Vagy inkább part two. Úgy oly trendi. Vagymi.

Én drága anyósom szülinapján járt még el a csőre Zsolti gazdának: gyere hozzánk disznót vágni. Sanyi. Nos, én innentől próbáltam kihátrálni a dologból, de nem ment. Főleg, mert drága mama is jelezte részvételi szándékát eme jelentős eseményen. Őt meg a világért sem. Sértésileg. Szobrot kéne állítani neki, bár elég hülyén nézne ki az öreglány, ahogy egy bazi gránittömbön kelet felé mered.

Zsolti gazda szorgalmasan hizlalta cocákat. Kettőt veszejtettek el egy héttel korábban, kettő várt a pénteki napra, szerintem nem túl lelkesen.

Csütörtökön levetvén rabigám, elmentem cimborámért. A Sanyiért. Mert az utolsó pillanatig reménykedtem, csak közbejön neki valami. Nem jött. Sanyi napközben testnevelő tanár. Meg úszást oktat apró kis csimotáknak, akik csinos anyukákkal rendelkeznek. Bal-parti sármőr. Szívtipró. Ő. Én irigy. Csatos Sándor úszómester. Kidolgozott felsőtesttel. Ezt a sutkát én írtam. Vastaps vége. Kéretik.

Első menetben Bócsáig jutottunk, addig csend is volt. Kocsmagyári megálló. Sanyi uncsi, sör, én kétbubis víz. Bámultam bambán a vizemet, ez a szakadt életű meg éppen meghívta az egész kocsmát. Büszke vagyok cimborámra, roppant kommunikatív. Persze, fillér nem volt nála, nem tehet róla, üzleti érzéke, az nincs. Miután fizettem, jámborul megkértem, verje talán a magáéval. Én megtört öregember vagyok, diszponálnék magam a megmaradt szabad kapacitás felett. Ebben maradtunk. Gondoltam én. Mert ettől kezdve szája nem állt be, kb. 120 decibellel. Mikor levegőt vett, próbáltam emlékeztetni, nem kell harminc gyereket túlkiabálni. Jánoshalma. Fejgörcs. Algopyrin kettő.

Zsolti gazda, Terka asszony száj fülig. Pálinka. Körömpörkölt, olyan ragacsos. Egy hete elmúlt cocákból. Meg a Zsolti, aki még a Sanyit is leordítja.

Péntek hajnal. Kávé, Algopyrin kettő. Kimentem cocákat megnézni. Nem kellett volna. Egyik szemembe nézett, és az anyám életére, tudta, hogy mire készülünk. Nem vártam meg Bádogbélt az első stampóval. Bádogbél más néven Böllér. Nem szeretem. Kezet kell vele fogni. Amivel öl.

Zsolti gazda mondta, kapu kinyit, de a nagy. Jézus, Böllér Hummerrel jön? Kérdés nem kérdés, horizontális amplitúdóját észlelvén. Simsonnal. Kosárban kábító és manuális gyilkok.

Futnék én, de merre?

A gépezet beindult. Cocák elkábítva, kés, ahová kell. Remélem, nem szenvedtek. Bádogbél kapott némi bort, jóisten, a keze hogy remegett, jó, hogy késsel tökön nem magát. Horror. Aztán elhúzott.

Gazda bontott profin, ment minden rendben. Kapott a bél, mi őt megilleti, belet meg mosta Édi asszony. Ő a Joci komához tartozik. Joci a gazda komája, aki igen jámbor ember. Mindig elismeréssel szól ő Édijéről. Nem idéznék. Édi a legnagyobb nyertese a napnak, mert szerintem semmi nem nemesíti úgy az ember jellemét, mint a bélmosás. Ezt tízpercenként kellett ismételnem. Édi ennél messzebb nem tud emlékezni. Irigylem Jocit!

Igen, volt hagymás vér, friss pecsenye. Foszlós kenyérrel, házi savanyúsággal. Töltöttünk kolbászt, hurkát, disznósajtot, lőttünk abált szalonnát. Durvát. Fokhagymásat. Pácolódnak szép sonkák, szalonnák. Este töltött káposzta, előtte orjaleves. Orja nincs a hentesnél. Kár keresni.

Már tudom, a Sanyit etetni kell. Akkor befogja.

Ma gazda vett négy malackát. Gyanítom, ők is az angyalok karát fogják erősíteni. Mint Csuguca.