Az ebéldetetésről írnék én is, Holland mintára itthon. Nálunk nincs a cégnek saját konyhája, legtöbben a házhozszállítós ebédet választottuk. Van egy szegedi cég, ami kajafutárok segítségével hordja az ebédet ki, Békés és Csongrád megyében. Van legalább két konkurens cég is helyben.

A konyhájukról semmi infóm nincs, nem tudom hányan dolgoznak ott, nem tudom mekkora és elképzelésem sincs, hogy milyen körülmények között készül az étel. Azt sejtem nagyjából, hogy vagy éjszaka főzhetik meg a kaját, vagy korán reggel, mert van úgy, hogy már fél tízkor meghozzák a kaját Szegedről. Hűtött kocsiban szállítják ki, műanyagládákban hozzák, fizetni aktuális hét csütörtökén kell.

Mindennapra lehet találni valamit, viszonylag nagy a választékuk. Egy-két hónap után ki lehet ismerni szájízlés szerint, hogy mit érdemes és mit nem rendelni. A népszerűbb ételek gyakran ismétlődnek. Kétfajta leves van mindennapra és ezek részvételével kétfajta menüt kínálnak. Ezenkívül vannak magyaros ételek, nemzetek konyhája, fittness kaja, vega kaja, bundázott, rakottak, sütemények, savanyúságok ééés zsemlevekni, valamit biztos kihagytam a felsorolásból.

Három kaját szívtam meg, amit többször nem kértem. Az egyik a csirkeraguleves volt, amibe csirkemell darabokat aprítottak, amik szürkésfehér színűre főttek és borzasztó volt az ízük. A másik ilyen kaja a tökfőzelék marsallmáj feltéttel volt. A rendeléskor utánanéztem, hogy mi a fene az a marsallmáj. Ott úgy írták, hogy tejben áztatott borjúmájból már nem tudom hogyan csinálják. Ehelyett meg kaptam valami borzalmas rossz, sótlan májat, sültszalonnacsíkkal, egy kevésbé jólsikerült tökfőzelékágyon. A harmadik pedig a csilisbab, teljesen híg volt, egy csöppet sem csípős és az elvétve felbukkanó bab mellet, a hús is kevés és bizonytalan volt A rakott kajákat szeretem, ha nem leveses menüt kérek, akkor gyakran eszek rakottat: cukkinit, karfiolt, háromféle krumplit (házias, franciás, bécsi :). Vannak hangzatos nevek, mint a nagy vadász kedvence, bőségtál, ahogyan mi szeretjük, satöbbi. A vegás kaják néha halételek. A tésztaételek közül legjobb a juhtúrós galuska baconnel náluk, jók a főzelékeik, talán a parajt csinálják kevésbé jól, ehhez általában fagyasztottból sütött, sajttal töltött pulykamellkorongot adnak, ami ugye panírozott szokott lenni, de ez kopasz és szintén nem finom. A nemzetek konyhájának gondolom nem sok köze van, az egyes országok eredeti receptjéhez, de finom. Itt is van valami egységszósz, úgy vettem észre ez itt valami tejfölpótló funkciót lát el, a rakottakat mindig nyakonloccsantják vele, meg egyes tésztakajákat is, lehet emiatt is tűnik laktatónak a rakott, ami eleve súlyra is kicsit nehezebb, mint a többi étel, gondolom a húsmennyiség miatt.

Eldobható, lefóliázott műanyagtálban hozzák az ebédet. Ebben a csomagban még egy napig eltartható hűtőben. Az olyan ételeket, amiben van sültkrumpli nem nagyon érdemes rendelni, vagy eltávolított fóliával kell melegíteni. A lefóliázás midig zsákbamacska. Van olyan fólia, ami egyböl fölpörög, szinte magától, melegítés után, és van úgy, hogy rohadt agresszív a fólia, föl kell tárni és előtte még képes felpúposodni, ha kiszúrjuk, utána már csak körbekell vágni.

Íme pénteki ebédem első fogása, májgaluska leves, ezt vakunélkül csináltam, a májgaluska fele már eloldódott a levesben.



Aztán a második fogás előtt bekapcsoltam a vakut: sárgaborsó főzelék, marhapörkölt feltéttel és kijelentem, hogy nem eszek egyfolytában pörköltet, ez csupán véletlen egybeesés. A kupac közepén, egy főzelékszigeten csillant meg a vaku. Elfogyasztása közben, belebotlottam egy babérlevélbe is. Bon apetit!