Egy kissé besűrűsödtek a teendőim mostanában, így nemigen volt időm főzni. Ilyenkor általában napokig szendvicseken élek, amiket pár perc alatt összedobhatok, nem vesz el sokat az időmből, és nem zökkenek ki a munkából.
Ezért hát nekiláttam, hogy a szendvicsekhez zsemléket süssek, de aztán hirtelen rám jött, hogy inkább kiflit ennék. Rögtön be is indult nálam a „vezérhangya”, és számtalan finomság kavargott a fejemben, kezdve az egyszerű vajas-lekváros vagy vajas-snidlinges verzióval, amiket bedobhatok az arcomba, ha hirtelen megéhezek…
Így hát előbányásztam a kiflireceptemet, és nekiálltam a sütésnek. Íme!
Hozzávalók:
1 csésze langyos tej (3,5%)
1 csésze langyos víz
5 dkg puha vaj
3 tk. só
1 ek. méz (vagy 2 tk. cukor)
6 csésze kenyérliszt (BL80)
10 g szárított élesztő vagy 3-4 dkg nyers élesztő
Elkészítés:
A hozzávalókat a leírás sorrendjében a kenyérsütő gépbe teszem, és kelesztő-dagasztó programmal elkészítem a tésztát. (Ha nincs kenyérsütő gépünk, hagyományos módon készítjük: az élesztőt és a cukros langyos tejben felfutatjuk, a többihez keverve összegyúrjuk, majd egy órán át, meleg helyen letakarva kelesztjük.)
A megkelt tésztát alaposan átgyúrom, kidolgozom belőle a levegőt. Egy korongot formázok, majd nyolcfelé (ha kisebb kifliket szeretnénk, több részre) szeletelem. Az egyes szeleteket kinyújtóm egy sodrófával, hogy kb. fél centi vastagságú háromszögeket kapjak. Ezután a szélesebbik felétől kezdve, a csúcsa felé feltekerem a tésztát (meg is hajlíthatjuk félhold alakúra), és egy sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Még fél órát kelesztem a kifliket, ezután a tetejüket megkenem tejjel, és megszórom durva tengeri sóval. A sütőt előmelegítem 200 fokra, és a kifliket 20-25 perc alatt készre sütöm. A sütési idő függ a sütőtől és a kifli méretétől, ezért érdemes először kikísérletezni egy-két darabbal. (Nekem pontosan 22 perc alatt lett jó, hőlégkeverés 200 fok)
A forró kifliket egy rácsra helyezem, és hagyom kihűlni.
A kész friss, de már kihűlt kifliket alaposan becsomagolva lefagyaszthatjuk, így sokáig frissek maradnak. Szobahőmérsékleten egy óra alatt kiengednek, majd sütőben pár perc alatt olyan melegek és ropogósak lesznek, mintha éppen akkor sültek volna ki.
Én a szokásosnál dundibb kifliket sütöttem, mivel szendvicseknek szántam őket, de ha hagyományos méretűeket szeretnénk, osszuk a tésztát tizenhat felé, és nyújtsuk kicsit vékonyabbra, mielőtt feltekerjük.
Nem bírtam megállni, és mindjárt el is készítettem egy szendvicset a friss kifliből. Ez egyfajta öszvér-szendvics, ötvözi a hagyományos paradicsomos bruschettát és a közismert caprese salátát.
A kiflit hosszában kettévágom, és egy teflonserpenyőben szárazon megpirítom. Kissé bedörzsölöm egy fokhagymagerezddel, és meglocsolom a legjobb olívaolajommal. Egy paradicsomot apró kockákra vágok, ráhalmozom a kifli egyik felére, és egy villával lenyomkodom, hogy a levét egy kicsit beszívja. Megszórom durva tengeri sóval és pár parmezánforgácsot teszek rá (idáig a bruschetta). Apróra vágott bazsalikomleveleket szórok rá, friss mozzarellát tépkedek a tetejére, majd megint meglocsolom egy kevés olívaolajjal (ez a caprese). Ráhelyezem a kifli tetejét, és egy kicsit összenyomom (így lett szendvics), és befalom.
Ez egy igazi nyári szendvics. Akkor a legfinomabb, ha napon érett, frissen szedett koktélparadicsommal készítjük. Azzal verhetetlen ez az étel.
Az utolsó 100 komment: