Valamikor az idők kezdetén, egy igen megátalkodott és lelkes középiskolai tanár pár dokumentumfilm-részletet vetített a diákoknak. Kicsit hitetlenkedve néztünk hajólifteket, melyek a nevüket igazolva, egész hajókat emelnek át egyik csatornából a másikba. Meg hidakat, amiken a szokástól eltérően nem kerékpárosok és gyalogosok haladnak holmi vizek felett, hanem az autóút felett hajók úsznak át. A szánk picit tátva maradt, mert hazai bravúrként még csak olyan közúti felüljárót ismertünk, ahol kb. 40 cm-es eltéréssel találkozott a két szemben épülő út. A kirándulás terve a meg nem valósult ötletek közé került.
Nem csoda talán, ha lelkesen készültem az évekkel később teljesen váratlanul felbukkanó lehetőségre. Az úti cél a Majna–Duna-csatorna volt. Busszal mentünk Keltheimbe. Itt volt a szállásunk este. A derék svábok picit takarékosan fűtöttek, így reggel igen frissek voltunk. A városnak nyilván más nevezetessége is van, mint hogy mi ott jártunk, de ezzel most nem foglalkozom. Levágtattunk a kikötőbe. Lesz, ami lesz.
Nagyon szép vízibuszokkal viszik a bamba kirándulókat nézelődni. Nem lehet túl nagy kunszt. Persze dehogynem. Családi vállalkozás egy ilyen járgány. Igen finom kajákkal és elfogadható árakkal - a büfében is. A csatorna ötlete Nagy Károly sikertelen munkálataiig nyúlik vissza. Ez nemrég, 793 környékén történt. Az esőzés mosta el állítólag. Később I. Lajos bajor király is építtetett itt csatornát, amit 1846-ban át is adtak.
Mai formáját az 1921-ben alakított rt. tervei és kivitelezése alapján nyerte el.
Talán nem mindenki számára ismert, hogy ezzel az európai vízi úttal kapcsolatban nekünk is voltak, illetve vannak kötelezettségeink. Hiszen az Északi-tenger és a Fekete-tenger között készült így hajózható csatornarendszer.
Műszaki részletekkel senkit sem akarok untatni. Annyit említenék csak, hogy 16 zsilippel előbb 338 m magasságból 350, majd onnan 230 m-re emelik át a hajókat. A legnagyobb emelés egy zsilippel 24,7 m. Elég izgalmas bentről.
Külön érdekessége a rendszernek, hogy igen sportszerűen hagyják a vizet is dolgozni. A zsilippeléshez szükséges vízmennyiségnek csak 40%-át kell szivattyúkkal szállítani. A maradék az ötletes tervezés eredménye.
De ami nekem leginkább tetszett, az a környezetre való odafigyelés volt. Állítólag itt is voltak viták, tüntetések kivitelezés közben. A vadludak győztek. Hajónk lazán lassított Lorenz kedvenceinek áthaladásakor. Sajnos, azt nem sikerült lencsevégre kapni, amikor az autók felett mentünk el, mert ahhoz hideg volt, hogy végig a fedélzeten egerésszünk. Meg a büfé is odabent üzemelt. Pedig elég furcsa élmény volt. Cserébe az emelkedők után a lejtőt is megörökítettem.
Az egész csatornát nem hajóztuk végig. Csak ízelítőt kaptunk, de az elég mély nyomokat hagyott. Hazafelé megpróbáltuk a kint vásárolt, illetve még megmaradt hígítókat eltüntetni. Hiába, átfagytunk előző éjjel. Hipp-hopp hazaértünk.
Az utolsó 100 komment: