Gyerekkoromban sokat jártam bábszínházba. Édesapám a hatvanas években az Állami Bábszínház dramaturgja volt. Szinte minden vasárnap a nézőtéren ültem. Amikor a körülöttem ülő gyerekeknél nagyobb lettem, bekéredzkedtem a színpadra. Hátul, a fal tövében lapulva néztem a csodát. Figyeltem, ahogy a színészek együtt élnek a kezükben levő bábokkal.

18 éves elmúltam, amikor szólt valaki, nincs-e kedvem az Astrában bábozni. Marionett. Mindig is a kedvencem volt. Elzarándokoltam a próbájukra. Éppen a „Játsszunk bábcirkuszt!” előadására próbáltak. Nagyon tetszett, hogy a mozgatók látszanak, csak egy kis paraván takarja őket. A darab során többször is előjöttek a színpadra, miközben a bábokat mozgatták.

Eleinte csak figyeltem a próbákat, előadásokat. Később már apró feladatokat is kaptam. A következő új darabban („A kiskakas gyémánt félkrajcárja”) már „komoly” szerepeim is voltak. Szép lassan már minden darabban játszottam. 

Az együttest Vízvári László alapította 1954-ben, Auróra néven.

Később lett Astra.

Felléptek a „Ki mit tud”-on (Astra vagy Bóbita? – Akkoriban ez osztotta meg az ország népét), bábmajálisokon, egyetemi klubokban, nemzetközi táborokban, találkozókon, fesztiválokon. Külföldre is kijutottak többször, és ez akkoriban nagyon nagy élmény volt. Megfordultak többek között Chrudimban, Párizsban, Bázelben, Brüsszelben, még Nyugat-Berlinben, Charleville-ben, Moszkvában, Bretagne-ban, Haszkovóban.

Saint-Saens: Az állatok farsangja (árny)

Mozart: Varázsfuvola (marionett)

Dukas: A bűvészinas (marionett)

Don Quijote (árny)

Az első nyugati utamat is az Astrának köszönhettem, amit még jó pár követett: Rechlinghausen, Párizs, Bretagne, St. Etien. És persze a lengyelországi Bielsko-Biala, Nemzetközi Bábfesztivál színhelye.

Sajnos, Laci bácsi már nincs köztünk, de szellemiségét, a bábozás örömét visszük tovább.

Most Kodály-Bartók: Gyerekjátékok című darabot próbáljuk. Előadás november 18-án délelőtt lesz a Csili művelődési házban.