A paella nagy kedvenc étel lett. Szívesen készítem, mert viszonylag gyorsan megvan, lehet szabad tűzön is főzni és bőséges, laktató egytálétel.
Nemrég a Lidlben „lőttem” egy paella-serpenyőt, ami eddig még hiányzott a konyhai felszerelésemből. Ennek örömére fel kellett avatnom természetesen. A hétvégén barátaimnak készítettem - kint a teraszon, a gázos sütőmön - egy csirkés-chorízós változatot, amihez nem mellesleg ők hozták a pompás tanyasi csirkét.
Ez a fajta húsos, tengeri herkentyűk nélküli paella az Andalúz konyhára jellemző, ahol inkább a csirke, nyúl, sertés és vad húsok használata a gyakoribb, amikhez még jöhet kis chorizó vagy esetleg csiga is.
A tengerparti, - sokak szerint a turistáknak kitalált - változatokban mindig van valami rákféle, kagyló és tintahal is. Egy paellában gyakorlatilag bármilyen húsféle kerülhet ami csak fellelhető. Régen a paella mindig tartalmazott valamilyen sertéshúst is, így jelezve a keresztény szembenállást a muzulmán mórokkal szemben.
A paellának tulajdonképpen azt a lapos és széles, viszonylag alacsony falú, két fülű edényt nevezik amiben az étel készül, erről kapta az étel is a nevét.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
