Ez az a hely, ami ha más-más formában is, de a világon szinte mindenhol fellelhető. Itthon és számos más országban is tájékozódási pont. Még a kerékpárok is ugyanúgy jelzik hollétét. Sajnos, a nagyvárosokban ez a szép hagyomány megszűnőben, esetleg teljesen ki is veszett.
A tudományos igényű ismerkedést a középiskola évei alatt kezdtem. Gondolom, ezzel a ritka kivételek számát növelem, akkori pajtásaimmal együtt. Nyilván messziről látszott, mennyire érdeklődő és nyitott fiatalok vagyunk, mert majd minden alkalommal megismerkedtünk érdekes emberekkel és még érdekesebb történeteikkel. Azt a pár pohár sört megérte kifizetni érte. A számtalan személyes tapasztalatot pedig mi sem pótolhatta volna. Így például azt, hogy az akkoriban a kocsmákban mért konyak csak annyiban autentikus, hogy kézmeleg. Vagy, hogy fél liter csapolt sör az pontosan 3 deci langyos, savanykás lé és 5 centi hab. Valamint, hogy a Széplakon hétközben mért 5 Ft/korsó árú Kinizsi csapolt sör hétvégére 15 Ft/korsós importsör lesz. Azóta sem kapni Import nevű sört... Vagy esetleg azt a máig érthetetlen fizikai jelenséget, hogy a tanműhelyből a kocsmába kiszökve, hogyan lettünk láthatatlanok az ugyanott felbukkanó sört fogyasztó oktatók számára. Pedig hosszan néztek minket. Jól is nézhettünk ki, kezünkben egy-egy korsóval. Kivéve egy társunkat, aki rekordidő alatt leküldte a saját sörét, az áruló. Igaz, rajtunk meg az amnézia tört ki ugyanakkor. Csakis így történhetett, hogy valamivel később a műhelyben már senki semmiről sem tudott.
A számos színes történetről nem is beszélve. Az egyik ilyen éppen arra volt bizonyíték, hogy az ital akár problémákat is megoldhat. Kertvárosi kocsma két szponzora enyhén tökrészeg állapotban összeveszett. Végül a határozottabb kihívta ellenfelét a kocsma elé, majd jó példát mutatva, ki is ment. Feszült pillanatok voltak még a nézelődők számára is. Éreztük, nagy baj lesz. Ezt sérülések nélkül nem lehet megúszni, úgyhogy többen fogadásokat is kezdeményeztek. Feltehetően ez a feszültség és a várakozás vezetett oda, hogy az elsőként távozó harcos odakint el is aludt csendben. Ekkor imbolygott ki öles lépteivel a másik fél. Kezében üres sörösüveggel, szívében ádáz haraggal. Miközben félelmetes monológját mormolta, miszerint ellenfele vérét veszi, bőszen ütögette az üveget a földhöz. Nyilvánvaló célja a törött üveg fegyverként való alkalmazása volt. Mi riadtan és halkan kuncogva figyeltük szörnyű készülődését. Mivel a föld puha volt, az üveg sehogy sem akart összetörni. Emberünk viszont, ha már ott guggolt, egy határozott mozdulattal az oldalára dőlt és elaludt...
S mindez miről jutott eszembe? Az elmúlt pár napban ifjúkorom helyszínein sétálgattam. Szomorúan láttam, hogy számos régi műintézmény megszűnt. Lehet, a 24. órában vagyunk.
A tudományos igényű ismerkedést a középiskola évei alatt kezdtem. Gondolom, ezzel a ritka kivételek számát növelem, akkori pajtásaimmal együtt. Nyilván messziről látszott, mennyire érdeklődő és nyitott fiatalok vagyunk, mert majd minden alkalommal megismerkedtünk érdekes emberekkel és még érdekesebb történeteikkel. Azt a pár pohár sört megérte kifizetni érte. A számtalan személyes tapasztalatot pedig mi sem pótolhatta volna. Így például azt, hogy az akkoriban a kocsmákban mért konyak csak annyiban autentikus, hogy kézmeleg. Vagy, hogy fél liter csapolt sör az pontosan 3 deci langyos, savanykás lé és 5 centi hab. Valamint, hogy a Széplakon hétközben mért 5 Ft/korsó árú Kinizsi csapolt sör hétvégére 15 Ft/korsós importsör lesz. Azóta sem kapni Import nevű sört... Vagy esetleg azt a máig érthetetlen fizikai jelenséget, hogy a tanműhelyből a kocsmába kiszökve, hogyan lettünk láthatatlanok az ugyanott felbukkanó sört fogyasztó oktatók számára. Pedig hosszan néztek minket. Jól is nézhettünk ki, kezünkben egy-egy korsóval. Kivéve egy társunkat, aki rekordidő alatt leküldte a saját sörét, az áruló. Igaz, rajtunk meg az amnézia tört ki ugyanakkor. Csakis így történhetett, hogy valamivel később a műhelyben már senki semmiről sem tudott.
A számos színes történetről nem is beszélve. Az egyik ilyen éppen arra volt bizonyíték, hogy az ital akár problémákat is megoldhat. Kertvárosi kocsma két szponzora enyhén tökrészeg állapotban összeveszett. Végül a határozottabb kihívta ellenfelét a kocsma elé, majd jó példát mutatva, ki is ment. Feszült pillanatok voltak még a nézelődők számára is. Éreztük, nagy baj lesz. Ezt sérülések nélkül nem lehet megúszni, úgyhogy többen fogadásokat is kezdeményeztek. Feltehetően ez a feszültség és a várakozás vezetett oda, hogy az elsőként távozó harcos odakint el is aludt csendben. Ekkor imbolygott ki öles lépteivel a másik fél. Kezében üres sörösüveggel, szívében ádáz haraggal. Miközben félelmetes monológját mormolta, miszerint ellenfele vérét veszi, bőszen ütögette az üveget a földhöz. Nyilvánvaló célja a törött üveg fegyverként való alkalmazása volt. Mi riadtan és halkan kuncogva figyeltük szörnyű készülődését. Mivel a föld puha volt, az üveg sehogy sem akart összetörni. Emberünk viszont, ha már ott guggolt, egy határozott mozdulattal az oldalára dőlt és elaludt...
S mindez miről jutott eszembe? Az elmúlt pár napban ifjúkorom helyszínein sétálgattam. Szomorúan láttam, hogy számos régi műintézmény megszűnt. Lehet, a 24. órában vagyunk.
.jpg)
Bár elsőre furcsának tűnhet a gondolat, bizony, a meccsnézésnek is van filozófiája. Először akkor döbbentem rá erre, amikor Csíkszentmihályi Mihály Az áramlat című könyvében olvastam a flow élményről. Ezt akkor éli át az ember, amikor teljes valójával egy cél elérésére koncentrál, és ehhez meglévő képessségeit használja és tudása legjavát nyújtja. Lehet, hogy furcsának hangzik, de akárcsak az íjászatnak, a festészetnek vagy a gitározásnak, a meccsnézésnek is megvan a helyes technikája, és igazi élvezetet csak akkor nyújt, ha elsajátítjuk és meccsnézés alkalmával alkalmazzuk is. Lássuk, miről is van szó. 