Negyedik fejezet,
amelyben Füles elveszti a farkát, és Mackó megtalálja
Negyedik fejezet,
amelyben Füles elveszti a farkát, és Mackó megtalálja
Zelk Zoltán: Ez már az ősz
Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök,
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.
Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!
S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.
Csügged az ág, ejti leveleit.-
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelenül.
Folytatjuk a bámészkodást Manhattanben, ezúttal az ún. Uptown túrára invitálnám meg az érdeklődőket. Ma is elég hosszadalmas napunk lesz, készüljünk fel jó sok sétára.
Korábban ugyan azt ígértem, hogy legközelebb Madeirára látogatunk, de azt a barangolót most kicsit eltoljuk, és másfelé megyünk. Átkelünk az Atlanti-óceánon, és egy hirtelen jött ötletből megvalósult utazásról fogok mesélni.
Kedvenc törzshelyemen az Addoban adnak a kávé mellé ilyen kis aprósüteményeket, ott szerettem meg és később már otthon is hiányzott ha reggel elkészítettem egy kapucsínót vagy eszpresszót. Elhatároztam, hogy rekonstruálom magamnak és akkor nem kell hiányolnom többet a reggeli kávé mellől. Tulajdonképpen nem volt nehéz, mivel egy egyszerű omlós linzertészta az egész, benne ki csokidarabokkal.
A betegség sohase jön jókor. Hát még, ha megzavar valamilyen szép ünnepet! Jeanne Bendick kedves-bizarr meséi talán éppen ilyen helyzetben születtek, vagy ilyesféle élmény adta az ihletet.