A Kistücsök étterem jó ideje már, hogy a látókörömbe került és azóta szerettem volna kipróbálni, de valahogy mindig közbejött valami és elmaradt a látogatás. Pár hete azonban egyre inkább érlelődött bennem az elhatározás, hogy végre el kell jutnom oda. Aztán úgy alakult, hogy más programmal összekötve, szombaton végre ellátogattunk a Kistücsökbe Hajnival, a Malackaraj blog egyik írójával.
Három óra körül értünk oda, a tulajdonos, Csapody Balázs már várt minket. A foglalt asztalunk a kerthelyiség végében a minket Pécstől végig követő eső miatt kiesett, de hamar kerített nekünk egy másikat egy hatalmas ernyő alatt.
Már a kezdeti benyomás kedvező volt. A kiszolgálás gyors és szakszerű volt. Egy pillanat alatt ott termet a pincér és a sommelier is, mindig a kellő pillanatban.
De most rá is térek az ételekre, mert mégis csak ezért voltunk ott. Legalábbis a magamfajta hedonistának ez a lényeg!
Előételnek én préselt malac fejhúst rendeltem, Hajni pedig a kovászos uborka krémlevesre vetett szemet.
A préselt fejhús egy remek fogás volt. Finom puha pofahús és a ropogós malacfül rétegek állagának/textúrájának kontrasztja határozta meg ezt a fogást leginkább, persze a remek íz mellett. Hozzá finom saláta volt, marinált gyöngyhagymával, öntettel, amik szépen harmonizáltak a hússal. (Sajnos erről a fogásról nincs képem.)
A kovászos uborka krémleves egyszerűen szenzációs volt. Egy hideg, friss és üde leves, - vagy inkább gazpacho - ami remek választás lehet egy nyári kánikulai napon. A kovászos uborka karakteresen savanykás ízét csak éppen a kellő mértékben enyhítette, tompította a belekevert kapros tejszín. Pompás kezdő fogás volt mindkettő!
A főételek jöttek. Én a napi ajánlatot választottam ami egy kecskesült volt zöld(puy)lencse ágyon, kecsketúróval töltött tésztával. Hajni pedig az étlap újdonságaiból, a borjúgerincet savanyú szívvel mangolddal és tökmagos krumplipogácsával nézte ki magának.
A sommelier (Rocskár László), mindkettőnk ételéhez "Légli Ottó 2007-es Reisling Gesztenyés Válogatás"-át ajánlotta.
A kecskehús a sou-vide eljárástól finom puha és omlós volt, a rápirított réteg római köményes fűszerezése hibátlan volt, nagyon ízlett. Az enyhén füstös aromájú puy lencse remek körete volt a húsnak, a kecsketúró pedig markáns ízével és krémes állagával szintén jól harmonizált az egész étellel. Nem találtam semmi hibát benne.
A borjú gerinc érmék szép rózsaszínre voltak sütve ahogy azt kell, bár az én ízlésemnek lehettek volna egy egész kicsit puhábbak is de ezt csak tényleg azért említem, hogy kissé ellensúlyozzam a most következő „ömlengésemet”.
A borjú mellé, kis tálkában adott savanyú szív egyszerűen fantasztikus volt, Hajni majdnem előadta tőle a Harry és sally híres kávéházi orgazmus jelenetét. A vajpuhára párolt szív a savanykás szaftban, egyszerűen tökéletes volt, alig akart hagyni nekem belőle, hogy megkóstolhassam és még a pogácsákról is megfeledkezett miatta. Ami jelzem, nagy hiba volt, mert én bizony mindkettőt megettem. Életem legfinomabb pogácsája volt. Meleg, puha, foszlós belsejű és ropogós külsejű, finoman fűszerezve. Na de visszatérve a savanyú szívre, felváltva tunkoltuk ki – nem mellesleg kitűnő, az asztalon található frissen sült, finom házi kenyérrel - az utolsó cseppeket is a pohárkából, hogy semmi ne vesszen kárba belőle. Az egész fogáshoz jól illet a párolt mángold, aminek mindketten kiéreztük valami kellemes füstös utóízét.
A sommelier által ajánlott bor pedig telitalálat volt mindkettő fogáshoz, különösen a kecskéhez. Elképesztően szépen simult minden falathoz ami mellé kortyoltam belőle.
A desszertek jöttek. Én maradtam a napi ajánlatnál, ami Angéla újragondolt somlóija volt, míg Hajni a császármorzsa sárgabarack lekvár-habbal névre hallgató kreációt választotta.
A desszertek semmivel nem maradtak el az előző fogásoktól. Angéla somlóija remek volt. Egy finom, tömény csokis piskótalapon angol-krém alapú fagylalttal, dióhabbal, stb. mindez aranyporral „miegymással” szépen megdizájnolva... Szóval egy szemnek és gyomornak egyaránt kívánatos desszertet sikerült elém tenniük. Nagyon finom volt. Minden ízt éreztem amit egy hagyományos somlóiban is érez az ember, de mindezt teljesen eltérő textúrákban és formában kaptam meg, ami igazi élménnyé tette ezt a desszertet.
Sajnos a császármorzsából tényleg csak egy morzsa jutott, mert Hajni közben befalta az egészet (igaz, én is a somlóit), de azért annyit sikerült megállapítanom, hogy az is egy fantasztikusan sikerült édesség, érdemes kipróbálni. Legközelebb biztos azt rendelek!
Kitűnő ételekben és borokban, remek kiszolgálásban volt részünk. Csapody Balázs szívélyes vendéglátónk volt, többször is odajött, volt hogy leült az asztalunkhoz, érdeklődött, hogy minden rendben van-e, válaszolt a kérdéseinkre az ételekről és mesélt a terveiről. A vacsoránk után Angéla is kijött a konyhából és az asztalunkhoz ült, és kellemes elbeszélgettünk, majd egy órát mesélt magáról, a desszertjeiről és terveiről (erről a malackarajon olvashattok, Hajni „tollából”). Mindent összevetve, egy remek élmény volt a Kistücsökben eltöltött cirka három óra.
A végső értékelésként, mindenkinek ajánlom a Kistücsök éttermet aki szereti a finom, fantáziadús, a regionális és magyar konyha nagyon kreatívan és magas szinten elkészített ételeit.
Az étterem jól megközelíthető, jó parkolási lehetőséggel és akadálymentes, kerekesszékkel is könnyen megközelíthető. Nagyobb kitérőt is megér...
(mivel mindketten a kajálással voltunk elfoglalva, és bénán fotóztunk, a képek az étterem Facebook oldaláról vannak.)
Az utolsó 100 komment: