Mint régebben sokat stoppoló ember, az Antikvárius Haver nevetéssel nyomta a kezembe a nagyalakú albumot, címlapján a lemenő nap fényében sejtelmesen csillogó kamionnal.
A kamionos nem a stoppos barátja, nem nagyon veszi fel (kivéve, ha meg akarja dugni a barátnőjét, de ez sem jobb helyzet), ráadásul még bunkó is (kivéve a tiszteletet). Ez a könyv viszont nem kamionosoknak készült, és nem is róluk szól.
Reklámkiadvány, megtudhatjuk belőle, milyen jól állnak helyt a Scania kamionok, buszok a Föld legkülönbözőbb tájain, éghajlati viszonyain. Szaud-arábiai klimatizált tehenészetek (a képen az öntözéssel előállított legelő), rendszerváltás utáni közép-európai vállalkozások (a könyvet 1995-ben adták ki), tanzániai országutak vándorai, a norvég lazacokat a párizsi éttermekbe repítő fuvarosok életébe pillanthatunk be, amelyekben – természetesen – az a közös, hogy szállítási feladataikat, nagy megelégedésükre, ezen hűséges társaikkal oldják meg.
Viszont emellett a könyv tele van receptekkel. Úgymond nemzeti, vagy legalábbis országzászlók alatt, fényképpel illusztrált ételleírásokkal – ahogy a svéd Restaurangakademien ill. Björn Halling elképzeli. Nem tudom, mennyire autentikusak, de a magyar Borjúpaprikáson és Gulyásleves csipetkévelen nehéz fogást találni – bárcsak minden vendéglőben így tálalnák...
Mindenesetre, hideg napokon olyan érzés nézegetni a világ minden tájáról származó, részletgazdag színes képeket, mint beülni egy szaunába. Illusztrálásként egy szenegáli:
... és egy ghánai étel:
Az utolsó 100 komment: