…Bizony, ettem belőle! Nem is keveset:)
Röpködnek a mínuszok, és én ezt nagyon utálom. Ilyenkor egy igazi téli étel segíthet, hogy eltelve a finom ízekkel, szebben lássuk a világot. És a dödölle, vagy ahogy mifelénk, Baranyában nevezik, a gánica, egy igazi téli eledel. Ha létezik az „abszolúte antifitnesz” étel, akkor az a gánica. Brutális mennyiségű szénhidrátból és zsírból áll (ehhez az ételhez sertészsír kell, olajjal nem lesz finom, bár vegák használhatnak napraforgóolajat), amit nem a kényes gyomrúaknak találták ki. Igazi paraszti harapnivaló, mondhatni „kapáló/szántóvető étel”. Emellett enni is nagyon vicces, ahogy az ember a szájpadlására tapadt gánicát próbálja lenyelni. Mert az igazi gánica, az bizony, ragad, mint a csiriz! Aki evett már, az tudja, miről beszélek, aki pedig még nem evett, az feltétlenül próbálja ki!
Ebben a nagy hidegben bizonyára jól fog esni…
Hozzávalók:
· 1,5 kg krumpli
· 25-30 dkg liszt
· 3 fej hagyma
· 15-20 dkg sertészsír
· 1 csapott ek. pirospaprika
· só
· tejföl a tálaláshoz
Elkészítése:
Egy serpenyőben felforrósítom a sertészsírt és rádobom a kockára vágott hagymát. Megsózom, majd addig sütöm nagy lángon, míg aranybarna színt nem kap. Ezután félrehúzom, várok fél percet, hogy kissé visszahűljön a zsír, majd rászórom a fűszerpaprikát és elkeverem.
A burgonyákat meghámozom, kis kockákra vágom, és annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, felteszem főni. Amikor a krumpli megfőtt, visszakapcsolom a tűzhelyet közepesnél alacsonyabb fokozatra, kicsit félrehúzom a lábost, pótolom az elpárolgott vizet, és egy krumplinyomóval simára passzírozom. Ha kell, még sózom (úgy számítsuk a sózást, hogy még liszt is kerül bele), és a krumpli tetejére szórom a lisztet. Visszatéve a tűzre, alaposan elkeverem a lisztet és a krumplit. Folyamatosan keverem, legalább öt percig, amíg teljesen sima nem lesz. Ehhez jó sok erő kell, mert a gánica egyre ragadósabb, csirizesebb lesz, ahogy a liszt kezd benne átfőni/párolódni. Nem kevés izomerőre van szükség a keveréshez. Akkor jó, ha már alig lehet megmozdítani benne a fakanalat…
Eztán előveszek egy nagy tepsit, aminek az alját egyenletesen meglocsolom a hagymás-paprikás zsír egy részével.
A dödöllét két kanál segítségével – amiket bele-belemártok a zsírba – beleszaggatom a tepsibe. Szorosan egymás mellé rakosgatom őket. A végén az egészet megszórom a paprikás hagymával, és rálocsolom a zsírt is.
200 fokra előmelegített sütőbe teszem, 10-15 percre, hogy a gánica kissé megpiruljon. Kész!
.jpg)
Tálalás, tippek:
A gánicát többnyire önmagában szeretem, hozzá egy kis tejföllel, de adhatjuk köretként is, például sült vadhúsok mellé.
A maradék dödölle egy-két napig eláll a hűtőben, és sütőben felmelegíthető. Természetesen frissen a legfinomabb.
A gánica igazi téli étel, ízében, állagában és tartalmasságában egyaránt. A fűszerpaprika és az édes-ropogósra sült hagyma adja az ízt, a tapadós-ragadós „tészta” adja a „szájpadlásra ragadós” állagot, és az ízes-fűszeres zsír, amit a gánica sütés közben magába szív, adja a tartalmasságot. Mindehhez társul a hűvös, selymes tejföl, ami kissé megszelídíti és harmonizálja az ízeket…
Hozzá egy jó pohár szekszárdi kadarkát kortyolva éri el a csúcsát az egész étek…
Elkészítési idő: 1 óra
Költségek: 140 Ft/adag
Bor: kb. 1200 Ft
További recepteket az alábbi oldalon találsz:
Az utolsó 100 komment: