avagy óda a bográcsos tyúkpörkölthöz

Bocsánatkéréssel kell kezdenem: már réges-rég közre kellett volna adnom eme posztocskát, de az ihlet hiánya az komoly dolog. Nem tudom, merre járhatott a múzsám, de nagyon messziről elkerült…

Viszont! A blogbuli jól sikerült – jóllehet mi nem voltunk ott végig. A tyúkpöri is jól sikerült – jóllehet mi nem tudtuk kivárni, míg elkészült. De otthon továbbfőzve, majd elfogyasztva is felejthetetlen élményt nyújtott.

Előre szólok: én, mint bográcsozásban laikus, nem biztos, hogy szakszerű leszek. Ezért mondhatnám azt is, mint a tévében: Don’t try this at home, de nem mondom, mert ezt mindenkinek ki kell(ene) egyszer próbálnia.

Az első, és legfontosabb tennivaló az, hogy kerítsünk villámgyorsan valakit, aki ért a főzéshez és/vagy a tűzrakáshoz. Ha emberünk tudja mindkettőt, szerencsénk van. Ebben az esetben nekünk csak annyi a dolgunk, hogy álljunk mellette, és csillogó szemmel figyeljük a ténykedését.
Nagyon sok múlik a hozzávalókon, legyenek jó minőségűek és lehetőség szerint frissek. Ha a becserkészett delikvensünk ehhez is ért – nyert ügyünk van.

Szóval, kezdésként rakassunk tüzet valami férfiemberrel. Állítólag ők értenek hozzá, hagyjuk meg őket ebben a hitben. Ezután szükségünk lesz két emu nagyságú (copyright by Toma) konyhakész tyúkocskára, amiket éles késsel, illetve kisbaltával (vagy mivel) daraboljunk fel szépen. Azért az nem árt, ha tudjuk, hogyan kell egy pipit szétszedni, ne legyen tele csontszilánkkal a kajánk. Szükség esetén kérjünk telefonos segítséget! Ha a tyúkocskán találunk némi hájikát, ki ne dobjuk! Később még szükség lesz rá. Most fogjunk pár tonna hagymát, paradicsomot és zöldpaprikát, és azokat is daraboljuk fel (előtte persze pucoljuk meg).

Amint a tűz megfelelő (ezt majd a férfiember megmondja), akkor a bográcsba dobáljuk bele a hájat, és kezdjük el kiolvasztani. Tökéletes zsír és olaj helyett. A visszamaradt pörcöket szedjük ki, jöhet a hagyma. Üvegesre pirítjuk, majd mellédobjuk a tévépaprikát.













Később rászórunk némi pirospaprikát, és következnek a húsdarabok. Keverjük el jól, hogy lehetőség szerint mindenhol befogja a szép piros. Mehet bele a paradicsom, és ha szükséges, akkor víz. Ja, meg némi só sem árt.

Innentől kezdve nem sok dolgunk van, mert csak néha kell megkevergetni. Vagy a bográcsot megforgatni.
Időnként rakjunk a tűzre, ki ne aludjon, és többször szóljunk rá a büdös kölkökre, hogy bár bulinak tűnik, a vadgesztenye felrobban, ha  a lángok közé dobják. Valamint ők jópofának hiszik, de mégsem  nyerő ötlet, ha egészen közelről száraz faleveleket szórnak a tűzre, mert néhány a bográcsban is landolhat. Vagy meggyullad a ruhájuk. De lehet, sőt ajánlott kibontani egy üveg bort, és kortyolgatás közben kibeszélni minden búnkat-bánatunkat annak, aki meghallgatja azt.

Még egy nagyon fontos dolog: időben állítsunk rá valakit a nokedli-projektre, mert az, ugye, csak frissen jó.

Ha mindennel elkészültünk, akkor lehet teríteni, és jóízűen falatozni. Zsebeljük be az elismeréseket, lehetőleg szerény mosollyal az arcunkon. És jó étvágyat mindenkinek!

U.i.: sok-sok köszönet az ihletőnek a remekműért, és a tűz melletti beszélgetésért! :)