A Kenyér (így, nagybetűvel)
Hónapok óta kerülgetem ezt a receptet. Nem tudom megmagyarázni, miért, de valahogy nem tudtam rászánni magam, pedig régóta olvasgatom különböző blogokon a lelkendező posztokat azoktól, akik már kipróbálták ezt a kenyérsütési módot. Most elhatároztam, hogy a t3v, lilahangya és dolcevita által kitaposott ösvényen elindulva, megsütöm én is a Kenyeret.
Azért ennek a halogatásnak is megvolt a maga előnye, mégpedig az, hogy az azóta eltelt időben ezekben a posztokban és a hozzájuk tartozó kommentekben sokan leírták saját tapasztalatukat a sütéssel kapcsolatban, így az említett ösvény elég széles és kitaposott volt, igazán kényelmesen haladhattam rajta. Félretéve a metaforákat, az előttem járók minden hibát elkövettek és dokumentáltak, így nekem nem kellett kísérleteznem, egyből sikerült a kenyér. Persze, az is lehet, hogy csak simán zseni vagyok.
E kenyérrecept egyik előnye, hogy a tésztát nem kell dagasztani, viszont hosszú ideig (min. 12 óráig) kell keleszteni. A másik pedig, hogy először lefedve kell sütni, és csak azután fedő nélkül. Vagyis alig van vele munka, az eredmény mégis fenomenális. Íme!
.jpg)
Hozzávalók:
- 3 csésze kenyérliszt (BL80-as, 2,5 dl/csésze)
- másfél tk. só
- bő 1/4 tk. instant vagy 1/8 kocka friss élesztő
- 1/2 tk. cukor
- másfél csésze víz
Előkészületek:
Minimum 12 órával a tervezett sütés előtt előveszek egy nagy keverőtálat. A lisztet, a sót, a cukrot és az instant élesztőt beleteszem, elkeverem. Ezután hozzáöntöm a vizet, majd egy kanállal összekeverem. Nem kell nagy ügyet csinálni belőle, elég, ha csak lazán, pár kavarással összeforgatjuk. Állagra nagyjából úgy kel kinéznie, mint egy sűrűbb nokedlitésztának. Letakarom és félreteszem.
Elkészítés:
Tizenkét óra múlva előveszem a tálat, és ha minden jól ment, akkor van egy nyúlós, ragadós, hólyagos megkelt tésztám. Fogom a tálat, és belenyúlva, a szélét befelé hajtogatva, körbe-körbe haladva, áthajtogatom a tésztát. Ezután egy órára megint félreteszem pihenni.
Eközben előveszek egy jénai tálat, aminek fedele is van (bármilyen fedővel rendelkező fém- vagy cserép sütőedény alkalmas). Ennek a tésztamennyiségnek a 1,5-2 literes, kerek vagy ovális jénai a legpraktikusabb, de mivel jobban szeretem a kisebb cipókat, egy 800 ml-est használtam, és két adagban sütöttem meg a kenyértésztát.
A jénait beteszem a sütőbe, és 20-30 perc alatt 250 fokra előmelegítem. Amikor már biztos, hogy a sütő teljesen felforrósodott, kiveszem a jénait, egy kevés lisztet szórok bele, és a tésztát belefordítom a keverőtálból. Ha minden igaz, kb. félig tölti meg az edényt. Visszateszem a fedőt, beteszem a sütőbe, és 35 percig sütöm. Azután leveszem az edény tetejét, és még 20 percig sütöm. Amikor kész, kiborítom a tálból, és konyharuhába tekerve, rácsra téve hagyom hűlni.
Eközben előveszek egy jénai tálat, aminek fedele is van (bármilyen fedővel rendelkező fém- vagy cserép sütőedény alkalmas). Ennek a tésztamennyiségnek a 1,5-2 literes, kerek vagy ovális jénai a legpraktikusabb, de mivel jobban szeretem a kisebb cipókat, egy 800 ml-est használtam, és két adagban sütöttem meg a kenyértésztát.
A jénait beteszem a sütőbe, és 20-30 perc alatt 250 fokra előmelegítem. Amikor már biztos, hogy a sütő teljesen felforrósodott, kiveszem a jénait, egy kevés lisztet szórok bele, és a tésztát belefordítom a keverőtálból. Ha minden igaz, kb. félig tölti meg az edényt. Visszateszem a fedőt, beteszem a sütőbe, és 35 percig sütöm. Azután leveszem az edény tetejét, és még 20 percig sütöm. Amikor kész, kiborítom a tálból, és konyharuhába tekerve, rácsra téve hagyom hűlni.
Tippek, ötletek:
.jpg)
Ez az egész, „dagasztás nélküli kenyér”-őrület, a New York Times online kiadásának főzős videomellékletével indult ( itt megnézhetitek) és söpört végig a gasztroblogokon.Az eredeti receptben nem szerepel cukor, de amikor kevertem a tésztát, egy kicsit felületesen olvastam el a hozzávalókat, és rutinból tettem bele, ahogy azt minden élesztős tésztába szokás. Mivel a kenyér nagyszerűen sikerült, úgy gondoltam, benne hagyom a receptben, hiszen én azt írom le, amit készítettem. De ki lehet próbálni cukor nélkül is.
Más blogokon írták, hogy a liszt egyharmadát helyettesíthetjük teljes kiőrlésű vagy más bioliszttel is, ha egészségesebb kenyeret szeretnénk. Ha esetleg nem kapnánk BL80-as lisztet, a bioboltokban vagy a nagyobb élelmiszerboltok biorészlegén kapható 100% búzasikér, abból tegyünk a sima lisztbe egy evőkanálnyit.
Nagyon sok finom kenyeret készítettem már, de az otthon, házilag készített kenyereknek – bármit is teszünk – mindig van egy egész kicsi élesztő-mellékíze, ezért tartoznak a kedvenceim közé a focacciák és más fűszeres, ízesített kenyerek. Ez a kenyér azonban önmagában is rendkívül finom. Az élesztő ízének nyomát sem érezni, hiszen olyan keveset használtunk belőle. Hajszálvékony, leírhatatlanul ropogós héja és levegős-lyukacsos, puha, mégis rugalmas, lángosszerű belseje egyszerűen ellenállhatatlan. Az elsőt, amit sütöttem, meg is ettem csak úgy magában. (Sztem a másodikat is – a szerk.)
Az utolsó 100 komment: