Amihez mindenki ért, mint a focihoz. Meg is látszik rajta, mert mindkettő gyalázat. A különbség, focit nem tud otthon ember, de a forraltbort igen. Azért is egybe.

Apám, mikor a Tűzoltó téri kocsmában rájött, vonzódom John Baylecorn-hoz, télen, főleg Karácsony környékén, sűrűn csinálta a meleg bort. Így hívta. Hadd igyon a gyerek, attól esze nő, Nagymama, aki engem papnak, sűrűn bólogatott. Amúgy utálták egymást. De ebben volt közös platform.

Forralt bort tud ember magának, focit nem. Akkor csináljuk, amit tudunk, magunk és mások örömére. Nálunk mert a lányok szeretik, aktuális pasik szintén, kivéve Manócska, ő nem. Nem tudom miért, bár az gyanús, hogy a Beni kutya több puszit kap mint én. Biztos szar forralt bort csinálok. Azért.

Alapanyag. Apám Nagyapa borából csinálta, ami amúgy az ihatóság határát súrolta erősen. Nagyapa rég nem él, ezért nem az ö borából csinálom. Apám mindig mondta, mert szerinte Nagyapa bora jó volt, finggal tojást, meg szarból várat NEM.

Én jó borból csinálom.

Fél liter vizet forralok. Belógatok egy filter csipkebogyó hibiszkusszal gyümiteát. Mikor ez megvan, hozzá egy liter JÓ bor. Lehet fehér, rozé, vörös. Bele egy egész fahéj, pár szegfűszeg, szegfűbors, némi citromhéj, két kanál cukor, aztán kész. Semmi fakszni.

Ettől ember esze tényleg, de hogy angyalokkal álmodik, biztos.

Próbáljátok ki!