Csak, mert van sok. Mindig más. Mert mérleget soha, viszont, ami zöldséget épp eszembe, azt igen. Bele. Kivéve zellert, leveskockát, meg főzőtejszínt.
Két dolog pecsételte meg sorsom kínailag. Az egyik, hogy életemben először Bangkokban ettem, vagyis az alaphangot nem az itthon kínainak hívott szemét adta meg, s ott mindjárt pálcikával (nem Vele, hanem egy dagadt kopasszal, kár), mivel nem volt más választásom. Éhes voltam. A kajálda mint focipálya, és négyasztalonként egy pincér. Azt a hangulatot, míg élek, soha...
A másik egy ajándék, egy könyv. Igen, kérem, biztos lehet engem szeretni, mert néha kapok.
Kaptam egy könyvet, címe: Nagy AMC szakácskönyv. Nagyon akartam én ezt a könyvet szeretni, ha már az, akitől kaptam állandóan plátóinak nevezte szerelmünket. Na, hát könyvbe általában nem,viszont egy kínai receptbe nagyon. Futottam rögvest alkatrészekért, s megcsináltam. De úgy, hogy a receptet kétszer elolvastam, aztán főztem. A hatás leírhatatlan volt, szerintem ha hetente főznék, lehet, a tizedik alkalom után mondanák, lassítsak kicsinykét.
A mostani változat olyan egytálétel.
Alkatrészek:
- egy tasak rizs vékony tészta (rice vermicelli)
- mogyoróolaj
- némi cukor
- két kisebb csirkemellfilé, mondjuk 60 dkg
- rizsborecet ( rice winegar )
- feketebab-szósz ( black bean sauce )
- szójaszósz dark és light – utóbbi, mert nem veszi el a zöldség színét
- egy fej hagyma vagy egy póréhagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- répa
- szójacsíra
- szárított fafülgomba feláztatva
- kínai kel
- piros kaliforniai paprika
Zöldségeket ne túl apróra, csak a fokhagymát.
A wokba olajat öntök, bele a cukrot, karamellizálom, de csak addig, míg éppen barnulni kezd.
Zutty a vékony csíkokra kaszabolt csirkemellet, és addig pirítom, míg éppen kifehéredik. Gyorsan rá egy kis babszósz, mindkét szójaszószból, meg rizsecet. Ez úgy három perc. A hús a karamelltől szép barna lesz. Ekkor ki a wokból, lehetőleg az olaj társaságát mellőzve, mibe a zöldségek repülnek. Egyszerre, úgy négy-öt percre, loccsintás rizsecet. Hogy ropogósak maradjanak.
Ezt is félre, s aztán a tészta. Amit forró, de nem forrásban levő vízben áztatok. Vigyázat! Van kettő- és ötperces. Ne tovább! Rá van írva uszonyára. Vagy lekvár lesz. Öblíteni? Nehogy eszünkbe, az igen nagy gyalázat! Ezt bele a wokba, átpörgetni olajon, húst, zöldséget elkeverni vele. Borsozni, ami lehet szecsuáni, nálam nem. Ízeket még némi ecettel, szójaszósszal beállítani.
Mert aki figyel, tudja, nem sóztam.
Mellékelt képen az épkézláb egyedeknek való tálalás látható, a másikat a fotóapparát megtagadta rögzíteni! Még hogy kés, villa!
Az utolsó 100 komment: