Kedves Barátaink!

 
Anno, az induláskor a köszöntőt is bátorkodtam megfogalmazni, ezért úgy éreztem, most sem haragszik meg rám a „nép”, ha elsőként öntöm képernyőre az ünnep kapcsán fejembe toluló gondolatokat. Ezzel egyben azt is akartam mondani, hogy bárki írja hozzá, amit csak szeretne…

Mindjárt egy kis szabadkozással kezdeném, ugyanis szerettem volna egy apró ajándékot küldeni azoknak, akikkel hosszú hónapok óta minden nap csevegünk, beszélgetünk, barátkozunk a Kifőzdében. Ebben először a Magyar Posta akadályozott meg, mert nem volt megfelelő dobozuk a csomagoláshoz, és másodszor is a Magyar Posta, mert közölték, hogy ők is sztrájkolni fognak, ne is álmodjak kézbesítésről az elkövetkező pár napban. Így kénytelen voltam átalakítani az elképzeléseimet, de talán nem is baj, ha egy virtuális kifőzdében az ajándék sem kézzel fogható.

    Pedig olyan szépen elképzeltelek Benneteket egyenként, ahogy átveszitek a helyi erőtől a küldeményt… Láttam magam előtt Tomát, amint kérdő arccal néz a mérges postásra (a francnak kellett felmásznom egy ilyen könnyű kis csomaggal a hegyre?!), Svatit, aki két morgás közt kiballag a kertkapuhoz, Maybachot, ahogy otthonkában ül a hokedlin, őrzi a tescós dísztárcsákat, haja szépen becsavarva… És Jét, éppen Barangolót ír, amikor megszólal a csengő, Tistet, aki látástól Mikulásig dolgozik, Cyant, ahogy valami vicces figurát gyúr a sütemény tésztájából, Marisellt (jaj, mi ez??? Rohannom kell tanítani, majd este megnézem…), Fullmoont, aki éppen állásinterjúra szalad kiöltözve, Amadeát, akiben megint egy világ dőlt össze, hogy aztán másnap megint ordítson a boldogságtól, Hollandot (nagyon elfoglalt), N.Zolit (a Mokkából ér haza éppen), Spájdert, aki az otthoni pókokat igyekszik biztonságba helyezni a takarítás elől, és a lelkes Benikutyot, aki éppen a Lehelről jön, most vett gyönyörű husikát a macsoknak…:) Szívem szerint, persze, mindenkinek készítettem volna, nem feledkeztem meg az árnyalt lelkű Halvány Görényről, két lábon járó helyesírásihiba-gyűjteményünkről, Vászkáról, versmondó lányunkról, Hiszékeny Úrról, néha könyvet ajánló Tüzes Nyílról, világmegváltó Gerléről, tudós Picidzről és mindenkiről, akit esetleg kihagytam, de már annyian vagyunk… Hála Istennek.

    Szóval, szépen elképzeltem, de aztán rájöttem, nem megy ez, hiába szereztem meg furmányosan néhány törzsvendég címét… Úgyhogy marad a fotó. Nektek készítettem a díszeket, még egy külön, picurka fát is vettem, amit a Kifőzde tiszteletére fogok ünnepélyesen feldíszíteni, ha túlélem a mai takarítást. Így legalább mindenki gondolhatja, hogy éppen az a darab lett az övé, ami neki a legjobban tetszik.

BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!