Úgy tűnik, tudathasadásom végleges, nappal én vagyok én, álmomban Jeanne-Claudette van Durmiként élem éjjeleimet. Most épp sztár lett belőlem.
Az úgy volt, hogy igen elégedetlen voltam életemmel. Semmi fényűzés, semmi pompa, semmi hírnév. Ez mondjuk, ébrenlétben is így van, csak a gyógyírt nem találom rá. Az Álommanó viszont segített. Nem kis bosszúságomra álmaimban is negyven feletti, enyhén molett, alacsony nő vagyok, hangom, hallásom nincs, különleges mutatványokra sem vagyok képes, többet felejtek, mint amennyit megtanulok, tehetségem sincs semmihez. Nem túl biztató kezdet.

Levelekkel kezdtem bombázni néhány hírességet, utalva arra, hogy húsz évvel ezelőtt volt köztünk valami. Persze, sorra kaptam az elutasító válaszokat, már aki megtisztelt azzal, hogy letagadta kapcsolatunkat.

Erre én elterjesztettem, hogy lám-lám, most már derogál a művész uraknak az ismeretség. Olyan hangosan és erőteljesen méltatlankodtam, hogy községünk rövid múltra visszatekintő havilapja, a Helyi Lafatyoló mínuszos hírben hozta le sirámaimat. Ezután a Helyi Kábeltévé készített velem beszélgetést kalandoktól sem mentes fiatalkoromról. Összeköttetésüknek hála, a megyei televízió meghívott a Főzzünk olcsón, finomat! című műsorába . Zsíroskenyeret készítettem lilahagymával, így a sírást sem kellett imitálnom, miközben ecseteltem, milyen durva válaszokat kaptam nagyjainktól. Az adást átvette egy országos kereskedelmi televízió. Innen már egyenes volt az utam.

Most már gázsiért léptem fel. Szerepeltem a Hogyan neveljünk rendes felnőtteket rendetlen gyerekünkből? című reggeli beszélgetős műsorban. Aztán a délután játszott szappanoperában kaptam egy kis szerepet, mint reménytelen hősszerelmes. Nem telt bele egy hónap és felkértek a Kisiklott az életem elnevezésű problémamegoldó show tanácsadójának.

Minden valamirevaló bulvárlap címoldalán szerepeltem. Egyre-másra jelentkeztek a szponzorok is. Lett új frizurám. Schobri Robi és Ékes Adelaida egyesítették erőiket, így sikerült lefogynom. A ruházkodásom is megoldódott. S miután a Móricka-show Ne bánkódj a múlton! adásában az egekig dicsértem a svéd autócsodát, már autóm is lett.

Pont kapóra jött a lakásszépítési magazin felkérése – olyan remekül ecseteltem az egyik építkezési vállalkozás tevékenységét, hogy immár hatszobás villalakásomban tengetem napjaimat.

Több híresség is megkért, hogy adjam a nevem vállalkozásaikhoz. Így született meg a Planet van Durmi étterem, a Fitness á la van Durmi és a Beauty van Durmi szépségszalon. A nevemet természetesen meg kell fizetni.

Ha minden igaz, két héten belül megjelenik önéletrajzi könyvem is. Addig csak a fényképeimet dedikálom. Tényleg sztár lettem!

Jelen pillanatban tehetségkutató versenyt szervezek. Annyi a kallódó tehetség mostanában! Nincs is nehéz dolgom, hisz páran, akik olyan rútul kikérték maguknak az ismeretséget, mégis emlékezni kezdtek, hogy talán tényleg volt köztünk valami húsz évvel ezelőtt. A meleg barátságra való tekintettel szívesen vállalnak szerepet, mint zsűritagok.

Mosolyognom kellett a művész urakon. Persze, hogy volt köztünk valami! A zenekari árok, mely elválasztotta a színpadot a nézőtértől.

Mit ne mondjak, nagyon sajnáltam, hogy felébredtem. Igaz, így nem kellett eljutnom addig, hogy negyvenes, megkeseredett férfiak és nők zaklassanak a leveleikkel, hogy húsz évvel ezelőtt volt köztünk valami...