Volt egyszer egy bátor és rettenetes, nemes és gyönyörű vitéz, Lajos lovag volt a neve. Olyan keményen suhogtatta pallosát, olyan hirtelen kivetette ellenfelét a nyeregből, hogy senki sem különbül'. És senki sem festett nála pompásabban, ha lobogó tolldíszével végignyargalt a küzdőtéren.

Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van,
köszönt és minden jót kíván
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hatodik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van,
köszönt és minden jót kíván,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót
kíván tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

(angol népköltés - magyarra átdolgozta Tarbay Ede)

7. FEJEZET.

«CSENDET kérek!» — kiáltotta a felügyelő. « «Folytassuk a kihallgatást. Kit látott Ön a strandon és a folyóparton?» — ismételte Olivér felé fordulva. «Hát Mókus Mikit láttam a parton,» — felelte az Elefánt, — «és Cininét, meg a gyerekeket a strandon… Ó! és még Harcost, a héját, láttam az égen.»

4. FEJEZET.

MIUTÁN Cininé elismételte azt, amit már Hugónak is elmondott, és azonfelül elmesélte találkozásukat a Vakonddal, Ravaszdi felügyelő így szólt:

«Meg tudná ön körülbelül mondani, mennyi idő telt el a strandra való megérkezésük és távozásuk között? »

«Könnyen» — mondta egéranyó, — «mi mindég pontosan 7 órakor reggelizünk és, — mint már mondtam Hugó úrnak, — a nap félhetet mutatott, mikor a strandra értünk.»

«Értem; ez nagyon fontos», — mondta a Róka. — «Most gondolkozzék erősen és próbáljon visszaemlékezni, vájjon látott-e valakit arrafelé járni. Teszem fel, Vaksi' urat? »

Egy rendhagyó mese, amit angolból fordított Dr. Vigyázó Lilly még 45' előtt valamikor.

Remélem, tetszeni fog :-)

(Még egy mese Jeanne Bendick könyvéből, a szerző rajzaival, Tóthfalusi István fordításában.)

Kis boszorkány volt Borka, aki örökké élt, és majdnem mindent tudott.

Legszívesebben a betegségek gyógyításával foglalkozott. Legelőször fiatal boszorkány korában kezdett a gyógyítás iránt érdeklődni, a barlanglakó ősemberek idejében. Az ős­emberek nagyon gyakran meghűltek, hiszen jó időben, rossz időben teljesen pucéran szaladgáltak. Ő pedig feltalálta számukra azt a gyógymódot, hogy forró kövekre vizet öntve, a fejlődő gőzt beszívják. Lelke jobbik fele örült, hogy így sokan meggyógyultak, a rosszabbik felének (mert ilyen is volt neki, végtére mégiscsak boszorkány volt) meg az tetszett, hogyan izzadnak, prüsszögnek, krákognak a sűrű gőzben a szegény barlanglakok.