Janikovszky Éva: Égigérő fű (részlet)

Kinézett a kerek ablakon, föl az emeletre, hogy nem füstölög-e a Fiatalok lakása. Nem füstölgött. Pedig Misu szívesen eloltotta volna, ha egyszer mégis kigyullad, mert akkor a Fiatalok biztos nem rohannak el mellette, hanem megállnak és megköszönik.
     Annyit már tudott a Fiatalokról, hogy színészek. És azért rohannak folyton, mert a színház, ahol játszanak, mindig másutt tart előadást, egyik nap itt, másik nap ott.

    Misu borzasztóan szerette volna egyszer a színházban látni a Fiatalokat. Amikor nemcsak azt mondják, hogy becsuktad, lecsavartad, eloltottad, hanem valami mást is, és ahol egy helyben kell ülniük vagy állniuk, mert mondjuk királyok meg királynők, és nem rohangálhatnak a kockás táskáikkal.
    De hiába kérte Dezső bácsit, hogy menjenek el abba a színházba, Dezső bácsi azt mondta, hogy a Fiatalok olyan színdarabban játszanak, amit Misu úgysem értene, és még ahhoz is vonaton kellene odautaznia, hogy ne értse. Így ház ez elmaradt.
    Csuda egyformán teltek itt a napok, szinte kár volt közben aludni egyet. De azért nem volt unalmas. Mindig ki lehetett találni, hogy legközelebb mi fog történni, ha az ember odafigyelt, és volt órája. Misunak nem volt ugyan órája, mégis tudta, hogy mindjárt Poldi bácsi mély hangja az udvarból.
   Poldi bácsi nagyon hangosan beszélt, ezt a parkban szokta meg, ahová csupa nagyothalló gyerek járhatott, mert csak kiabálva értették meg, hogy a labdát nem szabad a virágok közé rúgni.
    Kár, hogy Misu senkivel sem fogadhatott, hogy Poldi bácsi azonnal itt lesz, mert megnyerte volna.
      − Szép jó estét kívánok! – harsant föl a kapualjból, mert Poldi bácsi minden délután szép estét kívánt, akkor is, ha még sütött a nap.
     − Csakhogy itt vagy, drága Poldikám! Már el sem tudtam képzelni, hogy hol lehetsz! – Poldi néni is mindennap ezt mondta, pedig Poldi bácsinál pontosabban senki sem jöhetett haza. Hozzá lehetett igazítani az órát, hat óra tíz percre.
  Misu úgy vágtatott le a falépcsőkön, hogy azok recsegni sem értek rá a meglepetéstől. Mert most jön az összenézés, és annál mindenképpen jelen akar lenni. Ez is a titokhoz tartozott.
      Poldi bácsi ugyanis ilyenkor leül a lócára, és azt mondja:
    − Hiába, mindenütt jó, de legjobb itthon. Csak az a gyep! Csak az a szép zöld gyep fog nekem hiányozni, semmi más.
     És akkor Poldi néni kuncog egyet, és Dezső bácsira pillant, Dezső bácsi krákog, Misu pedig leszegi a fejét, és úgy pislog egyikről a másikra.
     − Tudod-e, Poldikám, hogy már csak hetet kell aludni a nyugdíjazásodig? – húzódott hozzá közelebb a lócán Poldi néni. – Meglátod, milyen gyorsan elrepül ez a hét nap.
     Poldi bácsi bólintott, és Dezső bácsi is bólintott, és Misu is bólintott. Ahogy ott ült az öregek mellett a lócán, elképzelte a hét kedves, egyforma napot, amint szép sorban elrepülnek, mint a vadlibák.
      Pedig ez a hét nap egészen másként repült el, és nem is volt egyforma.

Másnap reggel ugyanúgy kelt föl a nap, mint eddig, csak néhány perccel korábban, és Misu ugyanúgy kelt föl, mint eddig, csak néhány perccel későbben. Dezső bácsi már lement a műhelybe, a szürke macska már fönt ül a háztetőn, arra várva, hogy Kamilla kisasszony – kalappal a fején – munkába induljon. Csakhogy ma reggel Kamilla kisasszony késett, és a szürke macska nyugtalanul fészkelődött a helyén.
    Az udvarra mindig érdemes volt lenézni, de ma reggel különösen. Misu szeméből egyszeriben kirepült az álom.
    Mert Kamilla kisasszony kalap nélkül, kezében egy tejeskannával kopogott végig az udvaron, és nem tette föl a vaspántot az ajtára, csak az alsó meg a felső zárat zárta be. Az ablakon sem volt faspaletta, a fehér vasrács mögött látszott a függöny.
    Kamilla kisasszony szokatlan reggeli távozását nemcsak a szürke macska figyelte a háztetőről és Misu az emeletről, hanem Poldi néni is a virágos ablakból, és Dezső bácsi is a műhely ajtajából.
     − Jó reggelt kívánok, Kamilla kisasszony! – köszönt Dezső bácsi. – szép időnk van ma ugyebár.
    Ezt valószínűleg csak meglepetésében tette hozzá, mert egyébként Dezső bácsi se próbált Kamilla kisasszonnyal beszélgetni. Most is hamar megbánta.
    − A rádió szerint borulás és erős, majd viharossá fokozódó északnyugati szél várható – mondta Kamilla kisasszony, és Dezső bácsi arcáról lehervadt a mosoly. – Még jégeső is jöhet!
    − Hihetetlen, hiszen olyan szépen süt a nap – ingatta fejét Dezső bácsi, aki mindig hajlott arra, hogy inkább a szemének higgyen, s ezért néhányszor már megázott.
    − Látta ezt, Dezső úr? – kérdezte Poldi néni egész fölöslegesen, amikor Kamilla kisasszony után becsukódott a kapu. – Tejet hoz! Pedig sohasem iszik mást, csak csipkebogyóteát! Hányszor elmondta, hogy a tej könnyen romlik, hogy nyáron kész betegség!
    − Talán a macskának hozza – mondta Dezső bácsi –, sehogy sem szíveli szegény jószágot.
      Poldi néni reggel sosem értette a tréfát. És még nyolc óra sem volt.
    − Az igaz, hogy Kamilla kisasszony szúrós a természete, de azért a légynek sem tudna ártani. Nemhogy egy macskának. Szerintem itt valami titok lappang.
      − Még egy titok? – ijedezett Dezső bácsi, akinek az utóbbi időben tüstént hasogatni kezdett a dereka, mihelyt valaki titkot emlegetett.
     S ebben a pillanatban, csak úgy papucsban, pizsamában, ott termett köztük Misu is.
     Ő ugyanis gyűjtötte a titkokat.
     − Tessék gyorsan mondani! – sürgette Poldi nénit. – Hol lappang?
     Poldi néni jelentőségteljes pillantást vetett Kamilla kisasszony ajtajára.
     − Ma éjjel lépteket hallottam az udvarról. De nemcsak lépteket, hanem kulcszörgést és sírást is! A kulcsokat csak Kamilla kisasszony zörgethette, de vajon ki sírt?
     Dezső bácsi elgondolkozott.
     − Az nem lehet, hogy Kamilla kisasszony zörgetés közben még sírt is?
   − Az nem lehet – mondta Poldi néni. – Mert Kamilla kisasszony zörgetés közben valamit suttogott annak, aki sírt. Nem mertem lámpát gyújtani, mert ha éjszaka lámpát gyújtok, az én drága Poldim azonnal öltözködni kezd, és munkába indul.
   Misu megpróbált Kamilla néni ablakán belesni. Leselkedni csúnya dolog, és Misu igazán megérdemelte, hogy ne lásson semmit.
    Nem is látott.