Nem is tudom, miért írok most erről a filmről. Nincs semmi apropója, még csak nem is új darab (2005). Hacsak az nem lehet indok, hogy eddig még nem volt filmajánló a Kifőzdében. Ha még azt is hozzáteszem, hogy ez egy musical, akkor az engem jól ismerők végképp nem értik, mi van. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint a filmmusical. Pedig szeretem a zenét, szeretem a filmet is, de a kettő ötvözése nálam mindig kicsapta eddig a biztosítékot. A régi musicaleket, amikben csak néha-néha fakadtak dalra, még megnézem, de az Evita- és Chicago-féle „végigéneklősöktől” már fázom. Márpedig a Bohém élet „kőkemény” musical. Próza szinte nincs is benne, egy-két, a dalokat összekötő mondatot kivéve. És mégis! Vagy egy hónapja akadtam bele ebbe a filmbe. A címével már azelőtt is sokszor találkoztam a műsorújságban, de mindig igyekeztem elkerülni, hála a hülye magyar verziónak, azt hittem, hogy a Puccini-opera filmváltozata (bár az alaptörténet onnan származik). Azután egyszer, szokás szerint szörfözve a csatornákon, megakadtam az HBO-n, ahol éppen énekeltek. Méghozzá jól! Gondoltam, végig hallgatom a számot, mielőtt továbbkapcsolok. Ott ragadtam két órára. Teljesen beszippantott a film. A hangulata, a dalok, a történet, teljesen magával ragadott. Később utánanéztem, mi is ez, és akkor szembesültem a ténnyel, hogy ez egy Tony- és Pulitzer-díjas musical, csak én még nem hallottam róla. Ebből is látszik, mennyire nem vagyok musicalrajongó!
A történet New York egyik lepusztult negyedében, East Village-ben játszódik, a nyolcvanas évek végén. (A filmről bővebbet itt és itt.)
Hét fiatal körül zajlik az élet. Mark, a tehetséges filmes, akit éppen elhagyott szerelme, Maureen, a performance-művész, méghozzá Joanne, az ügyvédnő kedvéért. Roger, a zenész és Mimi, a táncosnő, akiknek küzdelmes szerelme átívelő szál a történetben, és ott van még Tom, aki a tanári pályát hagyta ott a bohém életért, és szerelme, Angel, a transzvesztita életművész.
Ez így elsőre talán kicsit sűrűnek és itt-ott kissé klisészerűnek is tűnik (mármint a művészvilág és a homoszexualitás árukapcsolása), de köszönhetően a jól megírt figuráknak és a remek színészi alakításnak, a karakterek nagyon szerethetőek, és hol nevetve, hol pedig könnyezve követhetjük végig egy viszontagságos évüket, szerelmekkel és tragédiákkal teli, bohém, de küzdelmes életüket…
Hét fiatal körül zajlik az élet. Mark, a tehetséges filmes, akit éppen elhagyott szerelme, Maureen, a performance-művész, méghozzá Joanne, az ügyvédnő kedvéért. Roger, a zenész és Mimi, a táncosnő, akiknek küzdelmes szerelme átívelő szál a történetben, és ott van még Tom, aki a tanári pályát hagyta ott a bohém életért, és szerelme, Angel, a transzvesztita életművész.
Ez így elsőre talán kicsit sűrűnek és itt-ott kissé klisészerűnek is tűnik (mármint a művészvilág és a homoszexualitás árukapcsolása), de köszönhetően a jól megírt figuráknak és a remek színészi alakításnak, a karakterek nagyon szerethetőek, és hol nevetve, hol pedig könnyezve követhetjük végig egy viszontagságos évüket, szerelmekkel és tragédiákkal teli, bohém, de küzdelmes életüket…
Gondolom, az eddigiekből egyértelmű, hogy nekem nagyon bejött ez a film. Azóta szétnéztem a neten, és több angol, illetve amerikai blogon olvastam kritikákat, véleményeket (érdekes módon a magyar bloggerek nem foglalkoztak vele). Ahogy látom, megosztja a népet: vagy utálják, vagy rajonganak érte, nem nagyon találkoztam köztes véleménnyel. Én a rajongói vonalat erősítem. Eddig már vagy tízszer láttam. Nem mindig direkt, volt, hogy csak belebotlottam újra, és megint nem tudtam elkapcsolni. Mint ma is, amikor ezt a posztot írom, reggel (11 óra) felébredve, bekapcsoltam a tévét, és pont akkor kezdődött, és nekem újra végig kellett néznem. El is késtem:)
Végül: Ajánlom a Bohém életet mindenkinek, aki szereti a jó zenét és a remek dalokat, szeret egyszerre nevetni és sírni egy jeleneten, és képes előítéletek nélkül elfogadni másokat...
(Megjegyzés: ez volt az a film, amiről hónapokkal ezelőtt, szóról szóra ugyanígy - "nem szeretem a musicaleket", rég hallottam ilyen jó zenét, ilyen remek énekeseket", stb. - áradoztam Nektek. Ezek szerint Tomát is utolérte:) – a szerk.)
(Megjegyzés: ez volt az a film, amiről hónapokkal ezelőtt, szóról szóra ugyanígy - "nem szeretem a musicaleket", rég hallottam ilyen jó zenét, ilyen remek énekeseket", stb. - áradoztam Nektek. Ezek szerint Tomát is utolérte:) – a szerk.)
Az utolsó 100 komment: