Ez egy olyan „olasz” étel, amit ha meglátok egy olasz étterem étlapján, szó nélkül kifordulok onnan. Ugyanis ennek az ételnek semmi köze az itáliai konyhához Ez bizony, a hazai vendéglátóipar terméke, egyfajta magyaros parafrázisa az olasz konyhának. Emlékszem azokra az időkre, amikor a hazai éttermekben az olasz konyhát kizárólag a milánói sertésborda és a polpetti reprezentálta (amelynek alapja mindig a tízkilós, Aranyfácán konzerv-paradicsomsűrítmény, lepirítva, felöntve vízzel, jól megcukrozva.) Mindezt büszkén, hogy lásd:  azért a szocializmusban is van lehetőség a nagyvilág konyhájának megismerésére, nem kell ahhoz Taljánországba utazgatni...

    Viszont ez az étel finom! Jobban mondva, el lehet készíteni úgy, hogy finom legyen.