Cyan: Rácsostetejű

Minap lekváros kenyérre éheztem meg. Mivel gondos háziasszony vagyok, mindig teszek el lekvárt nyáron. Mivel rendetlen háziasszony vagyok, gyakran elfelejtem felcímkézni az üvegeket. Négy éve főztem be eperlekvárt. A polcot címkéztem fel. Közben építkezés, polcok, üvegek össze-vissza. Csak ránézésre tippeltem be a lekit. Nem tévedtem:). Kisebbik fiam sertepeltélt a konyhában, kérdezte, milyen lekvárok vannak még a spájzban? Soroltam: meggy, szilva, ribizli…, de ezek inkább süteménybe valók. Na, itt követtem el a hibát. Meg kellett ígérnem, hogy a héten sütit fogok sütni.

Ehhez a süteményhez linzertészta kell.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 20 dkg porcukor
• 10 dkg darált dió
• 1 db tojás
• 1 dl tej vagy 1 kanál tejföl
• 1 csomag sütőpor
• reszelt citromhéj
• őrölt fahéj
• őrölt szegfűszeg
• csipet só
• tölteléknek savanykás lekvár (most ribizlivel készült)

A lisztet a margarinnal elmorzsolom, beledobálom az összes hozzávalót, összegyúrom, fél órán át a hűtőben pihiztetem. A tésztát kettészedem. Egyik felét kinyújtom, kb. tepsi méretűre, majd kizsírozott, lisztezett tepsibe teszem. Ha ügyetlen vagyok – márpedig ma az voltam –, és szétszakad a manőverben a tészta, nem baj, lehet nyomkodni, illesztgetni. A lényeg, hogy a tepsit befedje. Zutty, bele a lekvár, szépen elkenve, hogy mindenhova jusson.
A tészta másik feléből nudlikat sodrok, vagy kinyújtom és félcentis csíkokat vágok.

Berácsozom a tésztát, megkenem tojással, sütőben 200 fok körül, 20-25 perc alatt megsütöm.
A „serclit” levágom (megeszem), a süteményt szépen felvágom, tálra teszem, majd eldugom a szekrénybe, szigorúan a macska miatt! :D

Jó étvágyat!