Az előző írás végén futólag megismerkedtünk csiperkéék két délceg és jóízű képviselőjével. Most folytassuk sétánkat az erdei tanösvényen!

A csiperke kellemes illata a kényes orrú franciákat is meggyőzhette, ők az egyik alapillatként tartják számon. Tudni kell azonban, hogy vannak nem ehető csiperkék is, például a sárguló csiperke vagy a tintaszagú csiperke; közös jellemzőjük, hogy nem illatuk, hanem szaguk van. (Külön köszönet komment- és tettestársamnak, Error Flynn-nek, hogy figyelmeztetett eme eltérésre.) A csiperke egyébként champignon (ejtsd sampinyon), magyarul gomba, nem pediglen champion (ejtsd sampion), ami ugye, bajnokot jelent...

Menjünk is tovább! Mivel kitört az ősz, a pókok is úgy gondolják, hogy ideje felkészülni a télre, és utazni egy jót a szelek szárnyán. Emiatt a felkészületlen gombász nyakra-főre arcba tapadó pókhálóval és a vele járó ideges pókkal találhatja magát szemben. Ennek megelőzésére jó módszer, hogy vágunk magunknak egy cirka 60-70 cm-es leveles gallyat, és haladás közben időnként meglóbáljuk magunk előtt, így küszöbölve ki a nyolclábúakkal való közvetlen kontaktust...

Ha van egy kis mázlink, néhány talajra vetett pillantás után valamelyik őzlábgombával kerülhetünk közelebbi ismeretségbe.

Ezek a kifejezetten szemrevaló gombák ehetők és finomak, azonkívül szinte összetéveszthetetlenek. Jó esetben találunk nem teljesen kinyílt példányokat, amelyek dobverőszerűen ágaskodnak ki az avarból, na, ezeket villámgyorsan szedjük össze.

A nagyméretű őzlábak teljesen kinyílt kalapja szerintem már nem az igazi, nagy szükség esetén azonban egy jó gombapörköltben kellemes hozzávaló. A fiatalja mindenféle módon elkészíthető, érdemes kipróbálni úgy, hogy palacsintatésztában „panírozzuk” így kapva egy lendülettel gombás-palacsintát.

Az őszi erdőben sűrűn találkozhatunk a tölcsérgombák népes családjának különféle képviselőivel. A barna és sötétsárga-okker-rozsda árnyalatú fajokat nem háborgatom, egyrészt, mert a világító tölcsérgomba kifejezetten mérgező, másrészt velük nem akarom foglalni a helyet a számomra kedvesebb társaik elől.

  A kifejezetten jóízű és igen értékes rókagombával szokás összetéveszteni a világító tölcsérgombát. Mivel azonban a rókagomba inkább nyári, a tölcsérgomba pedig inkább őszi faj, szerencsére ritkán teremnek egy időben.

Az avarból időnként előbukkan egy-egy fehér vagy világosbarna gömböcske. Van úgy, hogy néhány tíz négyzetméteren komoly mennyiségű bimbós pöfetegre tehetünk szert. Ez a pöfeteg szintén ehető, amíg a húsa fehér és tömör. Mindenféle gombás ételnek elkészíthető. A fiatal, tehát zsákmánynak szóba jöhető termőrétege mindig fehér...

... a vele összetéveszthető áltrifla belsejének színe leginkább a cukrozott mákéra emlékeztet. Az áltrifla nemcsak csúnya, de csúnyán mérgező is!

És most jöjjenek azok a gombák, amelyekért ez alkalommal tulajdonképpen elindultunk:

Mivel ez teljes mértékben szubjektív írás, hadd mutassam be első számú kedvencemet, a lila pereszkét.

Az esetleges félreértések elkerülése végett: vonzalmam nem a színének szól, hanem az ő szeretni való belső értékeinek. Egyrészt csoportosan és bőven terem (ha mázlink van és kifogtunk egy jó gombás évet), másrészt kifejezetten ízletes, összetéveszthetetlen illattal és aromával. Egyesek szerint ugyan túlzottan erős gombaíze van, de istenem, milyen legyen?!

Mindig csodálkozom azokon a kifogásokon, hogy a hal halszagú, a kacsa meg kacsaízű. Pont azért szeretjük, nem?

Tehát kedvenc pereszkém jön velem haza az utolsó fellelhető szemig, amelyikük nem fér bele a pörköltbe, megy száradni, hogy a gombaínséges téli napokon is felvidámíthasson.

Elérkeztünk egy újabb fontos ponthoz barangolásunk során. Néhány gomba nyersen mérgező! Ez a méreganyag azonban hő hatására elbomlik. Az ilyen gombák, mint például egyes pereszkék, tölcsérgombák, egyebek 20-25 perc főzés után bátran és jóízűen fogyaszthatók.

A lila pereszkének szedett gomba nem egyetlen faj ugyan, de fő megjelenés- és ízbeli tulajdonságaik hasonlók, szinte megegyeznek, s mivel nem doktori disszertációra készülünk, a terminus bátran alkalmazható.

Kor- és termőhelytársa a szürke tölcsérgomba, egyes elnevezések szerint tölcsérpereszke, a színét kivéve a fent tárgyalt kedvenc méltó párja. Sorsa és elkészítése, mint fent.

Az óriás tölcsérgomba ugyanaz pepitában, egészen november elejéig találkozhatunk vele, az első fagyok megjelenéséig számíthatunk rá.