Levél a gyesznó ölésrül.
Lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok az farsangra, továbbá kitsibe mult, hogy véres szöröncsétlenség nem történt nálunk, mert hogy im rám izen a főszógabiró úr, hogy aszondi tsináltassam mög az hidat, mert erre lösz a zutja háromkirájok napján, mondok a zirnok urnak nem löhet.
– Mér? aszondi.
– Azér mondok, mer télön nem tsinál hidat a zokos embör.
– Azér mondok, mer télön nem tsinál hidat a zokos embör.
– Mér? aszondi.
– Azért mondok, mer mellette is járhat az jégön.
– No aszondi tuggya-e kend, hogy nagy úr a főszolgabiró úr.
– Tudom, de a nem löhet még az főszógabirónál is nagyobb úr.
– Mér? aszondi.
– Azér mondok, mer a kösség ládája üres.
Igy mögfelelgettem.
Mivel hamarosan itt a kerti sütések ideje, a napokban elhatároztam, hogy nem halogatom tovább, megcsinálom ahhoz a gázos kerti sütőhöz az állványt, amit már tavaly megvettem, de csak ott hevert a szerszámoskamrában.
Ez az étel a kijevi csirkemell egy parafrázisa. Annyiban különbözik attól, hogy nem mellehúsa, hanem kicsontozott egész csirkecombot töltöttem meg a fűszervajjal. Persze, nem a hagyományos fokhagymás vajjal, hanem egy régebben elkészített gombás szendvicshez használt fűszervaj maradékával töltöttem meg. Természetesen a „hagyományos” fokhagymás-petrezselymes fűszervajat is használhatjuk ehhez az ételhez.
Hamarosan kezdődik a gombaszezon, így tartottam egy kis bemelegítést. Sajnos, egyelőre csak szárított gomba állt rendelkezésemre, frisset még nem kaptam.
A finomfőzelék gyerekkoromban alapjaiban rengette meg a világba vetett, addig töretlen hitemet, hogy minden az, ami. Magyarán, nem volt finom, pedig a neve azt sugallta. Engemkéremszépen, jól becsaptak! Ez majdnem végleg megingatta a szülőkbe és az óvónőkbe vetett feltétlen bizalmamat. Hogyan is lehet finomnak nevezni egy olyan „ételt” amiben sárgarépa, borsó, karalábé stb. van, amikor szerintem egy rendes „finom” ételnek pont ezeket nem szabadna tartalmaznia! A elkövetkező harminc évet ki is bírtam anélkül, hogy még egyszer meg kóstoltam volna.