Legelőször a parajt hagyom kiengedni, és egy szűrőbe teszem, hogy kicsöpögjön a leve. A következő lépés a besamelmártás előkészítése. A tejet felteszem a tűzhelyre, közepes erősségen melegíteni kezdem. Beleteszek fél fej hagymát, három szem szegfűszeget, egy babérlevelet és egy csipet sót. Addig melegítem, míg éppen nem kezd forrni, ezután félreteszem, hogy kihűljön.
    Egy serpenyőben olaj és vaj keverékén megdinsztelem a felaprított másik fél hagymát, majd beledobom a spenótot. (Én itt egy szardellát is beledobok az umami-hatás kedvéért, de ez elhagyható.) Egy kicsit együtt párolom őket, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát is. Sózom, borsozom. Rádobom a maradék vajat (egy bő evőkanálnyit meghagyok) és keverem addig, míg a vaj el nem olvad. Ezután félreteszem hűlni. A fenyőmagot egy száraz serpenyőben aranybarnára pirítom, kihűtöm, majd bedobom a mozsárba és lazán nagyobb darabokra töröm. A sajtokat lereszelem és félreteszem.

Mint már említettem, érdemes megfőzni ezt az ételt, mert hihetetlen ízkombinációval ismerkedhetünk meg. A paradicsom savassága és a besamelmártás selymessége találkozik a paraj és a fűszerek karakteres zamatával. Mindez egy rendkívüli, egyszerre krémes és ropogós állagban testesül meg. Egy palack villányi kékfrankos rozéval együtt fogyasztva, igazi kulináris élmény. Epikurosz buzgó követőjeként ajánlom egy baráti összejövetel apropójaként… Fogyasszátok!