.jpg)
Ezt az ételt a spanyol ragu maradékából főztem, egy kissé olaszosítva azt.
Sajnos (vagy nem), én képtelen vagyok több napig is enni egy-egy ételt, legyen az akármennyire is finom. Másnap még csak-csak megeszem, bár nem szívesen, de harmadnapra semmiképpen. Nekem pl. a húsvét,is csak az egyszeri „sonka-tojás-torma-kalács”-evésről szól, míg mások egy hétig is képesek így sonkázni… Viszont nagyon szeretem a különféle ragukat, pedig azokat csak nagy mennyiségben érdemes készíteni, így sokszor kénytelen vagyok lefagyasztani (tele van a hűtőm lefagyasztott adagolt készételekkel), vagy kitalálni valamit, hogy átvarázsoljam a maradékot.
Így született ez a húsos ravioli is…
Elkészítés:
Nem írok most a hozzávalókról, mert ez a maradék étel mennyiségétől. függő dolog. Inkább csak az elkészítési folyamatot írom meg.
Kezdem a töltelékkel. Előveszem a megmaradt spanyol ragut, a húskockákat és a kolbászokat kiszedegetem a mártásból. Késsel felaprítom a lehető legkisebbre (le is lehet darálni vagy aprítógéppel felaprítani), majd egy keveset a mártásból is hozzákeverek, hogy masszaszerű legyen. Egy félmaréknyi reszelt parmezánt is hozzákeverek (elhagyható).
Nekilátok a tésztának. Az aprítógépbe beleütök két tojást, egy csipet sót teszek hozzá, majd másfél csésze (16 dkg) lisztet szórok rá. Addig keverem, míg a tészta egy gombóccá nem áll össze. A tészta akkor jó, ha fényes, még kellően puha, könnyen gyúrható, de nem ragad a kézhez, és elég rugalmas. Egy lisztezett deszkán jól átgyúrom, majd fóliába csomagolva, fél-egy órára félreteszem pihenni. A pihentetés után, négyfelé vágom, és a tésztagép hengerein párszor átküldöm, majd egyre nagyobb fokozatra kapcsolom át, mindegyiken áttekerve párszor, míg a hatosig el nem jutok. Én ennél nem szoktam vékonyabbra, de lehet akár a hetesig is vékonyítani.
Az egyik ilyen kinyújtott tésztalapra púpos teáskanálnyi tölteléket halmozok sorban, kb. 5 cm-es szünetekkel (lásd a képen). Az ujjamat vízbe mártva, körbekenegetem a húskupacokat, ezután egy másik tésztalappal befedem. Kinyomkodom a levegőt alóla, és ha mindet sikerült kiszorítani, akkor összenyomom a tésztákat, és egy „kiszúróformával” kör alakúra formálom (ez nem kötelező, csak nekem így jobban tetszik. Lehet egyszerűen késsel vágni, így négyszögletes raviolikat kapunk). Egy villával körben lenyomkodom a széleit, hogy teljesen összezáródjon.
Vizet teszek fel forrni, közben nekilátok a mártásnak is. Egy serpenyőbe öntöm a ragu szószát, és hozzáöntök annyi olasz paradicsompassatát (Mutti), hogy kellő mennyiségű mártást kapjak (adagonként egy merőkanálnyit). Közepes lángon pár percig forralom, majd félreteszem.
A lobogó forró vizet megsózom, és beledobom a raviolikat. Kb. 6 percig főzöm.
Míg a tészta fő, egy nagyobb serpenyőben vajat olvasztok, amibe beledobok pár zsályalevelet. A kifőtt raviolit a zsályás vajra szedem egy szűrőkanállal, és egy-egy percig pirítom mindkét oldalát. Ezután tálalom.
Tálalás, tippek:
Egy pastatányérra szedek a mártásból egy keveset, ráhelyezek három-négy raviolit, meglocsolom egy kevés zsályás vajjal, megdíszítem a ropogósra sült zsályalevelekkel, és végén megszórom frissen reszelt parmezánnal.
A kész, de még nem főtt raviolit, adagokban lefagyaszthatjuk, így több hónapig is eláll.
Természetesen bármilyen másfajta húsos ragu vagy pörkölt (kacsaragu, boauf bourgignon vagy marhapörkölt) maradékával is megpróbálhatjuk, az eredmény biztosan ugyanilyen nagyszerű lesz.
Ennek az ételnek az íze fantasztikus! Egyesíti a spanyol ragu pompás zamatát az olasz ízekkel. Megfejeli azt a zsályás-fűszeres vaj és a nagyszerű parmezán jellegzetes aromájával…
Ugyanazt a remek villányi (Bock) kékfrankos ittam hozzá, amit a spanyol raguhoz bontottam előző nap.
Az utolsó 100 komment: