Gondolkodtam, az első posztomat miről is írjam. Abban biztos voltam, hogy a gasztronómia lesz a téma, mivel a festészet mellett a főzés a másik nagy szenvedélyem, de azon belül mivel kezdjem… Aztán gondoltam, miért ne kezdjem az általam ismert-kedvelt ízek legkülönlegesebbjével, ami ráadásul a lehető legtávolabb áll egy kifőzde szellemiségétől, a szarvasgombával.Tisztában vagyok azzal, hogy a szarvasgomba nem tartozik a magyar konyha fősodrába, és hogy vannak, akik még csak nem is kóstolták. Mégis, azt gondolom, ez a téma meg ér egy misét. Szerencsémre „sokszor” jutok hozzá ehhez a csemegéhez, no nem mintha lottómilliomos lennék, hiszen csaknem aranyárban mérik, hanem egy barátom szarvasgomba-vadászatból él, és gyakran kapok tőle egy-eg
y marékkal, ha bőséges a zsákmány. (Tegnap is beállított egy kevéssel, ez adta az ötletet, miről is írjak)… Nos, ránézésre nem egy bizalomgerjesztő valami. Mikor először találkoztam vele, nem az volt az első gondolatom, hogy megegyem. Kinézetre leginkább a kutyaszar és a gubacs közé tenném, lásd a fotón. Viszont mikor kicsomagoltam és megcsapott az illata, már tudtam, hogy egy életre rajongója leszek. Nem is tudnám megmagyarázni, miért volt ez, hiszen objektíve nem egy „parfümillat”, mégis megfogott. Sokszor próbáltam leírni azoknak, akik még nem szagolták, de ez lehetetlen feladat. (Vannak, akik szerint olyan, mint a lábszag, de ez baromság. Ha mindenképpen le kellene írnom, azt mondanám, hogy a nedves avar és a konzervkukorica illatának keveréke, ami biztos nem hangzik túl előkelően vagy étvágygerjesztőn. És mégis…)
y marékkal, ha bőséges a zsákmány. (Tegnap is beállított egy kevéssel, ez adta az ötletet, miről is írjak)… Nos, ránézésre nem egy bizalomgerjesztő valami. Mikor először találkoztam vele, nem az volt az első gondolatom, hogy megegyem. Kinézetre leginkább a kutyaszar és a gubacs közé tenném, lásd a fotón. Viszont mikor kicsomagoltam és megcsapott az illata, már tudtam, hogy egy életre rajongója leszek. Nem is tudnám megmagyarázni, miért volt ez, hiszen objektíve nem egy „parfümillat”, mégis megfogott. Sokszor próbáltam leírni azoknak, akik még nem szagolták, de ez lehetetlen feladat. (Vannak, akik szerint olyan, mint a lábszag, de ez baromság. Ha mindenképpen le kellene írnom, azt mondanám, hogy a nedves avar és a konzervkukorica illatának keveréke, ami biztos nem hangzik túl előkelően vagy étvágygerjesztőn. És mégis…) Ugyanilyen nehezen meghatározható az íze is. A japánok a négy alapíz (sós, keserű, savanyú, édes) mellé kitaláltak egy ötödiket, az umamit. Ezzel jelölik azt a megfoghatatlan ízt, ami nélkül nem képzelhető el a teljesség és az egyensúly. Nos, a szarvasgomba, szerintem maga az umami. Vannak ízek, melyek önmagukban nem igazán élvezhetők, de más alapanyagokkal összehozva, megmutatják valódi zamatukat és mennyi ízkombinácót alkotnak! Szerintem a szarvasgomba is ilyen. Sokat kísérleteztem, vajon melyik az az étel, ami a legjobban passzol a szarvasgombához, és azt kell mondjam, minél egyszerűbb ez az étel, annál jobban kihozza sajátos, egyedi ízét. Egyszerű fokhagymás-olívaolajos spagettira vagy parmezános-csirkés rukkolasalátára szeletelve, igazi gasztroélményben lehet részünk, de mégsem ezek lettek nálam a befutók.
Végül, azt hiszem, megtaláltam a tökéletes párosítást. Egy szelet kenyeret enyhén megpirítok, amit egy picit meglocsolok a legjobb minőségű extraszűz olívaolajjal. A tetejére halmozok egy jókora adag, forró vajon lágyra-remegősre sütött tojásrántottát, amire ráreszelek egy diónyi nagyságú szarvasgombát… Na, EZ az Istenek eledele!
És most elnézést kérek a kifőzde tisztes vendégeitől, hogy egy ilyen sznob úri huncutsággal meggyaláztam a babgulyás és a rántott sajt eme szentélyét.:)
Az utolsó 100 komment: