Folytatjuk a bámészkodást Manhattanben, ezúttal az ún. Uptown túrára invitálnám meg az érdeklődőket. Ma is elég hosszadalmas napunk lesz, készüljünk fel jó sok sétára.
Újból a Times Square-ről indulunk, mivel ez egy ilyen központi hely, a legtöbb városnéző cég innen indítja a buszait. A múltkor nem említettem, de mindenképpen szót érdemel a téren lévő Hershey’s Store. Ez egy frankó kis csokibolt, ahol csak az ő cuccaikat lehet kapni, szemkápráztató választékban és mennyiségben. Amerika egyik leghíresebb csokigyárát Milton Hershey alapította, aki 1894-ben határozta el, hogy a már korábban kitalált karamell szeletkéit beborítja a kakaós finomsággal. Azóta aztán töretlen a siker, mára rengeteg fajta terméket dolgoztak ki. Ha akarunk, még visszajöhetünk ide, de ne merüljünk el már az elején egy helyen..jpg)
Északnak indulunk az 8th Avenue-n, és lassan elérjük a Columbus Circle-t, ami nevéhez méltóan megfelelően gömbölyű. Körben hatalmas felhőkarcolók, köztük a Time Warner Center, üzletekkel, irodákkal; illetve a Trump International épülete. Ebben szálloda működik, de szép nagy, és igen drága lakásaik is vannak. Előtte egy földgömb szobor, illetve a körforgalom közepén, egy oszlop tetején áll a névadó, Kolumbusz Kristóf szobra.
Na, és akkor most ejtsünk pár szót a város szívéről, a Central Parkról is, merthogy ott megyünk el majd mellette (először balról, aztán jobbról). 1857-ben nyitották meg a nagyközönség előtt, s jóllehet eredetileg nem úgy tervezték, hogy ilyen is lesz a városban, de a népakarat győzött. Kellett egy olyan hely, ahova a zemberek elmenekülhettek az akkor már igen zsúfolt metropoliszból, ezért pályázatot hirdettek a park megépítésére. A nyertesek Frederick Law Olmstead és Calvert Vaux lettek, végül ők hozták össze ezt a gyönyörűséget. A teljes területe 3,41 km2 (a mi Városligetünk 100 hektár). Ez - lássuk be - elég lenyűgöző méret, főleg ha azt nézzük, hogy nagyjából 30 év alatt megnégyszereződött a New York-i lakosok száma. Ezeket az embereket el kellett szállásolni valahol, így rohammunkában húztak fel házakat. S mégis, okosan átgondolva belátták, hogy a zöldségeknek is helyet kell hagyni. Lett is benne sok-sok csóvány, mellettük tavak, sétányok, különböző sportpályák, játszóterek és egy állatkert is. .jpg)
Induljunk el északra, s nemsokára elérjük a Dakota házat, ahonnan egyenes út vezet a Strawberry Fields-hez. Akinek ezek ismerősen csengenek, jól kapizsgálja: 1980. december 8-án a Dakota ház előtt lőtte le John Lennont David Chapman. A parkban található emlékezőhelyet hívják Strawberry Fieldsnek, amit Ed Koch építész tervezett a zenész 45. születésnapjára. Nagyon pofás kis dolog, a középpontja egy ösvény, mozaikkal díszítve, s egyetlen szóval, „Imagine”. Aki akar, tegyen le egy szál virágot, aztán sétáljunk tovább.A 81. utcánál áll az American Museum of Natural History 25 épülete, amikben összesen 46 kiállító terem van, egy planetárium, kutatólaborok és egy könyvtár. Maga a főépület is igen impozáns, de egy élet nem elég, hogy bent mindent megnézzünk. Haladjunk.
Még mindig a park mentén vezet az utunk, például a Jacqueline Kennedy Onassis Reservoir mellett. Ez régen vízgyűjtő volt, manapság már nem annak használják. Fogjuk rá, hogy tó, s mint ilyen 43 hektárnyi területet foglal el. Kedvelt a turisták körében, hiszen tavasszal a cseresznyevirágzást lehet nézni, meg egy csomó rododendront, és mindenféle madarakat. A helyiek meg azért szeretik, mert egy futóösvény van körülötte, de különben is szép.
El ne felejtsem megemlíteni, hogy az út, amin végigbandukoltunk, a Central Park West. Értelemszerűen a park nyugati felén van, de arról ismert, hogy egy csomó híresség lakik a környéken. Rögtön mindjárt a Dakota házban Yoko Ono (ő és John Lennon már azelőtt is itt éltek, hogy az ex-Beatles zenészt megölték), aztán Bono, Diane Keaton, Diana Ross, Sting, Madonna, Woody Allen, stb.
A következő megállónk már arrébb van, a Morningside Heights környéken a Cathedral Church of Saint John the Divine. A kilométer hosszú név egy kívül-belül gyönyörű templomot takar. A belső területe 11.200 m2, a hossza 183 méter, a szélessége 70 méter, és a legnagyobb belső magassága 38 méter. Tehát nem kicsi. Van neki egy beceneve is, mégpedig St. John the Unfinished (vagyis befejezetlen). Még 1888-ban kezdték el építeni, aztán közbejött a két világháború, meg az, hogy akárhányszor álltak neki újból, mindig más-más stílusban tették. Kezdetnek volt bizánci-román, aztán a századforduló után gótikus. 2001-ben még jött egy tűzvész is, ami miatt a katedrálist hét évre bezárták. Az építést azóta sem fejezték be, bár ha szemben állunk vele, ez nem tűnik fel.
Innen egy kis sétával le tudunk baggyogni a Hudson folyóig, és a Riverside Parkban megtekinthetjük Grant tábornok sírját. Akkora, hogy eltéveszteni se lehet. Ulysses S. Grant a polgárháborúban szerzett nevet, illetve ő volt az USA 18. elnöke. A mauzóleumba temették még a feleségét is, de ennél több látnivalóra ne számítsunk. És öltözzünk fel jól, mert a vízparton cefet hideg bír lenni.
Menjünk tovább, lassan átcsorgunk egy korábban híres, vagyis inkább hírhedt negyedbe, a Harlembe. Fogadjunk, hogy erről mindenkinek a rapperek, meg gengszterek, meg hasonlók jutnak eszébe, pedig. A városvezetés hatalmas pénzeket ölt abba, hogy ezt a környéket rendbe tegye, normális körülményeket biztosítson az itt lakóknak, így aztán napjainkban már Harlemben sem nagyobb a bűnözés, mint a város többi részén. Ezt mintegy alátámasztandó, Bill Clinton korábbi elnök is a West 125th Street-en tart fenn irodát. Az viszont kétségtelen, hogy az afro-amerikai népesség nagyon nagy része itt telepedett le, de olyan nagy nevek jöttek innen, mint Marcus Garvey vagy Malcolm X és Jesse Grey. Ők anno mindannyian a fekete lakosság polgári jogaiért küzdöttek.De néznivaló is akad bőven: például rengeteg különböző felekezetű templomuk van.
.jpg)
V
agy az Astor Row, ami a 130. utca egy részének a neve. A telkek eredetileg az Astor család birtokában voltak, s ők olyan házakat építettek, amelyeknek mind volt hátsó kertje, meg verandája, és egészében olyan érzést keltenek, mintha az ember a déli vidéken járna. Aztán, akit érdekel, a 135. utcában találja az egykori Harlem YMCA épületét (nem, nem a Village People daláról van szó, hanem egy Young Men's Christian Association nevű, 1844-ben alapított szervezetről) , valamint a 125. utcában az Apollo Theater-t. Ez utóbbi New York legrégebbi és leghíresebb színháza. Többek között Ella Fitzgerald, Billie Holiday, James Brown, Diana Ross és a Jackson 5 lépett itt fel.
Még valami: ha híres márkák olcsó utánzataira fáj a fogunk, azokat a Harlem Market-on fogjuk megkapni.
Ezután fogjuk magunkat, délnek fordulunk, és leballagunk a Park keleti oldalán. Az 5. sugárúton a leggazdagabbak laknak, olyan drága lakásokban, amilyenről a földi halandó álmodni sem mer.
Nekünk viszont elérhető a Museum of the City of NY (várostörténet), a Guggenheim (modern és kortárs művészet), a Metropolitan (klasszikus művészet, illetve cuccok a világ különböző tájairól), a Whitney Museum (itt minden van, a festményektől a videó konstellációkig) vagy a Frick Collection (főleg európai művészet), illetve a Central Park Zoo.
Az állatkert tök jópofa hely, főleg ha túléljük az első sokkot, hogy a Madagaszkárból megismert szereplők nem itt laknak! Se Gloria, se Alex, se Marty, se Melman... Pingvinek vannak, de nem kommandóztak. Viszont a fókák, akik a kert közepén egy oldalt átlátszó medencében és egy műsziklán kerültek elhelyezésre, kérés nélkül olyan show-t nyomnak, hogy még! A többiek viszonylag unalmasak, a jégimaci konkrétan rá se fütyül az emberre, a hópárduc meg láthatatlan. Az egyéb kiállítások, trópusi ház és terrárium gyerekkel kötelezően megtekintendő.
Amint sikerült a kölyköket elszakítani a városi vadasparktól, sétáljunk le a Central Park délkeleti csücskéhez, és álljunk meg egy pillanatra szájat tátani a Plaza Hotelnél. Újabb példa arra, hogy a jenkik mennyire bátran építkeznek fölfelé. Ezt a szállodát még 1907-ben (!) építették, Henry Janeway Hardenbergh tervei alapján. A 20 emelet magas, francia reneszánsz stílusú épület a város egyik ismertetőjele.
A 7. sugárúton találjuk a Carnegie Hall-t, amit 1891-ben adtak át a nagyközönségnek. A nevét az építője, Andrew Carnegie után kapta (ő állta a számlákat is). Belül három koncertterme van, egyik nagyobb és impozánsabb, mint a másik. Egy vicc is kötődik az épülethez: állítólag egy járókelő megállította Jascha Heifetz, világhírű hegedűművészt, hogy megérdeklődje, miként juthatna el a Carnegie Hall-ba. A válasz: gyakorlással!Itt most újból megállunk, egy napra ez bőven elég volt. Mivel engem megfogott a város, távolabbi terveim között szerepel még egy (vagy több) látogatás ide, a rengeteg kimaradt látványosságról máskor számolok be.
Az utolsó 100 komment: