Nemrég nyílt meg Pécsett, a Színház téren a Susogó étterem 2.0-s verziója, a Corso. Egy közvetlenül a színház mellett lévő, XIX. századi épületbe költöztek, ahol régebben ezen a néven már működött étterem, sőt, kaszinó is.
Az épület első szintjén található a tulajdonképpeni étterem (enotecaCORSO), ami a franciás polgári csúcsgasztronómiát kínálja vendégeinek (a 2008-as Étterem- és Borkalauz értékelése szerint az ország harmadik legjobb étterme és a legjobb vidéki étterem), míg az alsó, földszinti részen egy séfbisztrót (bistroZONA) alakítottak ki a tulajdonosok.
Egy barátommal ez utóbbit látogattuk meg.
A séfbisztró lényege az, hogy a csúcsgasztronómiában használt jó minőségű alapanyagokból, az ott alkalmazott szakmai tudással és egyszerűbb technológiával, olcsóbb árfekvésben, kevésbé formálisan, a lehető legmagasabb színvonalú ételeket kínálja a vendégeknek. Ezzel az előzetes várakozással indultunk, hogy megebédeljünk a bistroZONÁ-ban.
Mindkét részhez tartozik kerthelyiség, a bisztróhoz az utcafronton, míg az étteremhez a Színház tér felőli oldalon alakítottak ki egy-egy teraszt.
Az étterem terasza kényelmes fotelokkal, nagy asztalokkal berendezett, pálmákkal körülkerített, fából ácsolt dobogón helyezkedik el (amit egy rámpával akadálymentesítettek – pluszpont), míg a bisztró kerthelyiségét „csak” a sétálóutcára kitett székek és asztalok alkotják, melyeket igen ötletesen, zöldfűszerekkel beültetett virágládákkal keríttettek el a járókelőktől.
Itt kell megemlítenem azt a szerintem óriási hibát, amit sajnos, a legtöbb étterem elkövet (nyilván a költségek csökkentése miatt): a borzalmas coca-colás napernyőket és pepsis menütáblákat. Már csak az amsteles vagy a Soproni Ászok-os hamutartók hiányoztak… Most komolyan! Tényleg annyit lehet spórolni azzal, hogy elfogadják a beszállító cégektől ezeket a gagyi promóciós cuccokat? Szerintem igazán beleférhetett volna a költségvetésbe az étterem saját nevével/logójával ellátott árnyékoló...! Remélem, ez csak átmeneti megoldás.
.jpg)
Tudtam, hogy bent „látványkonyha” van, és egy üvegfalon át megfigyelhetjük, ahogy a szakácsok az ételt készítik. Így hamar eldöntöttük, most nem a kerthelyiségbe ülünk be.
Bent egy rendkívül elegáns, ugyanakkor egyszerű, letisztult, modern dizájn fogadott, egy kis retrós beütéssel. Nekem nagyon bejött, pedig nem rajongok a „trendi” dolgokért. Kényelmes ülőalkalmatosságok és kis bisztróasztalok. A teríték egyszerű, mégis elegáns. Textil hatású fehér papírszalvéta, makulátlan, karcmentes evőeszközök, kristálytiszta poharak.
.jpg)
A pincér azonnal ott termett, készséges és udvarias volt, hozta az étel- és itallapot. Az étlapon az aznapi ebéd menüajánlat volt, ami – mint azt a pincértől megtudtuk – a napi piaci bevásárlás függvényében alakul, mikor milyen friss és jó minőségű alapanyagot sikerül beszerezni. Azt is elmondta, hogy minden étel frissen készül, semmilyen előre elkészített vagy fagyasztott terméket nem használnak.
A kiszolgálás végig profi volt, figyelték minden rezdülésünket, egyszer sem kellett intenem. Amikor éppen beszélgettünk, nem jöttek oda kérdezősködni, hogy kérünk-e még valamit (azt utálom), de ha odanéztem, egyből jött egy pincér. Egyetlen apró baki azért volt, csak hogy valami kritika is legyen, a fizetőpincér odajött, mert azt gondolta, hogy már betettem a mappába a bankkártyám, miközben én még a kapucsínómat ittam.
Öt-hatféle előételből, nyolcféle főételből és háromféle desszertből állíthattuk össze az aznapi menünket.
Előételnek mindketten szárnyasragulevest választottunk. Főételnek nyúlcombot kértem sült zöldségekkel (bocsi, Nadine! – Nnnaaaaaaaa!!! – a szerk.), Évi pedig bolognai spagettit. Én még desszertet is választottam, csokoládés piskótát vaníliamártással.
A főételhez még kértem egy pohár bort, a pincér rozét ajánlott.
A szárnyasraguleves:
.jpg)
Elegáns, formatervezett mélytányérban hozták ki (hál’ Istennek nem csészében) a levest, ami nagyon ízletes volt. Az első kanálnál meglepődtem, hogy mennyire „egyben” van ez a leves. Kellőképpen meleg, de nem forró, semmilyen utóízesítésre nem volt szükség (ez nálam ritka), a csirkemell puha és omlós volt, kicsit megpirították, mielőtt a levesbe került, a zúzadarabok vajpuhák, szinte szétolvadtak a számban, a zöldség „al dente” volt, nem főzték szét. Ízében egyik hozzávaló sem tolakodott az előtérbe. Ahogy mondtam, az egész szépen egyben volt. A mennyiség is rendben volt.Nyúlcomb pirított zöldségekkel:
.jpg)
A párolt-pirított nyúlcomb mellett a köret hirtelensütött zsenge borsóhüvely, laskagombacsíkok, kockára vágott padlizsán és cukkini, egész koktélparadicsom, valamint sárgarépa volt, körbelocsolva bazsalikomos olívaolajjal.A nyúlcomb hozta az elvárt ízeket. Semmi felesleges fűszer, a hús saját íze dominált, ami nagyon ízlett. Talán egy leheletnyit tovább pároltam volna, hogy még puhább legyen, de ez csak szőrözés részemről, így is meg voltam vele elégedve, az íze kifogástalan volt. A borsóhüvely, a répa és a cukkini jól átsült, de azért még kellemesen roppanós, ress maradt, a gomba és a padlizsán viszont vajpuhára párolódott. A zöldségek enyhén füstös aromát is kaptak a hirtelensütéstől. Mintha egy leheletnyi szezámolajat is éreztem volna rajta, de ebben nem vagyok biztos. A fűszeres, bazsalikomos olaj finoman simult a zöldségekhez és a nyúlhoz. Az ajánlott rozé telitalálat volt, sűrűn kortyolgattam a falatok mellé. Kár, hogy nem kérdeztem meg, honnan való
ez a rozé.
ez a rozé.Természetesen megkóstoltam a spagettit is. Korrekt ízek, a szósz kellőképpen paradicsomos, a hús puhára párolva, tisztességes adag, első osztályú parmezán volt ráreszelve. Ami meglepett, az a tészta. Olaszországban ettem utoljára ennyire eltalált fogkeményre főzött tésztát. Tökéletes volt az állaga, ezáltal az íze is.
Csokoládés piskóta vaníliamártással:
.jpg)
Vagy én emlékeztem rosszul, hogy mit is rendeltem, vagy elfelejtették átírni az étlapot, mert a vaníliamártás valójában túró(vagy ricotta)krém volt. Elsőre meghökkentem, amikor megkóstoltam, hiszen nem erre számítottam, de mivel a szósz finom volt –és nálam minden, ami túróból készül, nyerő pozícióban van –, hamar túltettem magam rajta. Nem is kérdeztem rá utólag a pincérnél. Kissé darabos, rusztikus szósz, pont kellőképpen, nem túl édesen volt elkészítve. A csokoládés piskóta tésztája friss, nagyon ízletes és puha, omlós volt, benne éppen a kellő mennyiségű csokidarabokkal.Az ár/érték arányt megfelelőnek találtam, bár olcsónak nem nevezném, de azért nem is volt vészes. A teljes két menüért, a két ásványvízért, egy pohár rozéért és egy remek kapucsínóért összesen 3890 forintot (+ 10% borravalót) fizettem.
Összességében az egész étel, a hely, a kiszolgálás és az ár megfelelt a várakozásaimnak. A három fogástól tökéletesen jól laktunk, az ételek a megfelelő ritmusban jöttek, nem kellett sokat várni, noha minden frissen készült. Az egész ebéd kb. egy-másfél óráig tartott (slow food). Magasan hozta a bisztróval szembeni elvárásaimat, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, térjen be egyszer, ha arra jár.
Az utolsó 100 komment: