– Mér? aszondi.
– Azért mondok, mer mellette is járhat az jégön.
– No aszondi tuggya-e kend, hogy nagy úr a főszolgabiró úr.
– Tudom, de a nem löhet még az főszógabirónál is nagyobb úr.
– Mér? aszondi.
– Azér mondok, mer a kösség ládája üres.

Mondok aztán Bunkótzi sógornak hónap hajnalba itt lögyék kend az nagy késsel mer hónap­után nagy kanállal öszünk.

Hát el is gyött még sötétessel. Durbints sógort is elhittam, mivelhogy a nagy fene gyesznót ketten a kisbiróval lö nem birtuk vóna. De hiába tsalogattuk a gyesznót a kukoritzával mög­selytette, hogy nem lyó sor készül rá, nem akart előgyönni.

– Ennek is van magához való esze ö. m. a f. De maj kizavarom én mingyán.

Avval kiforditi a beketsit, oszt bébujik a zólba. De hogy im szél is fujt, elaludt az gyertya, oszt a nagy korom sitétségbe kirobog az gyesznó a zólbul, Durbints sógor mög utána.

Elbotlott-e vagy mi történt véle, de a nagy rijadalomba, kijabálásba ütet teperte le Bunkótzi sógor, oszt mán a torkát is vakarta, mivelhogy szőrös a sógor torka is, hát ezör szöröntse, hogy nagyot kurjantott a sógor, különben űtet öltük vóna le a gyesznó hejött.

De tsaptunk is aztán ojan tort, hogy lakodalomnak is ölég lött vóna. A torra möghittam az méltóságos Bárónét is, de maga hejött valami főzeléköt küldött. Mondok a zinasnak mi ez? aszondi rá vagyon irva.

Kibontom, hát az van rá irva, hogy Thee, mondok mijazisten tsudája löhet ez a tehe ez valami fájin uri eledel főzzed mög annyjuk, hanem süss rája ekkis tzigány petsönyét is, hát mög is főzte, de szakasztott ójan lött az mint az bagó, hát neki attam Kátsának ne mondok bagózd el, hogy kárba ne vesszön.

Másnap oszt, hogy a főszógabiró úr az paphon szállt, hát átalküttem a legszöbb kóbászt, legszöbb hurkát, hát nemhogy az hidrul szólt vóna de még ugy mosojgott mög a létányián is mintha tsupa uj hid vóna az kerületibe.

Göre Gábor
biró úr.