Pálcika: Hagy(j)maleves
Készült egy tökéletes recept, ami mindenki számára érthető, és úgy is volt megírva, mint bármelyik szakácskönyvben. Mégsem éreztem úgy, hogy ez az én hagymalevesem. Két napig gondolkoztam, majd egy laza mozdulattal a kukába dobtam az írást, és úgy döntöttem, csak attól lesz ez a „hagymaleves Pálci módra” ha pont úgy írom meg, ahogy a barátnőmmel szoktam csacsogni (én soha nem méricskélek, és nem kóstolgatok). Ha valami nem tiszta, hát bátran kérdezzetek (örömmel válaszolok).
Jó pár évvel ezelőtt egy vendéglőben találkoztam az étellel először. Leves-ehetnékem volt, de a húslevest nem kívántam, a bab nehéz volt a gyomromnak, az étlapon pedig ezeken kívül csak a „Francia hagymaleves cipóban” szerepelt, gondoltam, lesz, ami lesz, megkóstolom! Pár nap múlva már próbáltam is az emlékeim alapján elkészíteni a számomra tökéletes hagymalevest, íme a Pálcika-féle verzió:
Végy három jó nagy fej hagymát, vágd fel csíkokra és kevés olajon dinszteld meg. Pöttömnyit sózd, szórd meg kb. 2 evőkanál liszttel és öntsd fel annyi húslevessel, hogy olyan izé – se nem híg, se nem sűrű – legyen, vagyis kényelmesen elférjen a hagyma. Ha nincs húslevesed, készítsd kockából, azaz találd fel magad! Amikor megpuhult a hagyma (ez nem túl sok idő) belecsorgatok 1 doboz főzőtejszínt (fogalmam sincs, hogy a doboz hány decis, mindig ugyanazt a fajtát veszem, olyan kis csinos alakja van a doboznak, ezért felismerem; csak az érdekel, hogy főzőtejszín legyen, ne habtejszín). Miután összerottyan a hagyma a tejszínnel, jó érzésnyi mennyiségű trappista sajtot reszelek bele, ettől olyan kis testes lesz a levesem. És aztán jön a királyi gesztus a hagyma felé, megkínálom őt egy nagy adag füstölt Karaván sajttal, ettől lesz igazán pikáns (de lereszelve teszem). Persze, az igazán nagy királyság az, ha a Karaván sajtnak a végét kapom el, mert az füstösebb ízű és reszelni is könnyebb, mint a puha részét.
Végy három jó nagy fej hagymát, vágd fel csíkokra és kevés olajon dinszteld meg. Pöttömnyit sózd, szórd meg kb. 2 evőkanál liszttel és öntsd fel annyi húslevessel, hogy olyan izé – se nem híg, se nem sűrű – legyen, vagyis kényelmesen elférjen a hagyma. Ha nincs húslevesed, készítsd kockából, azaz találd fel magad! Amikor megpuhult a hagyma (ez nem túl sok idő) belecsorgatok 1 doboz főzőtejszínt (fogalmam sincs, hogy a doboz hány decis, mindig ugyanazt a fajtát veszem, olyan kis csinos alakja van a doboznak, ezért felismerem; csak az érdekel, hogy főzőtejszín legyen, ne habtejszín). Miután összerottyan a hagyma a tejszínnel, jó érzésnyi mennyiségű trappista sajtot reszelek bele, ettől olyan kis testes lesz a levesem. És aztán jön a királyi gesztus a hagyma felé, megkínálom őt egy nagy adag füstölt Karaván sajttal, ettől lesz igazán pikáns (de lereszelve teszem). Persze, az igazán nagy királyság az, ha a Karaván sajtnak a végét kapom el, mert az füstösebb ízű és reszelni is könnyebb, mint a puha részét.
Mivel az én háztartásomban szinte soha nem található cipó, ezért én a koronát pirítós kenyér formájában teszem fel. Jó-jó, tudom, sokkal finomabb lenne, ha vennék egy cipót, kivájnám a belét, beleszedném a levest, meghinteném reszelt sajttal, majd visszahelyezném rá a kalapot és így tálalnám, de erre semmi esélyem, ezért amikor már beleolvad a sajt a levesbe, akkor pirítok gyorsan két szelet kenyeret, kiszedem egy cseréptálba a levest, meghintem sajttal, beledobálom a pirítóst, és mennyei örömmel szürcsölöm a hagymalét.
Az utolsó 100 komment: