Karneváli barangolásunk következő állomása New Orleans a jazz városa. A világhírű kreol és cajun konyha otthona, de itt található a híres francia negyed és természetesen a Mardi Gras. Ez utóbbi talán a legnagyobb esemény a város életében, kétségbevonhatatlan a gazdasági és kulturális hatása. Tükrözi New Orleans gazdag örökségét, megmutatja a városlakók féktelen jókedvét és vendégszeretetét. Felvonultatja az ott élők szociális és kulturális sokszínűségét, ugyanakkor összehozza az embereket: a helyieket, a visszalátogatókat és a turistákat.
A mulatság eredete az ókori Rómába vezethető vissza (na vajon hova máshova?!) A keresztény kor előtt sok-sok esztendővel, Szaturnália idején a római fiatalok nem érték be a bálokkal, minden évben megszállták az utcákat és jelmezbe öltözve énekeltek-táncoltak. Az i.e. III. században Aurelius császár a Juliánus naptár szerinti téli napfordulót, azaz december 25-ét a Legyőzhetetlen Nap napjává nyilvánította, akkoriban ugyanis őt imádták a rómaiak. A Szaturnália, illetve a Napfesztivál ideje hamarosan összemosódott, és egy álló hétig tartó, vidám télbúcsúztató ünneppé vált.
Évszázadokkal később a keresztény egyház – nagyon okosan – a maga hasznára fordította ezeket a pogány szokásokat, és picit finomítva rajtuk, keresztény ünneppé nyilvánította azokat, köztük december 25-ét például, ami Jézus születésének napja. Angolul ezt a napot „Christ Mass”-nak hívták (Christ = Krisztus, Mass = mise), ebből alakult ki a christmas, ami ugye ma már karácsonyt jelent. Január 6-án, azaz 12 nappal később a háromkirályok meglátogatták a kis Jézust, ezért ezt a háromkirályok napjának nevezték el (most már vízkereszt néven ismert). A középkori Európában a 12 napos időszakot ünnepléssel töltötték az emberek, az eseményeket pedig egy ún. tréfamester felügyelte. Ő és a kísérete apró emléktárgyakat osztogattak, azt sugallva, hogy azokat a háromkirályok hozták. Az eseménysorozat csúcspontját a maszkabál, azaz a bals masqués jelentette, kezdetben csak Olaszországban és Franciaországban, majd később Angliában is. A new orleans-ban élő francia vagy spanyol telepesek leszármazottai, a kreolok, ezeket a szokásokat fenntartották, de ők úgy hívták: les bals des rois (a királyok bálja), azokra a királyokra utalva, akik a maszkabálokon uralkodtak. Ilyen király bárki lehetett, csak a királyi süteményben lévő érmét vagy babszemet kellett megtalálnia. A királyt 12. éjszakán tartott ünnepségen koronázták meg, majd ő vagy kiválasztotta párját, vagy az lett a királynő, aki a tortába rejtett borsót meglelte. A torta, a bab és a borsó egyébként ősi termékenységi jelképek, ezeket azért használták, hogy a következő termés bőséges legyen. A vígasságok később akár húshagyó keddig is eltartottak, ami a nagyböjt előtti utolsó nap, és amit a franciák mardi gras-nak, azaz zsíros keddnek hívnak. A nagyböjt után jön húsvét vasárnapja, s ez egybeesik az ókori Rómában számon tartott legfontosabb ünneppel, amit a tavaszi napéjegyenlőség tiszteletére tartottak. Így lettek a pogány szokásokból keresztény ünnepek.
1699-ben Pierre le Moyne, a Sieur de
1872-ben az események érdekes fordulatot vettek. A sors keze lehetett a dologban, mert a kövér kedd előtti nap, azaz Lundi Gras hajnalán Alexis Romakov, Oroszország nagyhercege és kísérete kikötött New Orleans-ban. Az utazás célja egy színésznő, Lydia Thomson felkutatása volt, aki a herceg aktuális kedvese volt. A nagy esemény tiszteletére helybéli úriemberek egy csoportja felvonulást rendezett – csakhogy fényes nappal! A városiak számára ez nagy meglepetés volt, ráadásul a helyi újságban megjelent hirdetésből értesültek arról, hogy aznap minden üzletet be kell zárni, a kulcsokat átadni a karnevál királyának, Rex-nek. A bálon a Romakov-ház színeivel díszítették a termet: bíborral, ami az igazság színe, zölddel, ami a húségé és arannyal, ami természetesen az erő, a hatalom jelképe. A szervezők zenekart fogadtak fel, hogy játsszák el a herceg kedvenc dalát, ami történetesen a Kékszakáll című darabból való – ebben játszott ugyanis Thomson kisasszony (újabb véletlen!). A herceg távozása után a díszünnep megmaradt, a színek is, s a következő évben maszkabállal toldották meg az eseménysort. Az a bizonyos dal (If Ever I Cease to Love – Ha valaha megszűnök szeretni, vagy valami ilyesmi) pedig a Mardi Gras himnusza lett. Megőrizték Rex-et is, akit a karnevál királyává, a vígasságok uralkodójává koronáztak, Pro bono publico mottóval. A király érkezését a Canal street-re azóta is minden évben eljátsszák Lundi Gras napján. Ekkor a polgármester hivatalos ceremónián átnyújtja a város kulcsait Rex-nek, és ezzel kezdetét veszi a fékevesztett mulatozás.
A királyi sütemény készítésének szokását szintén a franciák honosították meg New Orleans-ban. A kezdetben keres pitét sodóval vagy pudinggal töltötték, koronával díszítették, és ebbe rejtették a kis Jézust jelképező babot. Később már korona formájúra sütötték, drágakőként csillogó cukorral hintették meg. Óriási népszerűségnek örvendett, ez lett a Mardi Gras egyik ismertetőjegye. A sütiket egyébként csak január 6. és március 9. között lehetett elkészíteni.
A királyt és a királynét a karnevál nyitó éjszakáján választják meg. Aki az arany színű babot megtalálja, az a szerencsés nyertes. Az udvarhölgynek pedig azt teszik meg, aki ezüst színű babot lel a pitében. Napjainkban az udvartartás tagjait már előre kiválasztják. Két évszázaddal ezelőtt a királyi süteményt még a királynő által adott reggelin szolgálták fel, és az esti bálok alkalmával szintén lehettet enni belőle. Néhány évtizede pedig a királyi sütemény a tinik körében is feltűnt. Bárki, aki az első estély alkalmával a babot vagy babát megtalálta, ő rendezhette a következő hétvégén az újabb bált. A sor aztán folytatódott, egészen a Mardi Gras-ig. Egyes körökben a hagyomány napjainkban is tovább él.
Szóval, emberek! Irány New Orleans! Napjainkban talán még hatalmasabb buli a Mardi Gras. A jelmezesek megszállják a várost, hihetetlen kavalkádot felvonultatva. Az események egyébként hűen követik a hagyományokat: Lundi Gras estéjén hajón megérkezik Rex, és megkapja a város kulcsait. Másnap megkezdődnek a felvonulások és a bálok. Tánc, kaja, pia - rogyásig. Ha valakit esetleg érdekel a dolog, a 2009-es esztendőre már lehet hotelt foglalni...
Az utolsó 100 komment: