.jpg)
Ez egy félig-meddig improvizált étel, amit egy barátom látogatása alkalmából készítettem. Kipakoltam a hűtőt, és a fellelt alapanyagokból állítottam össze ezt a kaját. Valami hasonlót olvastam valahol (talán Váncsa mester könyvében), de csak halványan derengett a recept, így hát rögtönöztem, és így találtam ki az alábbi nagyon-nagyon jól sikerült (nem csak én állítottam:)) boros-tejszínes csirkeételt.
Nekem momentán, csíkokra vágott csirkemell volt a hűtőmben, de akár kisebb kockára is vagdalhatjuk, vagy akár vékony szeletekben is működik a recept. Ízlés dolga, hogyan döntünk.
Köretnek én gnocchit (ejtsd: nyokki) készítettem, mert volt a fagyasztómban pár zacskó saját készítésű. De főtt, zöld pennetésztával, vagy párolt rizzsel is kitűnő étel lehet belőle.
Hozzávalók:
· 3-4 db csirkemell-filé
· 15 dkg füstölt kolozsvári szalonna
· 2 közepes fej hagyma
· 2 gerezd fokhagyma
· 1.5 dl tejszín
· 2 tojás
· 5 dkg parmezán vagy grana padano
· 5 dkg vaj
· só, bors, 2-3 ág friss kakukkfű,
· fehérbor
Előkészületek:
A csirkemell-filéket csíkokra, vagy kisebb kockákra vágom. A kolozsvári szalonnát felkockázom, a hagymákat apróra vágom. A két tojást felverem, és elkeverem a tejszínnel. A parmezánt lereszelem, a fokhagymákat, vékonyan felszeletelem. Elkészítem a gnocchit (az itt leírtak szerint)
Elkészítés:
Felteszem a gnocchi főzővizét.
Fogok egy nagyobb serpenyőt, a szalonnákat beledobom, és közepesnél erősebb lángon pirítani kezdem, míg a zsírja ki nem olvad. Ekkor egy szűrőkanállal kiveszem a szalonnatepertőt, és félreteszem. A visszamaradt szalonnazsírba beledobom a vajat, kicsit feljebb kapcsolom a tűzhelyet, és hirtelen lepirítom a csirkemell csíkokat. Mikor már kifehéredett, és nem nyers sehol a hús, azt is kiszedem. Ezután a hagymát dobom a serpenyőbe, és mikor üvegesre sül, megy bele a fokhagyma és a friss kakukkfű. Egy párat keverek rajta, és visszateszem a szalonnát, meg a húst. Felöntöm az egészet egy pohár száraz fehérborral, és addig párolom, míg a bor fele el nem forr.
Közben a gnocchikat bedobom a lobogva forró vízbe (ha feljönnek a víz színére, megfőttek).
A serpenyőt félrehúzom a tűzről, beleöntöm a tojásos tejszínt, és gyors mozdulatokkal elkeverem, vigyázva, hogy a tojás ne csapódjon ki. Egy marék reszelt parmezánnal besűrítem a mártást, ha kell sózom, és alaposan megborsozom.
A kifőtt gnocchit a húsos mártásra szedem, és összeforgatom, hogy a szósz egyenletesen eloszlódjon. Kész.
Tippek, tálalás:
A gnocchit, mint ahogy én is tettem, előre is elkészíthetjük. Akár hetekkel előtte is (lefagyasztva hónapokig eláll).A mártást viszont csak frissen elkészítve tálaljuk, mert a tojás miatt melegíteni nem lehet.
Tálaláskor, egy kis reszelt parmezánnal, és frissen őrölt borssal szórom meg, esetleg egy kevés apróra vágott friss petrezselyemmel díszítem-ízesítem.
A puhára párolódott hús és a lágy, tapadós gnocchi textúrája finom kontrasztban áll a szalonna ropogósságával, de ezt az egészet összefogja a rendkívül finom tejszínes-boros mártás, ízben és állagban egyaránt.
Egy palack barrique érlelésű chardonnay-t (Siklós-Malatinszky) ajánlok mellé fogyasztani (és az étel elkészítéséhez is).
Az utolsó 100 komment: