Barangoló: Valencia – Spanyolország

Ennek az írásnak már sokadszor futok neki, de valamiért sosem sikerült befejezni. Nem mintha nem lenne mit írni a városról, sőt inkább azt volt nehéz eldönteni, mi maradjon ki. Egyszerűen csak nem állt össze a fejemben. Most viszont bekattant valami, és ennek ti isszátok meg a levét! :)

Valencia (katalánul: València), az azonos nevű tartomány és autonóm közösség székhelye, Spanyolország keleti felén fekszik, a Földközi-tenger partján. Érdekes, hogy Barcelonától és Madridtól is nagyjából 350 kilométerre található.

I. e. 138-ban a rómaiak alapították, egészen pontosan Decimus Junius Brutus konzul. Eredetileg katonáknak adományoztak itt földeket, de villámgyorsan várossá fejlődött. Pár évszázaddal később az arabok és a keresztények között pingpongozás kezdődött a terület birtoklása felett, végül 1238-ban utóbbi csapatnál maradt a labda. A város a Valenciai Királyság fővárosa lett, majd Izabella királyné Spanyolországhoz csatolta.

Ahogy múltak az évtizedek, rohamléptekben fejlődött a település, és az ország legfontosabb városai közé tornázta fel magát. Tette ezt annak ellenére, hogy itt is dúlt az örökösödési háború, egy időre a Bourbonok tették rá a kezüket, majd megszenvedték Franco tábornok rémuralmát. Az uniós csatlakozásból azonban Valencia is csak profitált. Ráadásul mediterrán éghajlatának köszönhetően remek turista mágnes: nemcsak a tengerpart és a strandok vonzzák ide az embereket, hanem a rengeteg fesztivál és az éjszakai élet is.

Ha csak a legfontosabb látnivalókra van időnk, akkor a sétánkat kezdjük a Torres de Serranos-nál. Ezeket a XIV. századból származó impozáns kapukat gótikus stílusban építette Pere Balaguer. Jóllehet védekezési célból készült, sosem töltötte be ezt a funkciót, leginkább a kereskedők használták. 1586 és 1887 között a nemesség börtöneként szolgált (mint a Bastille és a Tower). Ezért is maradtak épen a tornyok, mikor 1865-ben felszámolták a városfalat. Több szintjét be lehet járni, a tetejéről pedig remek kilátás nyílik a városra.

A következő állomásunk a Plaza de la Virgen, amely már a rómaiak idején is központi tér volt. A jelenlegi formáját a XIII. században kezdték el kialakítani. A Plaza három fő épülete szinte árasztja magából a történelmet.

A Basilica de Virgen de Los Desamparados egyike volt a Spanyolország első barokk épületeinek. Hagyományos spanyol stílusban készült, kék csempeborítású kupolával. Belül található a nagy becsben tartott Virgen de los Desamparados szobor – ő Valencia védőszentje. A szobrot egyébként rengeteg természetfeletti mítosz övezi.

A Palau de Generalitat a Valenciai Autonóm Régió vezetésének a székhelye, korábban a korona adószedőinek adott otthont. A XV. században készült impozáns, kastélyszerű épület tervezője remekül ötvözte a gótikus és reneszánsz stílust a mór jegyekkel.

A La Catedral de Valencia nevezhető a tér fő látványosságának, illetve ez a város első számú vallási központja. A legnagyobb nevezetessége, hogy állítólag itt őrzik az egyetlen eredeti Szent Grált (döntse el mindenki maga, hogy elhiszi-e vagy sem). A katedrálist a XIII. században építették a korábbi mecset helyére. A kialakítása látványos: a gótikus, barokk, neoklasszikus stílust ötvözi. A nyugati oldal leginkább egy sötét erődhöz hasonlít, a keleti oldala pedig egy szűk átjáróra. A nyolcszögletű harangtorony, az El Miquelet, a város egyik ismertetőjegye. A tetejéről bárki megcsodálhatja az óvárost felülről. Előtte azért tűnődjünk el azon, elég erőt érzünk-e magunkban a 207 lépcső megmászásához…

Továbbsétálva eljuthatunk egy újabb igen impozáns épülethez, ez a La Lonja de la Seda. Az egykori Selyembörzét a UNESCO 1996-ban a világörökség listájára tette, lévén a késő gótikus építészet egyik legszebb, legfontosabb és legjobban karban tartott példája Európában. A XVI. század kezdetén készült el, és a város aranykorának jelképe, annak a kornak, mikor Valencia Európa fő kulturális és gazdasági központja volt. Ezért is építették. És kétségtelen, hogy nem spóroltak semmivel. Lehetetlen, hogy valakit ne nyűgözzön le: egy középkori kastély monumentalitása ötvöződik a kor kifinomult építészeti stílusával. Három részből áll (plusz a Narancskert).

A fő csarnok, a Sala de Contratacion (Szerződések csarnoka) egy hatalmas, gazdagon díszített terem, melyeket látványos, csavart oszlopok tartanak. Az oldalszárnyat Konzulátusi pavilonnak hívják, ezt régen a Tengeri Bíróság használta (amely az első spanyolországi bíróság volt). A második emeleti terem mennyezete olyan csodaszépen díszített, hogy annak idején a király csak azért lovagolt el idáig, hogy megnézze. Napjainkban az első és második emeleti termek a kornak megfelelő bútorokkal vannak berendezve. A harmadik rész egy torony, ide börtönözték be azokat a kereskedőket, akik nem tudták megfizetni az adósságaikat.

Ha itt már eleget tátottuk a szánkat, sétáljunk át a tér másik oldalára, ahol is a Mercado Central, azaz a Központi Piac található. Ez Európa egyik legrégebben működő piaca – jóllehet magát az épületet már a XX. században húzták fel. A stílusa szintén valenciai: rengeteg szín, kerámiák és mozaikok. Érdemes körbejárni, és több szemszögből megnézni. A piacon hatalmas élet folyik, nézzünk körül bátran, ízelítőt kaphatunk a városiak mindennapjaiból. Természetesen vásárolhatunk valami helyi finomságot is (nyáron a fügét feltétlenül kóstoljuk meg. Vagy a mangót. Esetleg a szőlőt. De az őszibarackot mindenképpen...)

Sétáljunk tovább, a következő megállónk a Plaza de Ayuntamento, a tulajdonképpeni főtér. Tagadhatatlanul a legimpozánsabb része Valenciának, egy sor lenyűgöző épülettel körbevéve. Az Ayuntamento (Városház) tradicionális spanyol és valenciai stílusban készült. A központi óratorony minden főbb eseménynek a kiindulópontja. Nyitva tartási időben látogatható néhány terem: például a Sala de Cristal (fogadócsarnok), illetve a Történeti Múzeum, amely a várostörténeti gyűjtemény. A tanács egyébként 1934-ig a Plaza de la Virgin egyik épületében ülésezett, a mai Ayuntamento-t csak a XX. század elején építették.

Ha ennél egy kicsit több időnk van bámészkodásra, akkor akad még más néznivaló is. Néhány, a teljesség igénye nélkül: a Plaza de Toros, amely 150 éve épült, vagy a Kerámiamúzeum, esetleg a Catalina torony, ami az El Micalet párja, illetve a Carmen kolostor, és így tovább... De úgy is jó, ha csak kóválygunk fel és alá.

Annak, aki inkább zöldre vágyik, a Turia kertjeit javasolnám (Jardines de Turia). Ez a 9 km hosszú terület üdítő színfoltja a városnak. Korábban itt folyt a Turia folyó, Valencia ennek mentén épült ki. Mivel azonban elég sokszor kiöntött, a városvezetés az 1957-es hatalmas árvíz után elterelte. A folyó helyén maradt termékeny talaj kiválóan alkalmas arra, hogy mindenféle növénnyel beültessék. Került ide még sportpálya, játszótér, rengeteg szökőkút és sétaút. Aki csendre, nyugalomra, jó levegőre vágyik, a megfelelő helyen jár.

Közvetlenül a kert mellett található a Ciudad de las Artes y las Ciencias, azaz a Művészetek és Tudományok Városa. Ez egy futurisztikus oktatási komplexum, amelyet Valencia híres építésze, Santiago Calatrava tervezett. Az építészt az űrkorszak és állati koponyák inspirálták. Az elképzelés elég hátborzongató, de a végeredmény látványos. A különálló csarnokokat a tiszta víz és rengeteg zöld köti össze - mint közös ismertető jegy. A komplexum öt épületből áll, mégpedig:

−     Palau de les Arts Reina Sofia (koncert és opera terem): a „palotának” 4 különböző előadóterme van, amelyek a klasszikus operák és koncertek mellett színházi előadások befogadására is alkalmasak. S mivel remek az akusztikája, ezért Európa egyik legrangosabb operaházának számít.

−     L'Oceanografic: ez a legnagyobb tengeri park Európában. Több kisebb épület áll egymás mellett, mindegyik más és más területével foglalkozik a tengereknek és az óceánoknak. A bámészkodók élőben csodálhatják meg többek között a két sarkkör, illetve a mediterrán vizek állatvilágát. A látnivalók egy része a föld alá van süllyesztve, illetve van egy nagyon jópofán kialakított akvárium is: egy folyosót vezettek bele, így az embert szinte körülveszi a víz. Érdekes érzés átmenni mondjuk egy cápa alatt :)

Kétségtelen azonban, hogy a leglátványosabb, és a gyerekek számára a legélvezetesebb a delfin show. A szervezők profi módon csinálják, mert bevonják a közönséget is. Az előadás előtt egy bácsi elmeséli, mit kell tudni a delfinekről, utána pedig, aki szeretne, kérdéseket tehet fel neki. Korlátozott spanyoltudásomból ennyire futotta. Majd kiválasztanak pár gyereket, akik később megsimogathatják és megetethetik a delfineket. Ezzel teljesen lenyűgözik a kölyköket, akik közül nagyon sokan élőben soha nem láthatnának delfineket. Ilyen közelről meg pláne. Maga a show látványos, élvezetes, az idomárok ügyesek, és klasszul össze van hangolva az egész.

−     L'Hemisferic (IMAX Mozi): általában 5-7 különböző előadás megy egy időben, mind oktatási céllal, valamilyen vizuálisan meglepő megoldással. A 3D mozi valószínűleg a park legérdekesebb része a gyerekek számára. Ugyanis az előadásokat nagyjából vízszintes helyzetben kell nézni, a vászon pedig a félgömb alakú kupola alatt van.

−     Museo de Ciences Principe Felipe (Tudományos Múzeum): hatalmas, hosszú épület, három emelettel. Az ismertető szerint ultra-interaktív tudományos cuccokkal felszerelve – jelentsen ez bármit is. A témák, amelyekkel foglalkoznak: elektromosság, fizikai törvények, lézerek, emberi test, sporttudomány, hang, fény, és van planetárium is. Ellentétben a többi múzeummal itt lehet tapizni a kiállítási tárgyakat, sőt kötelező, hiszen, hogyan másként lehetne megtapasztalni ezeket a dolgokat?!

−     L'Umbracle (üvegház): ez tulajdonképpen egy zöld sétány a világ minden tájáról származó növényekkel körbeültetve. A komplexum egyetlen része, ahova ingyen is be lehet menni.

Hosszú sétánk végére értünk. Örülök, hogy velem tartottatok, és remélem, jól szórakoztatok. :)