Talán nem mindenki tudja, de ez a nap az apukáké. És a nagypapáké, nagybácsiké, stb... Gondoltam megemlékezhetnénk erről az ünnepről is, hiszen valahogy nem kap akkora nyilvánosságot, mint az anyák napja. Pedig az apukák éppoly fontosak, mint az anyukák. Nélkülük nem lenne teljes a család.

Gondoljuk csak végig: lehet, hogy nincsenek ott az első lépéseknél, de a sokadikat már biztos ők fényképezik, filmezik. Kétségtelen, hogy a spenótot nem ők kapják először a szemeik közé, de a tökfőzelék kiborítását tuti, hogy ők segítenek elsumákolni anya előtt.

És olyan is előfordul, nekik kell a csemetét oviba vinni – később nevetve mesélik el, hogy télen a gombóc hóembernek beöltöztetett kisdedről induláskor csak a csizma hiányzott. És talán nem tudnak olyan szép copfot csinálni, mint anya, de annyi szeretettel fésülgetik a gyerek haját…

Ne felejtsük el, mennyit játszanak a kicsikkel: hagyják, hogy a kis doktorok először megvizsgálják, aztán vastag sálakkal bebugyolálják őket a „gyógyulás” érdekében. Akkor is, ha odakint elolvad a beton a 40 fokban. És néha lehet velük fodrászosat játszani, mert engedik a fésülést. Na jó, az igazi vágást talán nem, de a borzolást igen!

Tudnak focizni, meg fára mászni, és képesek órákig hasalni a földön, a kisautót, vonatot tologatva. Ha pedig kirándulás közben elfárad az ifjúság, apa nyakában egyből visszatér az energia és jókedv egyaránt.

Lent a játszótéren szorgalmasan eszik a homoksütiket, isszák a nem létező teákat, meg szaladnak a bicikli mellett, mikor először lekerül róla a pótkerék. És buzgón szerelik a járgányokat, mert azokkal mindig történik valami.

Később segítenek a matekleckében, kikérdezik a történelmet, aláírják az ötösöket, egyeseket egyaránt. Elviselik a zongora-, hegedű-, cselló-, esetleg fuvolaórákat, bátran visszaverik a szomszédok dühös rohamait, hogy aztán büszkén állhassanak az évzárón, ha a gyerek jutalomkönyvet kap. Izgulnak az érettségi miatt, tanácsot adnak a felvételihez, és még büszkébben filmeznek a diplomaosztón.

Azután nem is titkolják, mennyire meghatódnak, mikor először a kézbe veszik az unokákat. Teljesen természetesen lépnek elő nagypapának, és ugyanezeket a dolgokat végigcsinálják a következő generációval is…

Na, többek között ezeket a dolgokat semmiképpen nem szabad elfelejteni. Szó nélkül hagyni meg pláne – ezért íródott ez a pár sor.

Virtuális puszi minden apukának otthon, és itt a Kifőzdében is!