Múzsa

Kérdés jött. Levélben, mi másban, kibillentvén. Abból a bamba-béna állapotból, mikor nézem a kurzor kitartó villogását, az ujjaim pedig a billentyűkön. Nem pihennek, lazsálnak. Aztán a Word elhagy engem.
A kérdés attól jött, aki fontos nekem, s az ilyenek, emberek, vészesen fogynak.
Kibontottam tehát az utolsó palack 2007-s Dúzsi Szegszárdi rozét, töltöttem két kortyot, s várom, hogy életet leheljen ebbe a vigasztalan homályba, ami átnyomul az ablak üvegén, agybénítón.
Nem sajnálom, hogy az utolsó üveg, mert hamarost két éves lenne, veszítve, igazságtalanul, ropogós ifjúságából, szűzi bájából. Jönnie kell az utódnak, itt a 2008-as.
De most még az előd kápráztat el rafinált gyümölcseivel, gyengéden simogató savaival, nyelvem hegyét pajzánul csipkedő buborékjaival. Ez sem volt véletlen szerelem. 

Kolbász

Reméltem, megúszom csökönyösségem következményét, vagyis, hogy írjak az idei Csabai Kolbászfesztiválról. No, meg is, mivel döglött lóba rúgni csúf dolog, alvó oroszlánról pedig már szó sincs. Olvasgassátok a 97-es év első bajnokának blogját, tanulságos, s mióta nem írogat, a helyzet csak romlott.

Irénke vastag kolbásza egy megszállott kolbásza. Törzsvevőinek készíti az októberi eseményre, de nem az eseményen árul. A cocát februárban vágja, vagyis a kolbász nyolc hónapig érlelődik, méteres falú, vastag nádtetős kamrában. Ettől, vagyis az érleléstől lesz utánozhatatlan állaga, színe, aromája. Ez a „terroir” meghatározója, semmi vegyszer, ventilátor, légkondi.
Azt, hogy sokan mit művelnek, miként teszik tönkre, degradálják kommersz tömegtermékké ezt a fantasztikus gasztronómiai örökséget, inkább hagyjuk.
Inkább uzsonnázunk!
Az uzsonna jelentősége igen megnőtt. A vacsora rovására. Mióta a fürdőszobai tükörből egyre inkább egy liszteszsák néz vissza. Nem tudni, hová lettem, bár sosem kértek modellnek szoborhoz. No jó, inkább krumplis.

-     Lőkösházi kovászolt kenyér. Állítólag ez az egyetlen élesztő nélkül készült nagyüzemi kenyér. Az biztos, hogy egy hétig ehető.

-     Irénke hosszan érlelt vastagkolbásza. Tessék megfigyelni, hogy nyolc hónap múltán, milyen élénk a paprika színe, oxidációnak semmi jele.

-     Lila pogácsa hagyma. Édes és erős, szigorúan kakasos bicskával vágva.

Az előjáték: öt éves ágyas gönci kajszi pálinka. Javarészét visszaöntöttem, mert nem vagyok alkoholista, csak nagyivó. Válaszolta Édeszsókám tíz éve egy szétbulizott éjszaka másnapján. Pomázon szedtük, Tokodon főzettük, Egerben, a pincében nemesedett, Szentendrén pusztul, vérbeli fúziós tétel.

Az akció több nézetben, a második szelet kenyér dekoráció. Kolbászból szoktam többet, szóval kis kinyeret, nagy húst!

Akció utáni ellazuláshoz: Tóth István bora, nem azért, mert egri, de nem sok bölcsebb, alázatosabb borásszal találkoztam. Ő a Bikavér király.