Barangoló: Valencia – Spanyolország

Ennek az írásnak már sokadszor futok neki, de valamiért sosem sikerült befejezni. Nem mintha nem lenne mit írni a városról, sőt inkább azt volt nehéz eldönteni, mi maradjon ki. Egyszerűen csak nem állt össze a fejemben. Most viszont bekattant valami, és ennek ti isszátok meg a levét! :)

A receptgyűjteményemet rendezgetve, átnéztem, milyen recepteket tettem be mostanában. Rá kellett jönnöm, szinte alig van igazi reggelinek való étel közöttük. Pedig nagyon nem mindegy, mivel indítjuk a napot.

Mint azt már sokszor leírtam, nem vagyok valami nagy süteménysütő. Az egyetlen, amit profi szinten űzök, az a muffinkészítés. Már olyan sokszor csináltam, hogy nagy arccal kijelenthetem, minden fortélyt sikerült kiismernem ahhoz, hogy finom muffint tudjak készíteni.

Szerintem, a legfinomabb sütni való, „steaknek való” marhahúsféle a rostélyos. Persze, legtöbben a bélszínre vagy a hátszínre esküsznek, de nálunk sajnos, nem lehet jó minőségű, kizárólag húsnak tartott marhából származó húst kapni. Többnyire a tejelő marhákat vágják le, aminek nem igazán jó a bélszín/hátszín része. Ízetlen, száraz, jellegtelen húsdarab. Szemben a rostélyos résszel, ami még a „tejmarha” esetében is finom, márványos, és remek, szaftos sült készíthető belőle.

avagy óda a bográcsos tyúkpörkölthöz

Bocsánatkéréssel kell kezdenem: már réges-rég közre kellett volna adnom eme posztocskát, de az ihlet hiánya az komoly dolog. Nem tudom, merre járhatott a múzsám, de nagyon messziről elkerült…

Viszont! A blogbuli jól sikerült – jóllehet mi nem voltunk ott végig. A tyúkpöri is jól sikerült – jóllehet mi nem tudtuk kivárni, míg elkészült. De otthon továbbfőzve, majd elfogyasztva is felejthetetlen élményt nyújtott.

Előre szólok: én, mint bográcsozásban laikus, nem biztos, hogy szakszerű leszek. Ezért mondhatnám azt is, mint a tévében: Don’t try this at home, de nem mondom, mert ezt mindenkinek ki kell(ene) egyszer próbálnia.

Miután a dalarnai szabadparasztokból és lübecki zsoldosokból álló svéd hadsereg felszabadította Svédország nagy részét a dán uralom alól, a svéd országgyűlés 1523. június 6-án királlyá választotta a 27 éves Gusztáv Vasát.