Anyám nemrég beállított hozzám egy adag bepanírozott karajszelettel, mondván, most elmegy nyaralni, és nehogyénmár éhen haljak, amíg ő távol lesz. Nem számít, hogy húsz éve főzök magamra, ő azért hozott nekem egy kis húst. Hiába, egy anya már csak anya marad.
Szóval, ott figyelt a hűtőmben a hús, és várta, hogy felhasználjam valamire. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy mennyire megennék egy „milánói sertésszeletet”. De egy olyan igazi retró, SZOT-üdülős-menzás-álolaszéttermes verziót, amivel folyton tömtük magunkat az éttermekben anno a haverokkal, a nyolcvanas években.
Gyors leltár a kamrában, van szalonna, konzervgomba (szigorúan csak az a jó), sűrített paradicsom (igaz, olasz és jó minőségű, de megteszi), spagetti…
Hát, akkor hajrá!
Hozzávalók (4 adag):
· 4 db nagy szelet, kiklopfolt-panírozott sertéskaraj
· 10 dkg füstölt szalonna
· 400 g spagettitészta
· 12 dkg konzervgomba (szeletelt, kínai, kis dobozos)
· sűrített paradicsom
· 1 doboz darabolt konzervparadicsom
· 3-4 gerezd fokhagyma
· só, bors, oregánó
· reszelt sajt
Elkészítés:
Először is, kisütöm a rántott húsokat, és melegen tartva, félreteszem.
Egy nagyobb serpenyőben vagy wokban, közepes lángon kiolvasztom az apróra vágott szalonna zsírját. Ezután magasabbra veszem a lángot, a megsült szalonnakockákat félrehúzom az edényben, belemorzsolok egy csapatnyi (az egy kicsivel több, mint egy csipetnyi) oregánót, és a wok közepén összegyűlő zsírban lepirítom a 3-4 evőkanálnyi paradicsompürét. Pár percig pirítom, míg egy kicsit karamellizálódik, majd megint visszaveszem közepesre a lángot, és hozzáadom a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Jöhet bele a lecsöpögtetett konzervgomba és egy fél doboz hámozott-darabolt konzervparadicsom (csak Mutti Polpa volt otthon, de azért az is jó volt bele… az Aranyfácán jobb lett volna;)), alaposan elkeverem. Egy kis vörösborral felöntöm (ez akadt a kezembe, de jó az alaplé vagy akár a gomba leve is), megvárom, míg az alkohol elpárolog belőle, sózom-borsozom, ezután lefedve, kis lángon negyedórát főzöm/párolom.
Közben feltettem a tészta főzővizét, és amikor felforrt, hét percig főztem benne a spagettit (nem volt szívem szétfőzni, mint ahogy annak idején készítették, ennyire azért nem akartam a retro-feelinget). A kifőtt tésztát a szószra szedem, és jól összekeverem őket. Kész.
Tálalás, tippek:
A tészta a szósszal elkeverve, egy-két napig eláll a hűtőben, a hús szintén.
Tálaláskor egy szelet húst a tányérra tettem, rá egy adag tésztát, és a tetejére reszelt sajtot szórtam (parmezánt használtam, de trappistával „autentikusabb”).
Az ízek? Hmmm! Egy kis időre visszatértem a nyolcvanas évekbe, amikor baráti társaságban nyáron, az étterem kerthelyiségében legurított sörök mellé, kétpofára ettük az úgynevezett „olasz kaját”. Jólesett!
És jó volt hozzá egy pohár kadarka…
Az utolsó 100 komment: