Egy újabb étel ami körül nincs minden rendben a magyar vendéglátásban. Egy átlag magyar vendéglőben ha ezt kérünk, valószínűleg egy sertés szeletet kapunk natúran megsütve, egy tükörtojással a tetején és sült krumplit mellé. Kicsit kutakodtam, és hát ennek nem sok köze van az eredetihez...
Először is a Holstein szelet borjúból készül és nem sertésből. Másodszor, a hús nem natúran sütik, hanem panírozva, mert a Holstein szelet a borjú bécsi (schitzel wiener), azaz a bécsi szelet egy változata.
Vannak források, melyek szerint ezt az ételt először az 1800-as évek közepén készítették Friedrich von Holstein kérésére, aki mivel sietett, azt kérte egy vendéglőstől, hogy egy szelet kenyérre tegyenek sült húst, rá egy tükörtojást és egy szelet halat. Később a vendéglős ebből alakította ki a „Holstein módra” készült húst. Nem tudni mennyi igaz ebből, mindenesetre a Holstein szelet a mai formájában először a 19. századvégi német szakácskönyvekben jelent meg, melyek szerint a borjúhúst bécsi módon elkészítve, panírban sütve, tükörtojással a tetején, füstölt lazaccal, vagy kaviárral vagy szardellával (ez utóbbi a manapság elfogadott változat) és kapribogyós-vajas szósszal készül. Ezt készítettem el én most.