Nálunk úgy kezdődött, hogy vidékre költöztünk, és belecsöppentünk a buci béték, józsi-pék káefték házi jellegű fehér kenyerei világába. Néhány napig reménykedtünk, hogy valamelyik boltban találunk „igazi” vidéki kenyeret, vagy legalább olyat, mint Pesten néhol, de sajnos, hamar kiderült, csöbörből vödörbe kerültünk. Egyébként is nézegettem már a kenyérsütő gépeket, vettem egyet.

Az első négy kenyeret ki kellett dobni, de aztán megtört a jég, és azóta, mintegy öt éve, túlnyomórészt a saját kenyerünket esszük. És közben jöttek az egyebek, a pizza, az aranygaluska, a kelt sütemények, hideg téli estékre a lángos. Ugyanis a kenyérsütőgép NEM kizárólag kenyérsütésre, hanem kelt tészták készítésére is nagyon alkalmas, nevezhetnénk inkább sütésre is alkalmas dagasztógépnek.

Hogy működik a kenyérsütő gép? Ha valaki még nem látott volna ilyet: a fehér dobozban van egy kivehető kübli. A kübli alján egy fémpöcök, erre lehet (illetve kell is) rátenni a fektetett cápauszonykára emlékeztető keverőlapátot. A küblibe bele kell rakni a hozzávalókat, majd be kell tenni a gépbe. A gép különböző programokat tud, amelyek hasonlóan mondjuk egy mosógéphez, a szükséges munkafázisok bizonyos ideig tartó kombinációja. A fázisok: dagasztás: cápauszonyka elkezd körben forogni, ennek hatására az összetevők összetevődnek, és ha jó arányban kerültek a folyamatba, szép laza, puha, de a kübli falához nem ragadó gömb keletkezik. Ez a fázis némi zajhatással jár, ezért ha időzítve sütjük a reggelire valót (lásd később), nem szerencsés a konyhában hagyni a készüléket, amikor anyósunk épp a légtértárs nappaliban tölti az éjszakát (kivéve, ha ő maga kért hajnali háromra ébresztést). Kelesztés: uszonyka pihen, nem úgy a gépben lévő fűtőszál, 30-40 fokos hőmérsékletet teremtve, így a tészta gyorsan kel. Sütés: a fűtőszál aktivitása fokozódik, 180 fok lesz, és a tészta megsül, a végeredményt nevezzük jó esetben kenyérnek. Ha úgy döntünk, megesszük, érdemes minél hamarabb kivenni, vászonba tekerni, és úgy hagyni kihűlni; ha gépben hűl ki, vizes, ázottas lesz. A programok száma típustól függően tíz körüli, a rövidebb-gyorsabb (tehát kompromisszumosabb-jobb) kenyérsütésen (én a leghosszabb, kb. négyórás fehérkenyér-programot használom, tovább dagaszt és keleszt), és a kelttészta-készítésen (nem süt, csak dagaszt + keleszt, kb. egy óra), lehetőség van csak keverni, csak sütni, vagy pl. lekvárt főzni.

A programok kezdete időzíthető is, így megoldható, hogy az este bekészített cuccból reggelre lesz friss kenyér, ami nagyon-nagyon jó dolog tud lenni. Ilyen esetben a reggeli megcélzott időpontja előtt legalább fél órával hamarabb legyen kész a kenyér, mert forrón nem jó, nem is lehet elvágni.

Hogyan süssünk kenyeret?

Én alapvetően, a hagyományos, hétköznapi kenyeret céloztam meg – mint kiderült, ez a legnehezebb, mert ehhez jó liszt kell. Jó liszt hiányában valamilyen adalékanyagra szükség van, ami természetes anyag is lehet: aludttej, vaj vagy olaj, tojás stb. De én ugye, sima kenyeret akartam…

Ha van digitális mérlegünk, leegyszerűsíti a dolgunkat, mert minden hozzávaló után ki tudjuk tárázni.

Feltesszük a küblit (uszonyka belehelyezve) a mérlegre, belekerül 1,5-2 kiskanál só, 1 kiskanál cukor (nem nekünk, hanem az élesztő kedvéért), meg késhegynyi aszkorbinsav. Ez utóbbit patikában lehet kapni, katalizálja a lisztet, más adalék hiányában enélkül kockázatos a végeredmény (ha nincs, kanál ecetet is használhatunk, de az savanyú ízt ad).

Ezt követi 250, ha jó lisztünk van, 300 ml víz (digitális mérleggel ugyanennyi gramm). Lehet aludttej (vagy Nadine nyomán joghurt is), vagy (különösen, ha rozslisztet is használunk) valamilyen tiszta ízű, nem túl keserű sör.

Most jön a legnehezebb: liszt. Kenyérsütéskor jövünk rá, hogy az ún. „finomliszt” (különösen a saját márkás fajta) mennyire alkalmatlan bármilyen tészta készítésére. Bármilyen romantikus elképzelés él bennünk a bácskai búzamezőkről, az acélos búza országáról, sajnos, rá fogunk jönni, az „üzemgazdasági” szempontok mellett miért használnak a pékek töménytelen mennyiségű adalékanyagot: mert szar a liszt. Jobb híján fele finomliszt, fele rétesliszt keveréket használhatunk. A hétköznapok megoldását jelenti a kenyérliszt, amely most már sok helyen elérhető, és mivel nincs úgy túlőrölve, mint a finom-, ezért önmagában is használható. Én az általam elérhetőek közül a ferencvárosi malom (Soroksári út – Tóth István u. sarok) különleges minőségű lisztjét (citromsárga zacskó), valamint újabban a Lipiliszt nevű békéscsabai cég teljes kiőrlésű biolisztjét használom, amely nagyon jónak tűnik, viszont drága (260 Ft/kg).  A búzaliszt, mint bázis mellett, lehet használni rozslisztet (max. 30%, de inkább kevesebb), őrölt tökmagot (-> kávédaráló, 20-30 g, zöldes színt ad, nagyon jó lisztjavítószer), finomra reszelt krumplit (kb. 10-15 dkg, a felét lisztnek, felét víznek számítjuk; ne ezzel kezdjük, mert krumplitól függően vizet/lisztet kívánhat még a tészta), egyéb kütyüket, pl. szezámpehely, lenmagliszt, meg mindenki amit akar. A lényeg, hogy mindezekből összesen 500 g kerüljön a vízbe. Ha darabos, nem őrölt dolgokat (magok, mák, diódarabok, stb.) is akarunk tenni bele, ezen a mennyiségen felül tegyük (1-2 kanállal).

Már csak élesztő kell, frissből 6-8 gramm, instantból a tasakon lévő leírás szerint. Én egyébként az előbbit használom, mivel rendszeresen sütök, ezért nem romlik meg. Sőt, néha el is fogy, ilyenkor a tartalék instant (Corában kapható francia) kerül elő, eddig működött, ha tényleg előkerült.

A fenti sorrend (folyadék-liszt-élesztő) különösen időzített sütés esetén fontos, az élesztő vízzel érintkezve egyből kelni kezd és túlkel.

Most már csak meg kell mondani a gépnek, hogy mit csináljon (fehérkenyér) és mikorra.

A kapott kenyerünk annyiban különbözik a boltitól, hogy alakja a kübli formája által meghatározott – valamint benne marad az uszonyka, ezt meg kell szokni. (Egy darabig kínlódtam azzal, hogy a program közben, amikor már nem dagasztott, kivettem, de reggelire való sütésnél ez eleve nem működik, úgyhogy megbarátkoztam vele.)

A géppel sütés másik érdekessége, hogy szűk feleannyi élesztőt kell és szabad használni, mintha ugyanazt a tésztát rendesen sütnénk meg. Nem tudom, mi ennek az oka, de ha ennyi liszthez a „normál” 2 dkg élesztőt tennénk, a tészta szétkelné az agyát, viszont sütéskor bezuhanna a közepe és egy négy sarkánál megnyújtott vizes csomót kapnánk. A lisztünk viszont ilyen kevés élesztőtől valószínűleg nem kel meg normálisan, ezért kell a késhegynyi aszkorbinsav. Nagyon jó lisztnél talán elhagyható, de engem nem zavar, ezért nem szoktam próbálgatni.

Ahogy írtam, az első négy lehet, hogy rosszul sül el.