A napokban nagyon rákattantam a levesekre, pedig alapból nem vagyok valami nagy „leveses”.
Előszedegettem a receptjeimet, meg a kis cetliket, amikre a jegyzetelni szoktam, ha látok valami jó kaját egy főzőműsorban, vagy ha egy étteremben eszem valami finomat…
Először az olasz szakácskönyvemből kihulló kismilliónyi papírt böngésztem át, így akadtam rá erre a receptre: „húsleves kenyérrel”. Ilyet egy itáliai utazás alkalmából ettem először, ha jól emlékszem, Milánó környékén.
Alaplé többnyire van a fagyasztómban (könyörgöm, ne készítse senki leveskockából!!!), a többi hozzávaló is adott volt, így hát nekiálltam.
Hozzávalók:
· 1 fej vöröshagyma
· 1-2 gerezd fokhagyma
· 2 sárgarépa
· 1 nagyobb zellerszár
· 2-3 db napon szárított paradicsom
· fél csokor petrezselyem
· 2-3 zsályalevél
· egy kis ág rozmaring
· négy-öt szál kakukkfű + a díszítéshez
· két babérlevél
· 1 liter húsalaplé
· 4 szelet kenyér
· 4 tojás
· 5 dkg parmezán vagy Grana padano (de lehet pecorino is)
· só, egész bors
· olívaolaj
· vaj
Elkészítés:
.jpg)
A répákat, a zellerszárat és a hagymát feldarabolom, és egy lábasba teszem. Hozzáadom a megroppantott fokhagymagerezdeket, öt-hat szem borsot és az aszalt paradicsomot. A petrezselyemből, rozmaringból, zsályából, babérból, kakukkfűből kötök egy fűszercsokrot (bouquet garni), de egyszerűen bele is lehet dobálni a fűszernövényeket az edénybe.
Ráöntöm a húsalaplevet, megsózom, közepes fokozaton lassan felforralom, majd kis lángon, gyöngyözve-forrva 30 percig főzöm. Amikor kész, átszűröm egy másik edénybe és újra felforrósítom.
Közben a kenyérszeleteket megszabadítom a héjuktól, és háromszög alakúra vágom őket. Egy serpenyőben egy evőkanálnyi vajon megpirítom mindkét oldalukat.
Tálaláskor a tányérokat előmelegítem (sütőben 60 fokon 2-3 perc), beleteszem a pirított kenyérszeleteket, ráütök egy tojást, és rámerem a tűzforró levest. Megszórom a tetejét frissen reszelt parmezánnal, és egy kis kakukkfűvel díszítem/ízesítem (jelen esetben éppen virágzott a kakukkfűm, így azzal szórtam meg). A végén még egy kis olívaolajjal is meglocsolhatjuk, de csak akkor, ha nagyon jó minőségű olajunk van.
Tippek, tálalás:
Ehhez a leveshez többnyire marha- vagy borjúhúsalaplét szoktak használni, de bármilyen jól elkészített alaplé megfelel. Ezúttal sertéskarajcsontokból és marhafartőből, -lábszárból főzött alaplét használtam. Ha nem fagyasztott alaplével dolgozunk, akkor a kész levest adagonként lefagyaszthatjuk későbbi használatra.Ha nyers tojást használunk, vegyük ki időben a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, amikor beleütjük a tányérba. Fontos, hogy a tányér elő legyen melegítve és a pirítós is forró legyen, a levesről már nem is szólva!
Ez egy rendkívül finom, a zöldfűszerektől intenzív ízű leves, amihez még hozzátesz a parmezán zamata, a friss krémes tojássárgája, ami szétfolyik a levesben, no meg a vajban pirult kenyérszelet, amit puhává áztatott a finom leves.
Most nem ittam hozzá bort, de ha választanom kellene, akkor talán egy jóféle csopaki olaszrizlinget kortyolnék mellé.
Az utolsó 100 komment: