recept (269) recpet (1) reggeli (5) rizottó (6) rizs (2) sajt (1) saláta (17) sertés (37) sorozat (3) sous vide (1) spagetti (6) spájdernecc (6) spárga (2) steak (2) stroganoff (1) szendvics (8) szendvicskrém (3) szolgálati (2) szösz (71) szósz (18) szűzpecsenye (1) tavasz (1) tegyük össze! (8) tészta (36) tikka masala (1) tiramisu (4) tokány (2) töltöttcsirke (1) toma (280) történelem (7) túró (2) tüzes (1) tyúk (1) ünnep (7) ünnepi menü (4) vega (51) vendégváró (7) vers (27) videó (1) vinitor (1) vörösbors kakas (1) zöldfűszerek (1) zöldség (23) zuzu (1) Címkefelhő

Vigyázat: nagyon hosszú!!!

2007.07.24. 14:00 Nadine

Elsőzés


Évek óta nem írtam publikálási szándékkal (sőt, sehogy), ezért úgy döntöttem, hogy most „friss, ropogós” élményekből táplálkozva, megosztom első kórházi tapasztalataimat a kifőzdésekkel. Persze, már volt egy korábbi alkalom, de arra nem pontosan emlékszem, mert akkori énem egy biztonságos burok óvta a külvilágtól, azzal együtt bújtam ki erre a fura helyre. Nyugi, nem vérben tocsogó, sajnálatra éhező sorok következnek, csak megpróbálom megörökíteni ezt a pár napot, amit a Szent Imre Kórházban volt szerencsém (tényleg) eltölteni.

* * *

 Nem vittek, magamtól mentem egy régóta esedékes műtét miatt. Nem lehetett tovább húzni az időt, úgyhogy rászántam magam a dologra. Nagyon nehezemre esett, mert 1. eddig még csak látogatóként jártam kórházban; 2. mert látó látogatóként jártam kórházban. Egykori benyomásaim és a reformok kapcsán képzeletemben lejátszódó jelenetek alapján bátran nevezhetjük zabszem-próbának az indulás délelőttjét. Gyűszűnyi gyomorral próbáltam felkészülni a nagy utazásra. Vajon mit kell egy kórházba vinni túlélő-felszerelésként?

Férjem szerint mindent, amit egy sátorozáshoz (na jó, talán zseblámpára nem lesz szükség): tisztasági csomagot, poharat, tányért, evőeszközt, hálóinget, fehérneműt, papucsot… és még? Modern korban élünk, tehát mobiltelefont, pár könyvet, újságot, némi pénzt büfére, nagyjából ennyi. Egy sporttáska.

Indulás előtt még elbúcsúzom a kerttől, egyenként kiokosítom a két kutyát és a három macskát, hogy türelmesek legyenek a férjemmel, mert ő nem gondolatolvasó, ritkán végez háztartási munkát, viszont számtalan lepke lakozik a fejében, amelyek folyton-folyvást elterelgetik a gondolatait…

Elindulunk. Gyomromban a félsz enyhe apátiává szelídül. Lesz, ami lesz.

A kórházhoz érve máris egy fokkal jobban érzem magam, modern épület hatalmas üvegportálja fogad. Aztán a cirka 50 fokos aszfalt. Égeti a bőröm a déli nap, de sebaj, a kórházban biztosan lesz légkondi.

És lőn, bent már lényegesen hűvösebb van, örvendezünk vala. Örömünk azonban gyorsan elillan, amint a betegfelvételhez érünk. Levegőtlen szoba, ötvenes nők. Egyikük egy műanyag ételhordóból eszeget, a másik kartonhegy fölött izzad, na, a harmadik lesz az én emberem. A számítógép-használattal (beleértve a gépíró-tudást) akadnak problémák, kétszer ugrunk neki a komplett adatfelvitelnek. Nem baj, bírom, megy az idő. Sikerül elmenteni és kinyomtatni minden paraméterem, végre mehetek az illetékes osztályra - segítek, ott csak és kizárólag nőket kezelnek (legalábbis ekkor még ebben a hiszemben vagyok) -, menjek szépen a leleteimmel, adjam le magam, majd ők elirányítanak. Hamar kiderül, hogy 1. ezt a liftet a büdös életben nem fogom tudni kezelni (a gombokat meg tudom nyomni ügyesen, de a számozás kifog rajtam); 2. csupa teltkarcsú, virgonc ápolónő dolgozik itt, egy vörös, egy hamvasszőke. Remek, könnyen szót fogunk érteni egymással. Azt is gyorsan megtudom, hogy a párhetes vizsgálat már elavult, újra el kell végezni, továbbá randiznom kell az altatóorvossal is - apa, kezdődik!!!

Férjem szolgálatkészen kísérget, navigál a számomra totálisan áttekinthetetlen folyosók, épületszárnyak közt. A határozottan korszerű, tágas, tiszta, jól megvilágított részről viszonylag könnyen (3-4 rossz irányba fordulással) eljutunk a vizsgálat helyszínére, a régi rendelőintézetbe, amit egybeépítettek a kórházzal. Ez már ismerős: az orromig is alig látok, ezeréves, egymáshoz rögzített kopott műanyag székek (így mindenki azonnal átveszi a ritmust, ha valaki idegesen dobol a lábával), némi büfészag, és sok-sok-sok várakozó nő. Amíg én elkocogok egy idegességi pisilésre (egyetlen használható ülőke, ajtót nem lehet bezárni, nincs papír, kéztörlő és szappan, de van víz!:)), addig egy idős hölgy jószándékúan közli férjemmel, hogy most szóltak ki, mára nem fogadnak több beteget. Remek.

Szerencsére nincs igaza, amint elszipogom, hogy engem most küldtek ide, kiderül, hogy a műtétesekre nem vonatkozik az előbbi kiszólás. Akkor tényleg remek. Párperces várakozás után be is hívnak, a vizsgálat pedig kimutatja, hogy az egy hónappal ezelőttit végző kolléga sem volt hülye. (Vicces, a kézmosó folyadék pont olyan állagú, mint a kencefice, amitől próbálnék megszabadulni.) Indulás vissza az origóhoz, onnan találunk csak el az aneszteziológushoz.

Ekkor már kissé izzadunk (mint a ló), de ezt a keresgélésnek és az izgalomnak tudjuk be. Lift – nem értem:( -, várakozó tömegecske. Többen már 2 órája viselik el egymás türelmetlenségét és szagát – egyik sem kellemes. Kezdek beletörődni, hogy az elkövetkező néhány óra (netán nap) pontosan ezzel fog eltelni: útvesztő, várakozás, büdi. De megint szerencsém van, az előttem lévőket pikk-pakk elintézik, bejutok.

Közvetlen a hangulat, egyszerre két pácienssel foglalkoznak, a másik aneszteziológus – akinél egy törékeny hetvenes ül hálóingben, aranyosnéni-frizurával – kedélyesen basszamegezik a program akadozásán. Az én altatóorvosom helyes, szakállas hölgy, igazán kedves, jókat derül izgulós kérdéseimen, és megnyugtat a laborlelet csillagaival kapcsolatban, zömük azért van, mert nőnemű vagyok. Tehát rendellenes. Részletez mindent, mi lesz a műtét előtt-után, és azt mondja, jobban járok a vénás altatással, mint a gerincérzéstelenítéssel. Mindkettőről hallottam jót is, rosszat is, hallgatok rá. Biztató mosoly, irány az osztály! (Jó, hogy velem van a férjem, még most is ott lifteznék valahol…)

Itt megtudjuk, hogy bár szimpatikus vagyok nagyon, és a műtét – tehát a bent tartózkodásom feltételezett időszaka is – előre le volt szervezve a doki által, sajnos, telt ház van, úgyhogy engem a fül-orr-gége osztályon fognak elhelyezni, ha megfelel, illetve fel tudnak ajánlani egy privát szobát is helyben, napi ötezer forintért. Úgy gondoljuk, mindegy, melyik emeleten leszek, ezért felliftezünk.

Itt kitöltik a papírokat, férjem behozza a cuccom, majd bemegyek a szobába. És kb. azzal a lendülettel fordulok is ki, egy rövid családi egyeztetésre. Nem részletezem, a bent vett látvány- és szagminta alapján villámgyorsan úgy döntünk, hogy vállaljuk a fizetős verziót, mert itt nem fogok meggyógyulni egy hét alatt, viszont garantált egy hosszabb kedélybetegség, amit egyikünk sem szeretne.  Gyors „adodvissza!” után már húzunk is le az előző helyre, ahol nem nagyon kell magyaráznunk a döntést.

Kicsiny, de nem szűkös szoba, ablakkal, saját fürdőszobával – benne vécé -, szekrénnyel, hűtőszekrénnyel, televízióval. Minden olyan tiszta, hogy mezítláb pakolászok. Aztán gyors búcsú a férjtől, hát itt vagyok.

Nem nagyon van időm merengeni, mit is kezdjek másnap reggelig, mert rögtön jön Vöröske és eligazít: először vért veszünk (mint Hamvaska kifakadásából megtudtam, normális vénát nem hoztam magammal. Tessék meginni éjfélig 3-4 liter vizet, mert utána viszont egyetlen kortyot sem szabad, másnap meg ugyebár nem leszek italozós kedvemben...), aztán majd jön az éjszakás nővér, akitől kapok egy gyors kis beöntést (állj! - eddig erről nem volt szó!), továbbá végez rajtam kozmetikai beavatkozást (ez is új). Zabszem barátom ismét előkerül, baljós sejtelmeim vannak a beöntésről. Éjszakás nővér megérkezik, szintén rendkívül kedves, se nem vörös, se nem hamvas, viszont olyan tekintélyes megjelenésű, hogy már értem, miért ő adja a beöntést. Ami viszont (hála Istennek) korántsem olyan borzasztó, mint vártam. Jó, nem kaptam rá, de simán elérek a szobámig, mi több, még elénekelhetném a Boci-boci, tarkát is, de aztán kegyetlen dolgok történnek velem; ki gondolta volna, hogy ennyi mindent őrizgettem magamban? Ja, és egy jó hír: reggel is lesz beöntés. Príma.

Ekkor még nem tudom, hogy egy kórházban a reggel öt órát jelent, ezért éjszakai tévézéssel, búcsútelefonálgatással próbálom álomba ringatni magam, ami nem könnyű egy szaunában. Majd elfelejtettem: eddigre kiderült, hogy a különszoba nem öt, hanem hétezer per éjszaka. Hát, idén sem fogunk utazni.

Hajnalban jön a nővér, tán fáradjak át egy kis repetára. Átbotorkálok, újra megtörténik, megint nem visel meg. Ekkor egy másik testnyílásom is kipróbálja, milyen, ha ki(illetve be-)öntik, mint egy ürgét – fura, de kibírható. Rájövök: ez egy komplett alvázmosás. Vajon mi lehet az oka? A sterilitás, vagy jobb mindent kipucolni a páciensből, ami a későbbiekben a fájdalomtól kijöhet? A fene tudja.

Nem érek rá töprengeni, mert megint jönnek, kopogtatnak, de nem arra biztatnak, hogy csendesebben vigadjak (pont van kedvem danolni), hanem, hogy zuhanyozzak le (már enni lehetne rólam, olyan tiszta vagyok kívül-belül), ha akarok, mert aztán jön egy tabletta, amivel kicsit elbódítanak, hogy ne izguljak. Kérek olyat.

A műtét 8.30-ra van kiírva, de még 9-kor sem hozzák a bogyót. Szelíden érdeklődöm a pultnál, sűrű embertömeg közepette – ekkor még zavar, hogy idegen emberek egy lenge hálóingben látnak, de köntöst venni lehetetlenség ebben a melegben. Vadidegen, kedves doki nyugtat, azt mondja, megcseréltek egy másik műtétessel. Én juszt is izgulok. Hirtelen bepattan egy ropogósra vasalt, mosolygós hölgy, bemutatkozik, ő a főnővér, és megkínál a tablettával. Mire lenyelem (szigorúan egy korty vízzel, különben hányni fogok az altatástól), már ott is egy zöld ruhás férfi egy gurulóággyal. Felszólít, hogy vetkőzzek le és pattanjak az ágyra. Juj. Jó, nem gondoltam, hogy hálóingben fognak megműteni, de azért ez kicsit váratlanul ér. Nincs idő szemérmeskedni, ledobom a ruhám és felfekszem. Betakar egy lepedővel, és elindulunk. Ezt a „mennyezetnézegetést” a Vészhelyzet-ből ismerem, vicces. Mondom, hogy marha melegem van, csak hogy beszélgessek zavaromban, erre megsimogatja felülről az arcomat két kézzel, majd szélsebesen tolni kezd az üres folyosón. Ez megint elgondolkodtat kicsit a helyzet (tragi)komikumáról. Átgurulunk a műtő-részre, ami olyan szörnyen titkos hely, hogy még a műtős is csak egy kód bepötyögésével juthat be.

Úgy látszik, valami váróban vagyok, a fejem mögött orvosok (nővérek?) rohangálnak, beszélgetnek, nem látom, csak hallom őket. Itt végre műküdik a légkondi, két perc alatt jéghidegre hűlök a lepedő alatt. Éppen elszundikálnék, amikor jön száguldó barátunk és egy műanyag sapit húz a fejemre. Na, szép is leszek, nemcsak pucér.

Betolnak a műtőbe. A dokim sehol, újabb altatóorvos mutatkozik be. A bal karomat ki kell nyújtanom, abba megy egy kanül (Ez most fájni fog! – nem hazudik), két lábam egy kengyelbe (hát ez meg minek, elvileg onnan nem fognak támadni…), jobb karomra meg ráugrik egy automata vérnyomásmérő, ami időnként magától jól megméri a vérnyomásom, nem csalok-e. Szépen kifektettek, akár egy preparációra váró békát.

Megjön a dokim, rám vigyorog. Örülök, mert kifejezetten hasonlít Ugrifülesre (illetve a szinkronhangjára, Márton Andrásra), s ez megnyugtat. Mondjuk, Hókuszpóknak nem örültem volna ennyire… Várom, hogy felszólítsanak, számoljak visszafelé, de ezek csak beszélgetnek erről-arról. Meg akarom kérdezni, mikor teszik be a hiperszuper CD-lejátszóba a jó kis zenét, mint a Kés alatt-ban, de már nem tudok megszólalni, elalszom.

* * *

 Valaki szelíden ütögeti az arcom, és azt mondja, minden rendben ment, sikerült a műtét, nem vettek ki semmit, amit nem kellett volna… Mintha Ugrifüles lenne… Bólogatok, bár nem pontosan értem, miről beszél. Nem érzek semmit. Azt sem, ahogy az emberek közt visszatolnak a szobába. Azt viszont nagyon, amikor Turbó azt mondja, kulcsoljam át a nyakát és áttesz az ágyra. Anyám!!!

Aztán se kép, se hang. Egyszer-egyszer – nem tudom, milyen időközönként – benyit valaki, és megkérdezi, hogy vagyok. Jól, válaszolom, mert tényleg nem fáj semmi. Illetve egyvalami állati kellemetlen – de nem fáj! –, ezt a valamit katéternek hívják. Többször is jelzem, hogy ezt nagyon nem kérem, de azt mondják, másnap reggelig marad. Hát jó, beletörődöm. Olyan, mintha menten összepisilném magam, de azt mondja Vöröske, ne izguljak, a cső végén bőséges tárolóhelyre folyik, amit elengedek. Ők tudják, elengedem. De vacak ez a zavaró feszülés.

Kicsit bandzsítva SMS-t küldök a férjemnek (legalábbis remélem, hogy neki), bizonyára az altató hatása, meg a fájdalomcsillapítóé. Felhív, ekkor rájövök, hogy a műtét alatt rockkoncerten jártam, mert nincs hangom. Illetve van, de ez nem lehet az enyém, ez Walter Matthaué, kevéssel halála előtt. Huh. Azért, bízom benne, hogy valamivel jobban nézek ki, mint ő akkoriban. Nem szeretnék ráncos, bölcs teknősbéka lenni.

Újabb nővér, aki ivásra buzdít, sokat, apró kortyokban! Ismét szembesülök a rettenetesen hangzó 3-4 liternyi napi mennyiséggel. Ahogy azzal is, hogy a fájdalomcsillapító csak addig hat, amíg nem mozgok. De akkor hogy igyak? Bal kezemben infúzió – újra meg újra elalszom, ha nézem, ahogy csöpög -, a jobb vállam képtelen vagyok megmozdítani, és úgy általában, bármilyen mozdulatot próbálok tenni az izzadságtól lucskos lepedőn, olyan, mintha egy kézigránát robbant volna a hasamban. Hát, ez érdekes lesz. Estére lemegy az infúzió, és Vöröske felszólít, hogy akkor legyek kedves oldalra fordulni és inni. Ez iszonyúan fáj. Az ágy egyre inkább egy teknőre emlékeztet, amiből képtelenség kifordulni, de kapaszkodni-támaszkodni sem tudok a kanül miatt. Áll és nézi, nem segít. Nem segíthet, mert meg kell tanulnom egyedül megfordulni. Ez az ismétlődő erőlködés pokoli, hamar ki is merülök teljesen, és elalszom. Utolsó emlékem az, hogy újszülöttek éhes sírását hallom – mosolygok, aztán belekeveredik némi varjúkárogás – remélem, nem értem jönnek…

Másnap reggel ötkor ismét harci riadó, újra vért vesznek – már meg sem kottyan a szúrás fájdalma -, majd Vöröske azt mondja, kiveszi a katétert, ha megígérem, hogy felkelek, és kimegyek egyedül vécére. Kb. két perc fájdalmas hadonászás-pihegés-pozícióváltás után kint vagyok az ágyból. A fürdőszoba és az ágy közötti kétméteres távolság folyosónyinak tűnik, ahogy az első katéter utáni ürítést sem nevezném piti feladatnak. Mintha mindent forró vassal rendeztek volna át odabent, azt sem tudom, hogy üljek le, és ha sikerül, hogy álljak fel, de végül ide-oda csimpaszkodva megoldom a dolgot. Hú, de fáradt vagyok. Visszabotorkálok az ágyba, a lefekvés egy cseppet könnyebb, mint a kikászálódás. Azonnal elalszom. Egészen 7-ig, amikor megérkezik egy bögre meleg kakaó (utólag már rájövök, nem kellett volna meginni, a tej iszonyú házibulit rendez a beleimben), nyomában két mosolygós fiatal nő. Bemutatkoznak, azt mondják, ők a gyógytornászok. Nézem, hol a kamera, de nem, ezek nem viccelnek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a műtét másnapján tornázni fogok, de muszáj. Szerencsére a torna csekély számú lábfej-emelgetésből és néhány légzőgyakorlatból áll, nem halok bele, de megint nagyon elfáradok. És egyfolytában inni, inni, inni kell. Ehhez pedig erőlködni, erőlködni, erőlködni… Gyakorlatilag mást sem csinálok egy-két napig, mint alszom és iszom, és végig izzadok nagyon. Hiába nyitom ki éjszakára az ablakot és sötétítek el a napsütéses órákra, egy izzó katlan az egész kórház, nincs felüdülés egyetlen percre sem. Minden nap több orvos is megnéz, minden nővér érdeklődik a hogylétemről, nincs-e valamire szükségem, a takarítónők is kopognak, gyorsan végeznek, jobbulást kívánnak – teljesen odavagyok ettől a bánásmódtól. Valószínűleg nagy szerepe is van abban, hogy a műtét utáni harmadik napon hazaengednek. És bár a valóságban szerdától vasárnapig voltam bent, a kasszánál csupán négy napot számláznak, a vizsgálatok napja nem számít.

S hogy miért írtam le ezt az egészet ilyen részletesen, naplószerűen? Mert emlékezni akarok rá, hogy ne felejtsem el, ne színezzem át az idő múlásával. Hogy megnyugtassam magam (és másokat): igenis vannak normális kórházak, kedves és lelkiismeretes orvosok, szolgálatkész nővérek, és nem feltétlenül jelent kínszenvedést, ha az embernek egyszer be kell feküdni valamiért. A hasamon egy 25 centis vágással, szívemben a gyermekszülés lehetőségével érek haza.

* * *

 Ezúton köszönöm Ugrifülesnek, hogy megmentette a méhem, azt a méhet, amit az elmúlt hat év összes nőgyógyásza szemétbe akart dobni, valamint a Szent Imre Kórház minden egyes dolgozójának, hogy így megkönnyítették életem első kórházi tartózkodását egyetlen fillér hálapénz nélkül, pedig nekik is negyven fok volt és ők sem kaptak védőitalt…

106 komment

Címkék: napló nadine

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2007.07.24. 14:45:24

nadine! remekül visszaadtad a korház fílinget. a különszoba minden pénzt megér, én egy tízágyas szobában voltam és gondolom nem kell ecsetelnem a testszag és horkolás keverékének gyógyitó erejét:)) nagyon plasztikussan írtad le a műtét utáni állapotot, szinte újra éltem az egészet. szerintem akit már műtöttek az másképpen olvassa az "élménybeszámolód".

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.24. 15:08:55

Engem még nem műtöttek, és remélem, nem is fognak.
Most lépek, később leszek. Ma ugyanis nagy nap van, úgyhogy ha hazaérek, meglepivel készülök - úgyhogy figyeljetek!:)
Önreklám következik:
ÉS NÉZNI A BLOGJAIMAT!

N.Zoli 2007.07.24. 16:12:34

Nekem 4 éves koromban kivették a manduláimat, akkor műtöttek.meg egyszer voltam kivizsgáláson Gyulán a gyerekkórházban 8 évesen, az már húzós volt, mindennapi vérvétellel, légzésfunkcióval, majd ezt megismételték miközben a kórház körül kellett futni, rámadott 5 számmal nagyobb tornacipőben. izzasztottak, meg vizsgáltak gégészetileg, allergia teszt. mindennap hatkor felébresztettek a vérvételhez és avval etettek, hogy ha vigyorog a majom a poszteren, akkor jól csináltam mindent. A majom állandóan vigyorgott a képen, ezt már akkor sem nyaltam be. Utána le kellett nyomni egy adag langyos tejet, majd semmi tejterméket nem ehettem, egy másik alkalommal főtt tojást tömtek belém és semmi tojás ételt nem ehettem utána. pedig kaptam süteményt is látogatóba érkező szüleimtől. Az üdítőnket berakták hűtőbe és mire kértünk volna belőle megitta a személyzet. Akkor volt, hogy nekem is sok folyadékot kellett innom és utána másnapig semmit. gyomorsavat csekkoltak meg minden. Én az öcsémmel és a húgommal voltam egy szobában, mindhármunkat kivizsgáltak. Anyámék behozták nekem a legújabb Kockást és Hahotát (1982, vagy 83 volt akkor az aktuális évszám) és kaptam egy tapsolós Moncsicsit, amit a fülemre, vagy az orromra csipeszeltem állandóan. Ezt még a kórházba kerülésem előtt néztem ki magamnak egy OSN tornaünnepély után, a sportpálya melletti kirakodóvásárban...

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 16:19:17

Hú, hogy szerettem volna én is egy Moncsicsit!... Mármint anno, nem most.

cenzoora 2007.07.24. 16:20:14

anyácska, ennél jobban senki nem csinál kedvet egy jó kis műtéthez! Kívánom neked, hogy ilyen előedzéssel legközelebb babucizni menj be. Egyébiránt a lábakat a kengyelbe, a karolja át a nyakam, és a plafonnézegető pozíció nagyon életes lett:-) mondjuk káb-pirula ide-oda, én emberesen beküldtem a pucolástól töküres gyomrom tartalmáta fülembe, műtőböl kifelé jövet :-) Miért van az, hogy már tudok ezeken rötyögni? Köszi, hogy nem vagyok egyedül! :-)

Halvány Görény 2007.07.24. 16:47:21

elolvastam, tetszett, és (morbidul hangzik ugyan, de tessék jól érteni) szívesen olvasnék még ilyeneket (is) :)

tényleg megelevenedett a kórház, kicsit talán szebben, mint ott és akkor, de ez utólag így a jó, ha így tudja kezelni az ember. van a kórházi szobáknak egy vicces rejtett kapcsolója, ettől amikor belép oda az ember látogatóként, a betegnek intézett hogyvagy kérdés-válasz kombináció után rögtön saját egészségügyi problémáit kezdi sorolni, ezt szinte mindig meg lehet figyelni és szerintem vicces :)
(kivéve persze valós tragédia megélésekor, amikor többnyire sír, vagy hallgat az ember)
szóval nekem ebből is látszik, hogy ide is sikerült megidézni a kórházi szobát, mert többen máris jöttek a saját problémákkal (ezt nem azért mondom, hogy baj lenne, természetes, csak szerintem vicces is, na)

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 17:37:14

Talán azért kezd minden látogató önkéntelenül a saját eü. problémáival előhozakodni, mert tudat alatt megpróbálják éreztetni a beteggel, hogy nincs egyedül a bajával, mások is hasonló helyzetben vannak.
Egyébként szó sincs szépítgetésről, ez tényleg ennyire korrekt hely. Év elején rendszeresen látogattam a nénim a Rókusban, a mai napig nem találok szavakat az ottani viszonyokra. Ha azt is megírnám, kitörne a "harmadik forradalom"... Amit nem vitt be a beteg, azt biztosan nem lopták el; itt meg laptopon nézték a DVD-ket a kismamák. Ég és föld.

Szép nevű Cenzoora, Te honnan pottyantál a Kifőzdébe? Jár Neked egy welcome drink - halászlé talpas pohárban.

marisell · http://kifozde.blog.hu 2007.07.24. 17:37:29

Hát nem tudom, én most jól elbőgtem magam, talán az utolsó bekezdés teszi, talán, hogy a kórház, eküvő, ballagás szavaktól azonnal bőgni kezdek????
Nadine, minden legyen úgy, ahogy szeretnétek!

Én szülni voltam kórházban 3x, mert ugye az ikrek, de az egész gyerekkorom kórházban és szanatóriumokban telt 3 éves koromtól.amikor szülni mentem be akkor is bőgtem és azt mondtam az orvosnak, hogy azonnal engedjen haza, mire ő a férjemtől:normális?????

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 17:51:19

Marisell, aranyos, érző lélek vagy! Nyilván mindenkinek mást jelent a kórház. Én az óriásgyerek-lelkemmel rettentő hálás voltam-vagyok ezért a hozzáállásért, ahogy minden butácska kérdésemre válaszoltak, nem ködösítettek, nem használtak feleslegesen latin szavakat, megmondták, ha fájni fog, tudtam előre nagyjából, mit fogok érezni - szóval, emberszámba vettek. Amikor jöttem el, az utolsó nővér, akit akkor láttam először, kérdezte, hogy kérek-e ebédet. Már nagyon mentem volna, mondtam, hogy köszönöm, nem. Térült-fordult, majd visszajött egy kókuszos csokival, hogy legalább azt tegyem el...

Amúgy én is hivatásos esküvői síró vagyok, bárhol, bármilyen menyasszony, felvirágozott autó, ismerős-ismeretlen esküvője képes könnyzáport kiváltani nálam. Testvérem!

tistedur 2007.07.24. 17:58:23

micsoda kis virtuális család kezd itt kialakulni :)

sarasvati / sütifej (törölt) 2007.07.24. 18:06:21

három pasival + gyerekkel mentem szülni a másodikat.
kérdezte az ápolónő, hogy akkor most melyik is az apuka?
én voltam már kórházban ezen kívül is, vannak kivételek, nekem szerencsém volt mindig.
bár mióta reformoznak azóta nem találkoztam velük.
Nadine!
gratula, jó írás.

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 18:08:12

Kösz, Svati. Te nem akarsz valamit írogatni ide?

sarasvati 2007.07.24. 18:18:34

nem hiszem:)))

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 18:37:35

Miért, sztem mindenki falna egy posztot a görög istenekről. Vagy a görögökről. Vagy az istenekről:)

Halvány Görény 2007.07.24. 18:47:35

én különösen azokról a görög istenekről olvasnék szívesen, akik jelentősebb mennyiségű hagyatékot tartalékoltak el az utókor számára, hogy a vállalkozó kedvű kutatócsoportok munkáját fedezni lehessen belőle :)

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.24. 18:53:56

Svati, írjál már!!!
Én annyira utálom a kórházakat, hogy még kísérgetni se szeretek...születésem óta nem vettek tőlem vért.:)
Most estem haza, a "barátnőm" eléggé felbaszta az agyam.

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.24. 19:19:29

Én nem hergelem, de az ókort még a szadista töritanárom sem tudta megutáltatni velem.:)
Sztem hízelegjünk neki még egy kicsit.:))))

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 19:45:56

Am, nem Te, hanem Halovány kolléga!:)

sarasvati / sütifej (törölt) 2007.07.24. 20:23:34

H.G. ön változatlanul nem kívánatos ilyen megjegyzések miatt.

többiek
majd egyszer. most házazok.

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.24. 20:25:01

Arról is szívesen olvasunk...naplóbejegyzés formájában...

cyan 2007.07.24. 20:34:01

sziasztok!
Nadine, ez teljesen korrekt írás volt. Tavaly én is jártam hasonló jó helyen (Onkológia - Kékgolyó utca). Csak kisműtét volt, de az érzések, a "bejárás" ugyanez volt. Rókushoz tarozunk, nem tom miért, a város másik felén van, én nem, de a lányom feküdt ott. Na az is egy szép történet :(

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2007.07.24. 20:35:48

nadine! azért vald be, az a műtét előtti bóditó cucc nem rossz! nekem bejött. néha jól jönne, műtét nélkül:))))

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 20:37:50

Szia, Cyan! Egyetértünk: a Rókus egy trágyadomb. Ott nem tudnak rontani semmilyen reformmal...

Svati, házeladás mindenekelőtt-felett stb. Szorítok nagyon.

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 20:39:37

Hát igen, néha jólesne nem gondolkodni...:) Nagyon ritkán sikerül.

cyan 2007.07.24. 20:57:52

na csak nagyon röviden:
pár éve történt. lányom éjjel rosszul lett, iszonyú fájdalmai voltak a hasánál. ügyelet kihív. rókusbe bevisz. orvos fél óra alatt került elő a szobájából. lebaxott, h minek keltettük fel. nem részletezem. 10 ágyas kórterem, stb.
fél év múlva újabb roham a lányomnak. rókus kilőve, viszem a szent ferencbe. gyerekkorom óta ismerem a fődokit ott. sajnálja, nincs ilyen osztályuk, vigyem rókusba. odaértünk, mondjuk kik vagyunk. előzékenyek, épp a bársonyszőnyeget nem gurítják elénk, rózsaszirmokat is majdnem hintik.
aztán rájöttem, áttelózott a doki a rókusba, h megyünk..., ja és 3 ágyas szoba.

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.24. 22:22:06

A Mcaskák szeretik a Kockásfülű Nyulakat.

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 22:42:05

Erről volt is egy videó a Cukiság blogon... Ahogy ismerkednek egymással. Vidám:)

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 22:43:33

Tényleg, holnap ki posztol? Vagy emésztjük még pár napig a terjedelem miatt?:) Valszeg sokakat elrettentett a hossza... De így is sokat húztam, ennél szellősebben nem lett volna hiteles.

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.24. 22:54:10

Nadine, én holnap utánra megpróbálok egyet összehozni, mert szombaton elhagyom a várost, go to the Balaton. Meg küldök neked priviben néhány régebbi cikket (ilyet is, olyat is), hogy lökjétek fel, ha "üresjárat" van. Ok?

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.24. 23:06:14

Igen, vettem a blogodon az adást. OK, sztem jó ötlet konzerveket tárolni a kamrában. Hogy legyen miből főzni. Na, felborulok én is, laptop is megy csicsikálni. Jó éjt!

sajtos 2007.07.25. 07:54:35

basszus, a c:c-n nem tudok kommentelni, pedig még a e-mail címemet is, meg a nevemet is megváltoztattam :((((
hüle indapass

cyan 2007.07.25. 07:56:18

amúgy szép reggelt mindenkinek!
maragok a cyannal :)

N.Zoli 2007.07.25. 10:09:52

Sziasztok
Akinek tetszik a blogunk az szavazhat rá itt
hvg.hu/GoldenBlogVote.aspx
10 000 főnél nagyobb településnél, fölülről a harmadik. Egy email címmel csak egyszer lehet és vissza kell igazolni a válaszemailt, akkor éles a szavazat.

tistedur 2007.07.25. 11:12:15

szép napot mindenkinek :)

cyan 2007.07.25. 11:48:09

haliho, sehol senki?

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 11:53:35

Én itt vagyok, hol is lennék máshol? Jöhettek cirkuszi előadást tartani, mint a Keménykalap és Krumpliorrban, a beteg kislány ablaka alatt:) De házias ételadományokat is boldogan elfogadok!

cyan 2007.07.25. 12:03:29

en meg melohelyen, ekezet nuku, neha eltevesztem a y es z betuket, hajra angol bill (nem tom hol a felkialtojel)

cyan 2007.07.25. 12:04:02

Nadine, beteg vagy?

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 12:11:10

Cyan, a kérdésed alapján látom, Neked túl hosszú volt ez a poszt...:)

Halvány Görény 2007.07.25. 12:17:13

két dolog még eszembe jutott az elégedettséggel kapcsolatban, de csak azért mert bennem van a kisördög :)
az egyik az, hogy a gyerek, ahogy a poszt végén a gyerekszülés lehetősége valahogy enyhíti meg megszépíti az egészet, gondolom úgy volt ez az érzéseiddel is, mert ez azért így valahogy mégiscsak más, mint mondjuk egy gyomorműtét (aztán persze lehet, hogy nem is), a másik meg, hogy vajon ugyanilyen jó érzéssel gondolnál-e az ott eltöltött időre akkor is ha nem fordulsz ki a gégészetről (azaz nem leszöl fizetős vendég) :)
de vegyük úgy, hogy ezt csak a velem született, velőmig hatoló gonoszság mondatja velem :)

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 12:36:39

Nézd, Halovány, a bent töltött pár nap alatt "sétáltam" párszor (értsd: végigvonszoltam magam csigalassúsággal, szorosan a fal mentén a folyosón oda meg vissza; Hamvaska vidáman kérdezte: hová rohansz így?), és mivel a kórtermek ajtaja a hőség miatt mindenütt nyitva volt, akaratlanul is bekukucskáltam. Nyilván más hangulat uralkodik a sebészeten, mint a nőgyógyászaton, de itt mindenhol derűs arcokat láttam. A nénim meg a táskáját fogva mert csak aludni, nehogy ellopják bármijét. Sajnos, a Rókusban ennek volt realitása, nem kevés.
Nagyon sokat számít, hogy bánnak a begeggel, bár kétségtelen, hogy megacélozza az ember erejét, ha ilyen cél lebeg a szeme előtt.
De a környezet, a tisztaság a gégészeten is ilyen volt. Iszonyú lélek(és test-)romboló tud lenni egy koszos, elhanyagolt kórterem, a morcos (láthatólag süket és szemkontaktusra képtelen) nővér, a fennhéjázó orvos. És ha végiggondolod, a hotelszolgáltatás díja nem kerül a nővérek vagy az ügyelő orvosok zsebébe, mégis rendkívül figyelmesek és kedvesek voltak. Na.

tistedur 2007.07.25. 12:39:55

sőt, az ember még többágyas kórteremben is jól érezheti magát,ha a társaság jó..:)
én szerettem a rehabon feküdni..olyan hölgyek vettek körül,akik a nagyanyáim lehettek volna:a legtöbbjének fantasztikus humorérzéke és nagyon jó sztorijai voltak..:)

Halvány Görény 2007.07.25. 12:41:35

rendben, az ördög elhallgatott. ha nőgyógyászati problémám lesz, valószínűleg elintézem valahogy, hogy a szentimrébe kerüljek.

2007.07.25. 12:50:23

szeretném megjegyezni - csak úgy mellékszálként -, hogy Nadine dobozkája és lenvirágos jegyzetfüzete élőben is nagyon szép! :)

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 12:56:25

Ennek Nadine örül a legjobban! Jé, azt hittem, simán lenádiurazod a férjezetem...:)

2007.07.25. 13:03:35

nagy volt a kísértés :)
a lányomat viszont teljesen elbűvölte, mert kezet fogott vele. azt mondta a gyerek: hihi, milyen kedves a bácsi! :)))

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 13:11:10

Nádi úr minden gyereket felnőttszámba vesz, a fiai már 5 éves koruktól jó napottal, viszláttal köszönnek:)

2007.07.25. 13:20:56

néha az enyém is. mindig röhögnöm kell rajta, olyan muris, de a csókolomozást jobban utálom

2007.07.25. 13:32:30

visszatérve a fősodorba: nagyon jó az írás. eszembe jutott, mikor kivették a mandulámat a Róbert Károly körúton a Honvéd Kórházban. Ott is teljesen normális orvosok és nővérek voltak. Akkor sem borultak meg, mikor szembeköhögtem őket a Lidocainnal, pedig le kellett volna tüdőznöm. :)
A kórteremben itt is sokan voltunk, de egyfolytában vihogtam az öreglányokon, nagyon jó fejek voltak.

cenzoora 2007.07.25. 13:33:40

sziasztok, beesnék, na nem azért mert unatkozom, hanem csak mert. Mi újság, hasfronton? Virtuális gumicukor a lábadozónak - és nem volt hosszú a poszt. Na jó, ki mihez van szokva :-)Köszönöm a welc ome halászlét, választhatok mást? ui.: kicsit megőrjít a kód begépelgetés. Megszokom?

tistedur 2007.07.25. 13:39:11

cenzoora!
ha belépsz az indapasszal,akkor nem kér kódot :)

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 14:07:01

Mi is ebből az okból járunk ide: csak mert.:)
Hasfronton feszülünk, feszülünk, de kibírható.
Halászlé helyett csapolt sört vagy hosszúlépést tudnék még ajánlani, egy kifőzdében nem nagyon van más... Dolgozóknak vagy absztinenseknek jár a halászlé.

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 14:08:05

Sikerült megküzdeni az indapasszal?

cenzoora 2007.07.25. 14:10:02

tistedur, köszi a tippet. Indapassz nem ereszt...sebaj, addig pöttyögetek. Én ugyan dolgozom, meg absztinens sem vagyok, így a sört választom, egyszeri behajtásra...

cyan 2007.07.25. 15:11:28

jujj Nadine, bocsi, nem tudtam, h ennyire friss elmeny.

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 15:13:51

:DDDD Sebaj, Cyan, legalább jól megnevettettél...:) Igaz, nem volt egyszerű csillapítani a rázkódást...

cyan 2007.07.25. 15:17:19

ha neha eltunok, akkor vmi surgosnek kinyilvanitott melo jott. egyenlore inkabb ugy nez ki, a rajzolok elmentek nyaralni :(((((

cyan 2007.07.25. 15:21:10

fonokom hazaengedett, lepek, 1 ora mulva otthonrol jelentkezek

tistedur 2007.07.25. 15:22:39

cyan!
te mázlista..:)

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2007.07.25. 15:58:39

nadine! ezesetben a nevetés nem gyógyít:)) kedves barátaim, mikor megkértem őket hozzanak be a kórházba egy hordozható dvd-t filmekkel, hogy ne unatkozzak, csupa jóindulotból vigjátékokat hoztak. gondolták ez kell a korházba, egy kis nevetés. megismerkedtem a sirva nevetéssel és jajagatva nevetéssel:))))

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2007.07.25. 16:25:03

úgylátom most nincs itt senki, úgyhogy visszamegyek festeni. majd később benézek:))

Halvány Görény 2007.07.25. 16:25:54

egy igazi kifőzdében kell még legyen vastag falú üvegpohárban jaffa szódával.

cyan 2007.07.25. 16:30:22

hazaértem.
tist ne irigykedj, teljesítménybérben vagyok, ma össz 8 jelenetet vettem fel 30 helyett :((

tistedur 2007.07.25. 16:37:58

Toma!
az én kedves ismerőseim csak addig meséltek vicceket,nekem a bordatöröttnek,amig meg nem ígértem nekik,hogy gipszcsizmával rúgok beléjük..:)
de a nevetés tényleg gyógyít,csak néha fáj :)

cyan!
így már nem is irigykedem..

cyan 2007.07.25. 16:43:22

kicsit lépek, vettem padlizsánt, megyek megsütöm faszénen, estére kész lesz a vinette :)

tistedur 2007.07.25. 16:52:56

cyan!
most megint irigykedem..:P

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.25. 17:14:07

Szép jó estét mindenkinek, köszönöm a kommenteket.
Ha valakit esetleg érdekel a kis extrém kapcsolatom a galáddal(aki most már nem galád) katt másik blog.
semiramis.blog.nlcafe.hu

tistedur 2007.07.25. 17:32:32

Amadea!
a galád mindíg galád marad..:P

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.25. 17:39:12

Szia Tist!!!:)=
Minden pasinak a vérében van a galádság!:)
De őt most megszállta az angyalka, nagyon szépen viselkedik.

tistedur 2007.07.25. 17:51:44

Amadea!
remélem,hogy így is marad..:)

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.25. 18:00:12

Én is reélem, Tist. Nagyon remélem.
Már megint belezúgtam ebbe a dinkába!

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.25. 19:35:36

Végre valaki! Hogy tetszik lenni?

cyan 2007.07.25. 19:45:59

én is itt.
finom lett a vinette, a fele el is fogyott :D

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 19:56:18

Köszönöm kérdését, kissé frontosan. De minden nap érzek javulást.

Szégyen-gyalázat, nem tudom, mi az a vinette. Cyan, némi leírást adj, légy szíves! A padlizsánig eljutottam, de aztán?

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.25. 19:59:57

Én is lenni frontérzékeny. Pocikára vigyázni.
Á! Cyan, ismertesd meg a vinette nevű csodát egy postban a parasztokkal!:))))
Én mindenkit beszervezek...

cyan 2007.07.25. 20:04:39

padlizsánt forró platnin megsütöm szenesre, mármint a héját. ha már jó szenes és löttyedt, fakéssel felvágom, kiszedem a pépesre sült-főtt husát, feltrancsírozom (szigorúan fakéssel vagy műanyaggal, mert a padlizsán besötétedik a fémtől), 1 fej hagyma reszelve, só, bors, olívaolaj lassan belecsurgatva, miközben keverem, mint a majonéznél. van aki azt is tesz bele, vagy főtt, apróra várott tojást. próbáltam robotgéppel pépesíteni, de úgy nekem túl habos és geil lett. pirítóssal, friss kenyérrel, paradicsommal, kinek mihez van gusztusa.

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 20:06:17

Becsületes neve padlizsánkrém! Imádom! Én a fokhagymás, illetve a tormás-majonézes verziót szeretem a legjobban, de már évek óta nem készítettem, pedig nagy rajongója vagyok!

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.25. 20:06:38

Mondom postban!!! Mint fent! Te!!!:))))

cyan 2007.07.25. 20:07:35

ja, lemaradt, hogy trancsírozás elött a levét lecsurgatni, mert az keserű

cyan 2007.07.25. 20:08:33

Amadea, és azt írjam oda, h vigyázat: nagyon rövid! ???

cyan 2007.07.25. 20:13:33

amúgy nem akarok még postot írni, mert
1. nincs miről
2. amiről tudnék írni, az szigorúan titkos
3. nem tudok normálisan fogalmazni
4. ahhoz több szabadidőmnek kéne lenni
5. főzni utálok, csak 1-2 kaja van, amit szertartás szerűen főzök, amúgy 30 éve minden nap lábosokat pakolászni a tűzhelyre... bahhh a kitalálásról nem is beszélve, h mindenkinek jó legyen itthon

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.25. 20:13:59

Az ördög a részletekben rejlik: nagyméretű betűtípus, sok képecske, másfeles sortávolság, tördelés (sorkihagyás), kis bevezető...

cyan 2007.07.25. 20:17:29

ok, akkor az augusztus 18-i post az enyém, egyenlőre maradjon az én titkom, miért az a nap, és mi lesz a címe. bár lehet megelőztök a témával.... de nem baj, akkor megúszom az írkálást :D

cyan 2007.07.25. 21:11:37

hehe, már meg is írtam :D

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2007.07.25. 21:48:17

Megyek filmet nézni. Jók legyetek. Pussz és jó éjt!

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2007.07.25. 22:01:29

na a festésből nem lett semmi! fél ötkor, mikor neki akartam állni, észrevettem, hogy a kutyám eltünt. eddig még soha sem ment el, még akkor sem ha akartam, a porázzal ugy kellet húzni. négy órán át köröztünk a hegyen, a kutyámat szólongatva, az egész szomszédságnak ez volt a délutáni programja. egy fél tank benzint elautóztam, de nem találtuk. már teljesen elkeseredtem és már azon törtem a fejem hogyan plákotozom tele a hegyet,és mekkora jutalmat igérjek, mikor megjelent egy fickó a hónaalatt a drazsé kutyámmal. ez fél órája volt. a bolond kutya azóta a félméteres körömet nem hagyja el. na most nagyon megkönnyebültem és örülök. hogy nem esett semmi baja.:))))

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2007.07.25. 22:19:36

Úristen! Már drazsét is rabolnak??? Te szegény, én is frászt kaptam volna a helyedben... És mennyi váltságdíjat fizettél?